Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

52. Fejezet

-Rendben... Babágy meg van.. - Mosolyodott el Bogum, s Jungkook derekát átkarolva bújt szerelméhez. -Alig várom, hogy végre megszülessen a kicsi fiúnk és megkaphassuk! - Sóhajtott fel.

-Én is! Olyan kis picike azokon a képeken! - Fordult az ágy felől Bogum felé Jungkook. Mióta az idősebb férfivel összeházasodtak, azóta minden olyan nyugodt volt és tökéletes. Szerelmesnek érezte magát, boldognak. Teljesen sikeresnek érezte ezt az új élet dolgot, s már nem is gondolt Taehyungra. Soha.

-Azért mert ultrahang képek! - Kuncogott fel, s az alacsonyabb ajkaira hajolt. Lassan csókolták egymást, hosz volt idejük. Igen, az a nyugodtság, az az unalmas szürke élet, amire Jungkook vágyott. Minden csókot, pillanatot, érintést és szeretkezést az örökkévalóságig húzhatott Bogummal, hisz tudta, hogy nem fognak rájuk törni, nincs olyan, hogy félelem attól, hogy eljön az utolsó lehetőségük. Nincs rohanás, se veszély. Bogum egy egyszerű pincér egy drága étteremben, nem úgy mint Taehyung volt. Maffia vezér. Jungkook egy rendőr, így az ő és Taehyung szerelme a kezdetektől fogva, tilos volt és veszélyes. Meg is lett annak a vége. Bogummal viszont minden más. Pincér és rendőr. Teljesen normális, hétköznapi. Maffia vezér, rendőr.. Rossz ötlet volt, de mégis túl nagy szenvedély és szerelem volt ahoz, hogy ki lehessen hagyni. Mindketten nagyon megsérültek ebben a hatalmas tűzben, Taehyung soha nem szeretett már ezen túl, s fájdalmaiban elmélyülve élt, de Jungkook elfolytva sérelmeit és emlékeit lépett tovább a következőre.

-Az egy dolog! - Mosolyodott el a fiatalabb. -Már alig várom, hogy a karjaimban tarthassam a kis Heesungot! - Bújt Bogum karjaiba. -Ma elmegyünk baba ruhákat venni? - Kérdezte kiskutya szemekkel Jungkook.

-Hát persze, hisz már csak két hét és megszületik! - Mosolygott, s egy apró szájrapuszit nyomott a nyuszi fiú ajkaira.

-Akkor jobb, ha sietünk! - Kuncogott, s jobban bújt férjéhez.

Alig egy órával később már baba ruhákat nézegettek az egyik baba boltban. Jungkookban a boldogság és az izgalom keveredett. Boldogan, mosolyogva mutogatta Bogumnak az aranyosabbnál aranyosabb kisbaba ruhákat. Néha egy-egy cumi is bekerült, de javarészt aranyos body-k, rúgdalózók és zoknik kerültek a kosárba.

-Istenem, szerelmem nézd milyen kis aranyos ez a szürke, macis!! - Fordult párja felé mosolyogva, kezeiben tartva egy jegesmedvés rúgdalózót.

-Úristen.. J-Jungkook?? - Szaladt oda a sorok közta két férfihoz Seokjin. Ő és Namjoon Busanba érkeztek, mert egy kislányt fogadtak örökbe előző nap, és még ma is baba ruhákat és különböző kellékeket vásárolgatnak a csöppségnek. Lassan Namjoon is odabattyogott hozzájuk, miközben karjaiban tartotta az egy hetes kislányt, Hyorit.

-J-Jin? - Dermedt meg a fiatalabb, s könnyezve nézett a másikra. Teljes sokkban volt, azt se tudta, hogy hirtelenjében mi tévő legyen? Bogum persze nagyokat pislogva nézett a két férfire, s férjére. Először észre sem vette Hyorit, Namjoon karjaiban.

-Istenem Jungkook!! Taehyung már a lelkét kisírta utánad!! Hogy vagy? Hogy kerülsz ide? Úristen férjnél vagy? Hogy léptél túl ilyen hamar Taehyungon?? - Taehyung, Taehyung, Taehyung, Taehyung! Minden Taehyungról szól. Túl sok a kérdés. Túl hirtelen jött ez most neki és teljesen megfullad. Úgy érzi megfullasztja ez az egész.

-Taehyung? Milyen Taehyung? - Pislogott Jungkookra, Bogum.

-É-Én.. Jin.. Ti me-meg, hogy kerültök ide? - Pislog nagyokat, s elfehéredve húzódik Bogumhoz.

-Tegnap örökbe fogadtuk, Hyorit! - Mosolygott Namjoon, és a karjaibab tartott kisbabát jobban felmutatta. Jungkook arca kissé megenyhült, ám még így sem volt nyugodt. Kifejezetten ideges volt.

-Egy hete született! - Nyomott egy apró puszit a kislánya homlokára Jin. -De ne tereld a témát! Yeosang és Taehyung hiányolnak téged! Yeosang nem érti miért nem mész már vissza hozzájuk! Tudod, hiányzol a fiadnak! - Teszi karba kezeit. Morcos ábrázatától csak mégjobban lefehéredik a fiatalabb.

