Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

49. Fejezet

Yeosangot közelebb fogta mellkasához, míg a tömegben próbált meg eljutni Jungkookig. A táncoló emberek szétszakították őket és most Taehyung mindent belevetve próbál meg eljutni szerelméhez. Hirtelen erős kezek ragadják meg, s egy tűt érez meg hátában, pillanatokkal később pedig elgyengülve esett az idegenek karjaiba, Yeosangal együtt.

Szemeit kinyitva leláncolva találja magát és fiát egy üres fehér szobában, melyben egy nagyobb monitor volt felszerelve a falra, s két szellőző nyílás. A plafonról lógó lámpák gyér fénye nem adott túl részletes rálátást a szobára, de így is kivehetően nem volt ott túlok minden.

-Kicsim! - Nézett fiára. Meg sem moccan, se hang, se kép. Hirtelen egy villanás a monitoron. Amint jobban magához tér, azonnal Jungkook miatt kezd el aggódni. Hol lehet a fiatalabb? Vajon jól van? Namjoon és Seokjin? Hogy kerültek ebbe a szobába? Vajon ez tényleg Alex műve, vagy ő csak közreműködött és szórakozott rajtuk és kétségbeesett, szánalmas próbálkozásaikon? Egy újabb villanás a képernyőn. Taehyung tekintete a gyenge fényű képernyőre szegeződött, s várt, hátha történik valami. Kicsivel később egy rég látott, sebes, ráncos arcot vélt felfedezni a készüléken.

-Kim Taehyung, te utolsó geciláda! Üdvözöllek az új szállásodon! Nem leszel itt sokáig, ugyanis vagy meg halsz, vagy pedig elengedlek. Akárhogy is, nem leszel itt sokáig. Rendezkedj be. - Undorítóan mély, karcos, öblös kacaj hagyta el torkát. -Én nagyon jól szórakozom, Jungkook feneke kítünő! - Kacagott tovább, majd ismét komolyra váltott. - Apró Jungkook.. A kis nyuszi fiú akar mondani valamit! - Nyúlt oldalra, majd berántotta a látószögbe a fiatalabbat. Jungkook nyaka és kulcscsontja tele volt lila szívásfoltokkal, melyek élénken piszkolták, s szentségtelenítették meg a fiatal férfi hófehér, feszes bőrét. Tekintete megtört volt, gyenge, szemei könnyfátyolosak voltak, torkában a gombóc már akkorára nőtt, hogy a lélegzés is igen csak nehéz feladatnak bizonyult. Taehyung szíve elszorult. A harag, a fájdalom és a kétségbeesettség keveredett benne, s töltötte el adrenalinnal testét, ahogyan kiszabadulni próbált. Próbálta letépni láncait, kiszabadulni valahogy, visszaszerezni a párját, megmenteni ebből a borzalomból, hazamenni és csak csókolni a fiatalabbat, csak örökké szorítani, s mellkasára húzva őt, nyugtassa meg szívének dobbanásaival.

-JUNGKOOK!! - Tört ki egy fájdalmas üvöltés belőle, s könnyei is potyogni kezdtek. Sebezhető volt. Nem is kicsit. A képernyő túloldaláról hangos kacaj érkezett válaszul. Alex igazán jól szórakozott a koreai férfi szívének fájdalmán.

-Gyerünk, mondd el neki.. - Simított végig hatalmas kezeivel Jungkook mellkasán. A fiatalabb mmegremegett, majdnem ő is sírásban tört ki. Minden erejét összeszedve, lenyelte a fájdalmát és félelmét, tudva mit tesz, miért és miként, bólint egyet. Egy reszketeg sóhaj hagyta el remegő ajkait, majd a képernyőre nézve, lélekben fájdalmas búcsút vesz örök szerelmétől és fiuktól.

-Taehyung.. Én szakítok veled.. - Hangja alig észrevehetően megremegett. Taehyung szíve kihagyott egy ütemet, hogy aztán fájdalmasan összeszorulva dobbanjon egy utolsót mielőtt darabokra hullik mellkasában. Teste megdermedt, nem mozdult, de könnyei záporesőként hullottak, szemeiben pedig a fájdalom sokmillió megtört csillagja ragyogott szívszorító fényében. Formás, puha ajkai kiszáradtak, mgecserepesedtek. Forró arcán csak könnyek égető folyama látszódott.

-Mondd el neki miért.. - Csókolt Alex a fiatalabb vállára. Hosszú csend, majd egy igen csak halk, szinte suttogó hangon, elhagyta ajkait három szó. Három olyan szó, melynél hamisabbat már mondani nem is lehetne.

