Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

27. Fejezet

Egymást ölelve pihegnek, s néha lágy csókokat váltanak. Ha valaki most látná a szobát, azt mondaná bomba robbant, de ez legkevésbé sem igaz. Csupán két fiatal szerelmes szeretkezése a szoba csendjére és rendjére tört. Míg pár perccel ez előtt, egymás nevét nyögték, s szerelmesen jártak táncot ajkaik, most csak egymás remegő, kielégült, megizzadt testét ölelve vesztek el a másik csillogó íriszeiben. Szerelem. Ilyen vészterhes időkben is el tudnak menekülni problémaik elől, s ha csak egy rövid időre is, de csak egymáséi! Azokban a percekben megszűnik létezni a külvilág, és az eufórikus érzelmek teljesen elöntik az embert. Még, ha ezer veszedelem is les rájuk, egymás karjaiban biztonságban érzik magukat. S pontosan így volt a két szerelmes is.

Gyengéden simít végig a másik vállán, beforróban lévő sérülésen, s mellkasán pihenve hallgatja a férfi heves szívdobbanásait.

-Szeretlek Jungkookie! - Puszil a mellkasán pihegő, csapzott hajzuhatagába.

-Én is szeretlek Taehyungie! - Bújt a férfi nyakhajlatába. Mindketten nagyon elfáradtak az órákig tartó intenzív szeretkezésben. Jungkook megpróbált vigyázni a másik vállára, ugyanis még mindig nincs a legjobb állapotban, de a férfit ez koránt sem érdekelte. Őt teljesen hidegen hagyta a saját testi épsége! Minden porcikájával arra figyelt, hogy Jungkooknak a legnagyobb élvezetet nyújthassa, és ne sebesítse meg őt semmivel! - Nem fáj a vállad? - Kérdezi továbbra is az említett területet simogatva. Ég bennük az a megmagyarázhatatlan szerelmes érzés, az ami teljesen elveszi az emberek eszét. Jungkook olyan boldognak és szerelmesnek érezte magát, mint a száz éves, háborús, romantikus történetekben, mik egy katona és egy asszony reménytelen szerelmét írják le, s azt a hosszas küzdelmet a világgal, hogy ők ketten egymáséi legyenek. Jungkook pontosan így érezte magát. A férfi az ő hős katonája, aki a golyó elé is képes beugrani, hogy mentse a kedvesét, s ő magát pedig a szerencsétlen, gyenge hölgynek érezte aki képtelen felvenni a harcot az ellennel!

-Nem fáj, ne aggódj! - Simított Kook porcelán bőrére. Taehyung azt gondolta, oly szerencsés, hogy egy ilyen párja van mint Jungkook. Aki akkor is szereti őt, ha egyszer már teljesen összetörte! A férfi fejében a Jungkookal való közös pillanatai játszódtak le, hogy mi mindent volt képes megváltoztatni benne és a környezetében. Mindketten a másikon gondolkodtak.

-Biztos nem fáj? Nem szúr? - Ült fel Taehyung mellkasán megtámaszkodva. - Nem akarom, hogy titkold, kérlek mondd el, ha nem érzed jól magad! - Pislogott bűnbánóan a férfire. Tae csak kuncogva simogatta párja derekát és megrázta fejét.

-Tényleg semmi bajom! - Füllentett. Oh de nagyon is ferdített a valóságon! Rettenetesen fájt a válla, úgy érezte majd' leszakad! De minden fájdalmát csak egy boldog, szerelmes mosoly mögé tuszkolta, hogy ezzel is nyugtassa szerelmét. Nem akarta, hogy a fiatalabb magát hibáztassa az ő fájfalmáért!

-Taehyung, nagyon hevesek voltunk! Aggódom, hogy bajod esett! - Kuksi még mindig nagyon aggódik szerelméért, hisz való igaz, nagyon is elragadta őket a hév, és magukról megfeledkezve, önkívületi állapotban voltak! Nagyon megterhelő volt az elmúlt pár óra Taehyung vállának! A nyuszi fiú hiába nem volt nehéz, a férfi válla nem a legjobb passzban volt, így ez a pehely súly is igazán mázsásnak bizonyult számára!

-Rendben.. Egy kicsit tényleg fáj - Sóhajtott egy nagyot, Jungkookot pedig magára húzva ölelte szorosan. A takarót kicsit feljebb húzta magukon, majd a plafont nézve kezdett elmélkedni kicsit. A fiú, Taehyung jobb vállàn pihentette fejét, közben pedig óvatosan simogatta a bal vállán elterülő sebet. Dühös volt magára amiért ennyire nem volt magánál és képtelen volt odafigyelni! Vigyáznia kellett volna arra, hogy a férfi ne erőltesse meg magát! Nem kellett volna, hogy ennyire elragadja őket a hév! Magát hibáztatta a férfi fájdalma miatt.

