Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

53. Fejezet

-Nem! Nem, Bogum! - Fogta a férfi arcát tenyereibe. - Azért vagyok veled, mert.. szeretlek?! - Szíve hevesen verdesett mellkasában, s gondolatai rabjává vállva próbálta visszafogni, s ismét kiírtani érzéseit a másik férfi iránt. Csak Bogumot akarta szeretni. Csak őt. A baj az volt, hogy Taehyung mindig is a szerelme lesz, mindig is a szívében fog élni és ezt már semmi nem tudja megváltoztatni. A férfi egy életre belevésődött a fiatalabb szívébe, s nem hagyja szabadulni az iránta érzett szerelemtől. Jungkook próbál mindent megtenni, s a lehető legnyugottabbann és biztonságosabban leélni az életét, de már ő is tudja, hogy ez lehetetlen.

-Ezt most kérdezed vagy mondod? - Csordult ki néhány könnycsepp szemeiből. -Ezért titkolóztál? -

-É-.. Bogum kérlek! Tudod, hogy nem akartalak elijeszteni magamtól a kezdetekkor.. Utána pedig.. Már nem is mertem felhozni neked és őszintén, nem is gondoltam rájuk már é-

-Jungkook te otthagytál egy kisfiút! - Rázta meg a fejét.

-Bogumie.. Kérlek.. Ha hazamegyünk mindent elmondok.. De.. Ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt te gondolnád.. - Sírva kapkodott levegőért, s próbált remegő lábain megállni.

-Jó.. Majd elmondod otthon, de nekem most időre van szükségem.. Ez.. Ez túl sok! Kérlek.. Menj el.. - Húzódott el.

-Gyere Jungkook! - Tette a vállára Namjoon a kezét. -Van nekünk is egy két dolog amit meg akarunk veled beszélni.. Jobb lenne nyugodtabb körülmények között.. - Nézett körül az utcán, ahol páran figyelték őket. A nyuszi fiú nagyot nyelve, remegve fordult az idősebb felé, s könnyeit törölgetve bólintott. Gyomorgörcse volt, s a lehető leggyengébbnek érezte magát. Két tűz közé szorította őt a szíve. Egy lágyan lobogó tábortűz felé, amelyen édes kis mályva cukrokat lehetett sütni, és egy hatalmas a világot hamuvá perzselő, intenzíven égő tűz közé.

-Gyere, ülj le.. - Sóhajtott Jin, s ő maga is leült a kanapén. Jungkook lerogyott, s csak csendben pislogott maga elé.

-Hyung.. - Nézett Jinre. -Hogyan kerültök ti ide..? - Kérdezte halkan.

-Nam és én szerettünk volna egy babát és itt Busanban volt egy tizenhat éves lány aki sajnos nem tudott volna gondoskodni a kisbabájáról. - Mondta halkan. -Szomorú és egyben boldog is ez a szituáció. - Rázta meg fejét.

-Igen, szívszorító. - Bólogatott, s egyre otthonosabban kezdett el helyezkedni, lassan megszokta, hogy ismét Seokjin és Namjoon közelében van. -Egyébként miről akartatok beszélni? - Nézelődött. A halvány szürke falakon néhány képet látott Namjoonról és Jinről, de volt egy-kettő kép Taehyungról és Yeosangról ahogy egy homokozóban építenek homokvárat, vagy ahogy Yeosang elfújja a 8as gyertyát a szülinapi tortáján. Fájdalmasakat dobbant az megtört szíve, s tekintete ott ragadt egy képen, amely Taehyungot mosolyogva ábrázolta.

-Amiről szó volna az az.. Hogy Yeosang minden évben, minden ünnepen téged kíván ajándéknak, Taehyung is csak ő nem mondja. - Kezdett bele halkan. -Azért nem mondja, mert tudja, hogy férjed van. - Nézett Jungkookra, s a fiatalabb szemeiben meglátva a fájdalmat realizálódott benne, hogy még ő sem lépett tovább. -Szokta látni Bogum posztjait. Az egy dolog, hogy neked privát az instád meg mindened és soha sem raksz ki semmit, de Bogum elég aktív a social médiában.. Amikor meglátta az eljegyzést.. meg az esküvőt.. Annál is jobban összetört, mint volt.. Amúgy is csendes és melankolikus volt.. De azóta, hogy összeházasodtál Bogummal... - Már Seokjin sem bírta könnyek nélkül. -Emlékszem az elején Taehyung és én nem bírtuk egymást, de most, ahogy látom apaként és főnökként egyre ridegebbnek és mint emberként egyre zárkózottabbnak.. Jungkook nem bírom nézni, ahogyan napról napra egyre elérhetetlenebb lesz! Régen eljárt sörözni Namjoonnal, jókat cigiztek bevetések előt.. Most meg..-

-Most meg csak átnéz az embereken, mint előtted.. - Szólalt fel Namjoon a nappaliba megérkezve. -Egyedül Yeosangal kedves. Ő az egyetlen dolog ami miatt még mosolyog. - A férfi szavai tőrként fúródtak elnehezedett mellkasába, s nagyot sóhajtva hagyta, hogy könnyei végigszántsák porcelán arcát.