-Már nem szeretlek! - A szemei előtt tört össze a világja mindensége, s mind az ő pusztító szavai tehetnek róla. A képernyő ismét elsötétül, vele együtt lelke is. Az másik felé fordul, s felpofozva őt ereszti szabadjára könnyeit. -Most boldog vagy? Hah? Te buzi fasz! - Lökött rajta egyet. -Tönkre tetted a családomat, tönkre tettél több életet, több kapcsolatot! Most pedig tarsd magad a kurva ígéretedhez és engedd el őket! Engedd már ki őket abból a kurva gázkamrából!!! - Torkából a szavak mélyen, dühösen és megtörten szabadultak ki. Alex szemei elsötétültek és a fiatalabb nyakát megragadva préselte a falhoz.

-Soha többé nem térhetsz vissza hozzá! Elrontotta az én szerelmi életemet! Megölte a nőmet! Most én is elrontom az övét! - Verte öklét a falba Jungkook feje mellett. A fiatalabb megrezzent de nem hagyta abba az intenzív, utálkozó nézést a másikra. -Most pedig takarodj! Ha ellen szegülsz nekem megölöm őt is meg a fiatokat is! - Rángatta meg. - Figyelni foglak! Kapsz tíz percet, hogy kijuttasd őket, vagy meghalnak! - Azzal hátra lépett, s hagyta, hogy a másik elszaladjon. Jungkook ahogy csak tudott futott. A folyosón az egyik ajtó kinyilt, gyér fények és apró, mély szipogások hangját vélte felfedezni, így csak jobban szaladt az említett szoba felé. Olyan gyorsan szedte lábait, hogy majdnem arcra esett. Sírva esett Taehyung lába elé miközben a kötelet tépte le róla.

-Tűnjetek el! - Azzal Yeosangot kezdte el kiszabadítani. Taehyung fel sem fogta mi történik, még mindig sokkban és fájdalomban elmerülve sírt. Fiuk most kezdte el szemeit nyitogatni, s megilletődve, vékony kis hangján kérdezgetni a szüleit, hogy mi történt.

-Apa? Apu? Mi történt? Miért sírtok? Hol vagyunk? Mi a baj? - Válasz nem érkezett, Jungkook csak egy utolsó forró puszit nyomott homlokára, majd Taehyung karjaiba nyomta.

-Menjetek haza! Gyorsan! - Kezdte el lökdösni őket. -MEG FOGTOK HALNI HA NEM MENTEK! - Kiabálta sírva. Végső elkeseredettségében elkezdte Taehyung hátát, oldalát és karjait ütlegelni. -Menj már! Fussál! - A férfi végül sírva, hevesen dobogó szívvel futásnak eredt, mellkasához szorítva Yeosangot. Jungkook utánuk szaladt, hátha meg tudja magyarázni ezt az egészet, ha kiértek, ám hirtelenjében hatalmas kiabálás, lövöldözés tört ki egy hatalmas konferencia teremben, kiabáló, lövöldöző öltönyös férfiak szaladtak Namjoon után, aki épp most szaladt ki, karjaiban egy erősen vérző Seokjinnal. Mindenki szaladt, ahogyan csak bírt. Fegyverük sem volt, a saját embereik most érkeztek csak meg a rejtelhelyükről, így csak nagyobb lett a káosz.

-BASZKI! - Fogott remegő, vérző lábára miközben a földre esett.

-JUNGKOOK! - Fordult vissza Taehyung és még szorosabban magához szorítva Yeosangot szaladt volt párjához, s össze vissza lövöldözött. -Jungkook.. Szerelmem.. - Térdelt le hozzá.

-Szaladj! Menj már! Én meg leszek! - Könnyezett be, ahogy fiát és volt párját nézte. -Taehyung, vége van, meg mondtam! Most pedig menj, vidd a fiunkat! Szaladj Jinék után! Én meg leszek! - Remegtek ajkai, s csak jobban izzadt. Elmondhatatlanul fájt a meglőtt lába, és a szíve is.

-Hagytam, hogy szakíts velem amiatt a fasz miatt! De azt, hogy meg is halj miatta, na azt már nem! - Remegett, sírt kétségbeesetten. -Mindjárt itt vannak.. Ha utol érnek meghalsz.. - Jungkook nagy keservesen sírva magához rántotta az idősebbet, s egy búcsúcsókot váltva vele, lökte el magától.

-Mi soha többé nem találkozhatunk, de tudd, hogy szeretlek! Mindig is szeretni foglak! - Azzal feltápászkodott, s vissza futott a lövöldözés irányába.