-Holnap menj el orvoshoz.. - Suttogta Taehyungot ölelve. Az idősebb nagyon nem akart volna orvoshoz menni, teljesen úgy érezte, felesleges hajcihő lenne! Viszont Jungkook aggódik érte ezért nincs más választása. Nincs ínyére, de csak azért, hogy a fiatalabb megnyugodjon, elmegy orvoshoz, hogy megnézzék a vállát. Persze nem egy sima kórházba fog benyargalni, hogy 'Hé valaki megnézné a vállam? Egy hete meglőtték én meg tüzes vassal fertőtlenítettem, aztán most meg megfálydult a sok szextől és aggódik a párom!' Mindenki bolondnak nézné őt! Ez teljességgel örültség lenne, így beveti a rejtett kapcsolatait. Jungkook azt hiszi minden elveszett, úgy ahogy Jimin is, Namjoon is, Seokjin is de még a nagy Min Yoongi is úgy hitte -mikor még ő is köztünk járt-, hogy minden veszve van! Taehyung pedig csak csendben tervezgetett magában! Igaz, hogy a maffiája, elég jelentős részét megsemmisítették, de még mindig ő a főnök, s vannak beépített emberei, szerte a világban! Sec perc alatt toborpz ujjoncokat akiket egy-két hét, nagyon max három hét alatt kiképezne! Megint mehetne minden úgy mint régen. Igaz, kellene idő mire minden visszaállna, de egy év és kitartó munka, meghozná a gyümölcsét! Taehyung mindent kitervelt. Ő nem aggódik mert van egy terve.

Na most ugye tudjátok milyen is az mikor a mi kedves Taehyungienknek van egy terve.. Javarészt hülyeség, sokan meghalnak benne, senki se tudja pontosan, hogy hova is fog majd vezetni, de ami a legnyilvánvalóbb, akkor is megcsinálja! Taehyung csökönyös mint egy szamár!

Hosszasan ölelgették még egymást, közben halkan beszélgettek még az élet hülyeségeiről, ám a férfinek eszébe jutott valami. Valami ami eddig is ott motoszkált kobakjában, s majd felemésztette őt a kíváncsiság!

-Jungkook, nekem Yoongi azt mondta, hogy fogalmam sincs róla milyen egy lelkileg instabil ember vagy, hogy meg is ölheted magad a hülyeségeim miatt! - Olyan hirtrlen és olyan gyorsan jött ki a férfin, hogy még ő maga is meglepődött, s rögtön be is ilyedt.

-Yoo-Yoongi ezt mondta? - Nyelt egy nagyot. - Sz-Szóval Chim neki is elmondta... - Motyogja miközben kicsit távolabb húzódik a férfitől. Persze ez az idősebbnek fel is tűnik, s nem örül ennek, így szorosabban fonja körül a másikat.

-Jungkookie, szó szerint megölted volna magad, ha Jennie nem talál rád! - Szorítja jobban ahogy eszéhe jutnak azok a szörnyű órák. A szíve szorul el amiatt ami akkor történt! Minden az ő hibája. Tönkre tette a fiú szülinapját, tönkre tette a fiút, tönkre tett mindent. - Jungkookie.. Minden az én hibám.. - Csuklik el hangja. Szemeiben könnyek csillognak, torkában gombóc, mellkasán pedig a folyamatos szorítás! Erősen harcol könnyeivel, hogy ne csorduljanak ki, de félő elbukik a nagy harcban! A nyuszi fiú ijedten, s aggódón néz a férfira, s  mellkasán megtámaszkodva simogatja a másik puha orcáját. Próbálja megnyugtatni, nem szeretné, ha sírna, de talán még is úgy lenne a legjobb!

-Csak felejtsük el.. - Rázta meg fejét - Már mindketten tudjuk, hogy ez az egész miért van.. Már nem vagy olyan nyomorék, hogy elhagyj mert szeretsz! - Kuncogott miközben könnyei ütnak indultak, s porcelán arcán legördülve pottyantak Taehyung mellkasára. - Szeretjük egymást és mindig itt leszünk egymásnak, nem kell ilyeneken gondolkodni! Minden rendben van! - Mindketten sírtak. Mindketten pontosan tudták, hogy ez nem igaz! Maffiában gyengeség, ha szeretsz valakit. Őket pedig bármikor szétszakíthatják, nem lesznek képesek mindig ott maradni a másiknak! Elterelhetik a figyelmüket, de attól a felelősségtől ami a vállukat nyomja, soha nem fognak megszabadulni!