-Szívem, hagyd levegőhöz jutni! Két éve nem látott minket, sok minden történhetett vele! Nézz már rá! Tisztára le van fehéredve! - Próbálta meg kissé visszafogni férjét Namjoon. Inkább kevesebb, mint több sikerrel.

-Jungkook?? Miféle gyerek? Ki az a Taehyung?? - Fordítja maga felé párját.

-Jézusom! A férjed, s még nem is mondtad, hogy van gyereked? - Háborgott Jin. A boltban tartózkodók zöme már rájuk figyelt, így a helyzet csak kellemetlenebb lett számukra, s a kis Hyori is nyugtalanabbul ficánkolt apja karjaiban.

-H-Hyung... Me-menjünk ki.. Ott beszélhetünk.. - Dadogta nagy szemekkel, hevesen dobogó szívvel. Úgy érezte mindjárt elájul.

-Szerelmem..? - Szólalt fel halkan Bogum.

-Drágám, Fizetek, ti addig menjetek ki a bolt elé Seokjinnal és Namjoonnal.. - Szerette volna elvenni a kosarat párjától, ám az nem engedte.

- Nem, Jungkook, te ki mész velük, én fizetek, kettő perc és ott vagyok! - Indult el idegesen a kassza felé. A fiatalabb nagyot nyelve nézett a két idősebbre, s megindult kifelé.

-Szóval?! Halljam! - Háborgott Jin.

-Hyung... - Könnyezett be a nyuszi fiú. -Hyung kélrek.. Új életet kezdtem, Bogum a férjem.. Mindjárt örökbe fogadunk egy kisfiút és.. -

-Hát persze! Látom, hogy új életet kezdtél, egy nevetségesen ártatlan és puhány fiúval! Ez nem férfi, Jungkook! Mit dolgozik? Ügyvéd? -

-P-Pincér.. - Sütötte le tekintetét.

-Ahw.. Az jó meló! Egy ideig én is az akartam lenni! - Mosolyodott el Jin, ám amint Jungkook tekintetével találkozott, ismét mérges lett. -Szóval, pincér? Istenem, Jungkook! - Csapta magát homlokon. - Szánalmas vagy! Kizársz minket az életedből! A fiadat, meg a szerelmedet, a barátaidat, aztán a szüleid is aggódtak! Anyád annyira aggódott érted és annyira hiányoztál neki, hogy szívrohamot kapott! Csoda, hogy él még! - Kezdte el megszídni a szipogót.

-Szeretetből hagytalak titeket ott! - Sírta el magát. -Alex világosan megmondta, hogy megöli Taehyungot és a fiúnkat! Nem hagyhattam, hogy bántsa őket! - Fakadt ki belőle, s a benne mélyre elrejtett doboz lakatja elpattant, érzelmei és emlékei pedig felszínre törtek ismét.

-Szeretetből?? Aha, szeretetből hagytad egyedül Taehyungot? Szeretetből hagytad magára a fiadat, akinek mai napig szüksége van rád? - Kiabált vele, s az utca népei is lassacskán megálltak hallgatózni. -Szeretetből tűntél el a picsába és döntöttél úgy, hogy egy másik palihoz mész hozzá? Tudod te, hogy Taehyung miken megy keresztül? Egy személyben apa és főnök, nem győzi egyedül, aztán lélekben teljesen össze van omolva! Namjoonnal hiába próbáljuk, ha kiskanállal is de összekaparni őt! Téged szeret, és te tönkretetted! Ugyan úgy érzi magát, mint az anyja! - Ahogy ezek a szavak elhagyták az idősebb ajkait, Jungkook térdre esve zokogott, könnyes, sápadt arcát pedig kezébe rejtette.

-H-Hogy micsoda?? - Pislogott nagyokat Bogum a háttérben. -Mivan..? Jungkook..? Neked fiad van? Alex? Mi a jó..? Mi a fasz? Jungkook, te miért nem voltál képes nekem semmit sem elmondani? Így kell halljam ezt? Ráadásul egy másik férfiről van szó? Őt szereted? Ezt a Taehyungot pótlom most neked? - Bogumból csak úgy záporoztak a kérdések. Kihasználva érezte magát, a mellkasa szorított és teljesen elveszett a hallottakban. Jungkook mellkasa égett a fájdalomtól, torkában egy gombóc gátolta a levegő útját, úgy érezte megfullad. Szemei is forrók voltak, égtek, s vöröslöttek a sok sírástól. Sós cseppjei savként marták könnycsatornáit, s orcáit. Szíve hevesen, s fájdalmasan dobogott a mellkasában.

Yeosang

A szülei

A barátai

Taehyung

Mind ott hagyta őket, s ennél jobban már szinte fájni sem tudna, de Bogum csak rá tesz egy lapáttal. A fájdalmas múltja, mint egy viharfelhőként gyűltek felettük még az évek alatt, s a legváratlanabb pillanatban, eddig nem látott viharként csapott le fájdalmas villámjaival, vészjósló mennydörejeivel a sors. Az igazsága és a múltja utol érte Jungkookot. Innen már nem volt menekvés, sem megfutamodás, csak előre.

Előre az ismeretlenbe.