Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

21. Fejezet

-... Soha nem fogom elfelejteni.. - Motyogta továbbra is maga elé meredve. Ismét felidézte az eseményeket, s már szinte szemei előtt látta azt az éjszakát. - Kimentünk Yoongival elszívni egy szál cigarettát, hogy a csillagos égbolt alatt, friss levegőn tudjuk megvitatni a legújabb fegyverek megvásárlásáról szóló alkut. - Sóhajtott. Jungkook közelebb csúszva kulcsolta össze ujjaikat. - Kiabálást hallottunk így visszarohantunk a nagyterembe, ám ekkor eldördült egy pisztoly, fogalmunk sem volt mi válthatta ki ezt, de mindenki kiabált és lövöldözött! Nagy volt a káosz az szent igaz! Ekkor Nina felállt az egyik asztalra és flepuffantotta a csillárt a plafonról. Csend lett, pnt úgy ahogy akarta. Majd elkezdett egy beszédet tartani arról, hogy milyen egy mocskos söpredékből álló, hímnemű roncsok vannak a teremben, aztán valami üzletről beszélt. Nem érdekelt az az üzlet amit ő kínált! Rosszat sejtettem így Yoongival azonnal távoztunk - Itt tartott egy kis szünetet majd folytatta - Vagyis távoztunk volna.. - Jungkookra nézett, majd Jiminre, s folytatta a mesélést. - Hoseok megállított minket, míg az asszonya alkukat és egyeségeket kötött meg, addig ő velünk diskurált! Meg akart minket győzni.. Meg akart minket győzni arról, hogy mossuk össze a szétvált ganget és mindenki maffiáját olvasszuk egybe! Ha egybe olvasztjuk a hat maffiát akkor verhetetlenek leszünk és világszerte elismertek is! Rettegni fognak tőlünk és az emberek egyszerűen sorra fogják kínálgatni a legjobb minőségű árukat! Megpróbált hatalmat guberálni. De mi Yoongival nem mentünk bele. - Dobott rá egy fadarabot a tűzre. - Mivel Tori megölte magát, neki nem volt saját maffiája, Yoongi és én pedig közösen munkálkodtunk, bár én voltam a főnök! Szóval igazából már itt elbukott az, hogy hat maffiát összemosunk. Maximum öt ment volna, ha belemegyünk! De nyilván nem mentünk bele, veszekedni kezdtünk, aztán pedig verekedni. Nina megjelent és ő is beszált! Olyat kaptam tőle, hogy azt nem felejtem el! - Nézett Jungkookra. - Konkrétan majdnem megölt! Itt jött Yoongi hősködni, erre mindenki kijött a teremből és azt figyelte, ahogy verjük egymást! Mikor azonban Nina egy zsebkést megpróbált majdnem húsz méterről Yoongs koponyájába állítani! Szerencse, hogy még időben hátra hajolt és csak egy heget kapott! Szó szerint átsuhant a kés az arcán! Én pedig ezt végignéztem. Hoseok a fejemet a földbenyomta és mielőtt még jól hasbarúgott volna leköpött és rám kiabált. A szavai mai napig vízhangzanak a fejemben! "Ellen mertél nekem szegülni? Lássuk milyen vagy a mélyvízbe egyedül!" azzal belelökött egy folyóba. Négy nappal később találkoztam újra Yoongival, aztán közölte, hogy van egy terve.. És itt kezdődött az, hogy szükség volt Namjoonra, itt halt meg Jackson és a többi.. Yoonginak eszelős terve volt, nagyon is.. Ha azt mondanám, hogy Namon múlt, akkor nem hazudnék, de, ha azt mondanám, hogy nem Nam hibája volt, akkor sem hazudnék.. - Fordította el fejét. - Jungkook, ez a világ amiben én élek igazságtalan, tele van halállal, veszteséggel és áldozatokkal! Akkor jársz a legjobban, ha nincsenek érzéseid, akkor nincs gyengepontod és nem tudnak neked ártani! - Engedte el a fiú kezét majd hátat fordított. - Tudom, hogy rendőr vagy, hogy igazságot akarsz és, hogy azt hiszed ez az egész a te hibád, de idővel majd rá fogsz jönni, hogy ez itt egy hosszabb szál, ami nem rajtad múlott, ez az egész pedig így is, úgy is megtörtént volna! Ne hibáztasd magad egy olyan háborúért, amiben te csak egy paraszt vagy a sok közül! - Hangja talán az eddigieknél is mélyebb és komorabb lett. A fiú szemeiben könnyek csillogtak, Jimin pedig elakadt lélegzettel figyelt. Beállt  a nagy csend, csak néha lehetett hallani, ahogy a kályhában pattan egyet egy égő fadarab.