-Hyori alszik? - Puszilt férje arcára. Bólintást, s lágy csókot kapott válaszul, majd mindketten Jungkookra fordították tekintetüket.

-És.. Én mit kezdjek ezzel..? - Próbálta meg letörölni a könnyeit, s erőszakosan letuszkolni a saját torkán a bűntudatával együtt, hogy lezárta már Taehyungot és Yeosangot, és az új élete Bogummal sokkal jobb, biztonságosabb és szerelmesebb. Hazugság. Hazugság, hazugság hátán!

-Hogy mit kezdj ezzel? - Húzta fel szemökét Namjoon, csendben figyelve ahogy a fiatalabb küzd, s tagad. -Magyarázd el a férjednek, hogy az exedet szereted! Jungkook, nem vagyunk mi hülyék! Látjuk, hogy szereted! Nem bömbölnél itt és egyáltalán most itt se lennél, ha lezártad volna és nem szeretnéd! - A fájdalmas, feszült csendet Namjoon telefonjának csörgése zavarta meg. -Mondjad öreg.. - Vette fel.

-Nam, ha ma véletlenül meghalnék vigyázol Yeosangra? - A férfi mély, erőtlen hangja fájdalmasan szólalt meg a vonal másik oldalán, s Jungkook szíve egy pillanat alatt felejtett el dobbanni.

-Bro, hol lőttek meg? -

-Faszon, szerinted? - Mordult fel.

-Tehát hason. - Sóhajtott. -Merre vagy? A Kang maffia menedéke olyan fél órára van innen.. A megbeszélés.. Gomdolom nem a legjobban sült el. -

-Nam, Yeosang ott van még nálatok? -

-Igen, Hyorit nézi. -

-Szerinted tudok vezetni meglőtt combbal és hassal? -

-Eddig mindig hazajutottál valahogy, de ha kell én el ugorhatok érted.. -

-Ne, ezek még itt köröznek! -

-Egy okkal több, hogy menjek érted. -

-Nam, ha nekem meghalsz, az arcodba nyomom Hyori szaros pelenkáját! - Csapta vállon férjét Jin.

-Ah, ne üss már meg! Inkább adjál Jungk- Szóval a vendégünknek teát! - Mielőtt Taehyung megszólalhatott volna a vonal túloldalán, a férfi kinyomta és beszaladt egy szobába.

-T-Tehát Yeosang itt van és.. - A szavak szinte hangtalanul hagyták el Jungkook ajkait.

-JIN HYUNG! HYORI BEKAKILT! - Sipított fel Yeosang az egyik szobában.

-Megyek! - Kuncogott fel és beszaladt, így magára hagyva a nappaliban Jungkookot. A fiatal férfi gondolatai szinte megfolytották őt. Kezdett egyre sötétebb lenni, kora délután még a babaszobában csókolgatta a férjét, most pedig a múltja kergeti őt. Csupán egy hajszál választja el attól, hogy Yeosangal újra találkozzanak, s csupán fél óra, hogy Taehyungal. Elkerülhetetlen, ha csak nem megy el, most azonnal. Tanácstalannak érezte magát, menekülni akart minden elől. Vissza akart menni Bogumhoz, hogy letisztázzon mindent, hazudjon a férfinak, s egy édes mézes hazugság mezőben elbújva soha többé ne kelljen szembenéznie az igazság fájó szemeibel. Annyira elmerengett, hogy már csak arra lett figyelmes, hogy sírva, visítva csapódott valaki neki.

-APU! - Bömbölte Jungkookot szorongatva. A férfi megdermedve pislogott egyet kettőt, majd bekönnyezve szorította magához a kisfiát. Méghogy, tovább lépett, meg hogy már nem is számít neki, se Taehyung, se Yeosang, s csak Bogum érdekli... Akkor nem szorítaná sírva a kis kópét. Hirtelen olyan szívszorítóan nosztalgikus érzés támadt benne, s az elmondhatatlan űr lassan húzódott volna benne össze.

-Hiányoztál. - Suttogta végre évek óta az első igaz, szívből jövő szót.