-Szóval én csak egy paraszt vagyok. - Suttogta maga elé megtörten. Most hallotta Taehyung szájából, hogy ő csak egy jelentéktelen szereplő, csak egy jelentéktelen ember. Egy jelentéktelen feláldozható paraszt a sakktáblán!

-Látom a lényeget megfogtad - Kelt fel a földről, s még mindig hátat fordítva a két fiúnak kiment a viskó elé. Az éjszakai égboltra emelte tekintetét, s egy sóhajtással elengedett mindent. Sírva, hörögve csuklott össze a fűben. Egy hete tartja magát. Egy hete törölgeti a kis védtelenek könnyeit, és megpróbálja egyedül megóvni az utolsó személyeket akik maradtak neki! Be kell látnia, hogy kívül hiába erős férfi, ha belülről ugyan az a megtört öt éves kisfiú néz a világra! Gyenge. De miért gyenge? Jungkook miatt gyenge! Jungkook tehet róla, hogy ismét vannak érzései, hogy ismét érzi a világ fájdalmait, hogy ismét tudja milyen félni!

Odabenn, a tűz előtt törökülésben ülnek mindketten és azt hallgatják, ahogy az erdőt megrengető hang fájdalmasan sír! Jungkook úgy érzi magát mintha kifacsarták volna, és utána végigmenetelt volna rajta egy hadsereg! Többször is ki akart menni, de Jimin mindig visszafogta.

-Kuksi, hagyd.. Ki kell engednie! - Tette kezét a fiatalabb vállára.

-Nem! Egész eddig ő hallgatta ahogy mi síronk, törölgette a könnyeinket, gondoskodott rólunk, megvédett minket, ő találta ezt a viskót is! Ő mindent megtett értünk! -

-Pontosan ez az. - Sóhajtotta Chim. - Mindent megtett értünk, most mi tegyünk meg érte mindent! Taehyung nem szereti, ha gyengének látják! Nem akarja, hogy gyengének lásd! Most azzal teszel meg mindent, ha csak ülsz és csendben hagyod, hogy kitombolja magát! - Mondta nyugodt hangnemben.

-Nem! - Mondta makacsul majd felállt. - Értem amit mondasz ChimChim, de akkor is! Az nem gyengeség, ha sír! Én pedig a párja vagyok, szóval nem lökhet el magától a nehéz pillanataiban! Nekem ott KELL lennem, hogy támogassam őt! - Majd pár lépés megtétele után hozzátette - Ott leszek neki úgy, ahogy ő is itt volt nekem! - Azzal kinyitotta az ajtót és a fűben kuporgó, bömbölő kupachoz ment. Legugolt mellé majd hajába simított.

-Menj vissza! - Hüppögte szemeit erőszakosan törölgetve. Na ilyenkor tényleg úgy nézett ki mint egy öt éves! Ugyan az az ártatlan jótét lélek, ugyan az a tiszta, szeretetteljes kisfiú, akit még nem tört össze a világ, akinek a vállára még nem nehezedett súly!

-Nem. - Suttogta majd egy puszit nyomott a könnyáztatta orcájára. - Te is itt voltál nekem amikor sírtam, amikor nehéz volt! Én is itt leszek neked amikor nehéz! - A férfi eldöntötte a fűben a nyuszifiút, s mellkasára tette fejét. Kook csak lassan simogatta a férfi haját, s elmondta neki, hogy nem kell a vállára vennie a világ súlyát, hogy ketten fogják vinni, hogy együtt mindent megoldanak! Elmondta neki, hogy mindig itt lesz vele, hogy nála jobban még nem szeretett senkit, hogy vele érzi magát a legnagyobb biztonságban! Jungkook, a hideg foldön fekve, a nedves, hideg fűben fekve, a csillagos égbolt alatt, kitálalt az érzéseiről és a gondolatairól. Taehyungban pedig ez valamit megmozgatott. Valami nagyot. Valami olyat ami őt is arra készteti, hogy beszéljen az érzéseiről. Majd mikor Jungkook egy puszit nyomott a homlokára, ismét előtört belőle a bömbölés. Ott és akkor, elborult a bimbi! Kitört belőle több éven keresztül visszafolytott szó, gondolat, visszanyelt könny! Kim Taehyung mindenért is sírt, még a legapróbb hangyáért is amit eltiport! Jeon Jungkook pedig még életében nem érezte magát ennyire büszkének! Büszke volt a párjára! Büszke volt Kim Taehyungra, aki megbízott benne, aki sírt neki, aki sírt előtte, aki kimondta neki, hogy szereti őt! Teljesen levetkőzte a gátoásait, teljes valójában megmutatkozott Jungkook előtt, ez pedig leírhatatlan érzés volt a nyuszi fiúnak!