Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

16. Fejezet

Jin csak sírt megállíthatatlanul. Szorongatta a kezében tartott aprócska gyűrűt, melyet párja ujjára húzott még az oltárnál. Jimin, Yoongi és Jungkook pedig csak ültek és szomorúan figyelték szegény fiút. El sem tudták képzelni milyen lehet ez most az idősebbnek! El sem merték képzelni, ők mit éreznének, ha a számukra a világot jelentő személy meghalna!

-Semmi baj Jinnie! - Simogatta hátát bíztatóan Jungkook. - Namjoon örökre szeret téged.. A csilagokból.. - Ölelte magához a pityergőt.

-Hú.. Itt mi történik? - Jelent meg Taehyung. Arca kifejezéstelen és komor. Nem tetszik neki, hogy Jungkook épp azt a fiút ölelgeti! Féltékeny!

-Most adtam oda neki.. - Kelt fel Yoongi és odabattyogott. - Beszéljünk kint. - Biccentett fejével a terasz felé. Taehyung bólintott, majd Yoongival kimentek. Az erdő fáinak friss illatát vitte magával a szellő, itt-ott pedig magával ragadta a földről az elszínesedett, megfonnyadt faleveleket.

-Nem tetszik nekem az, hogy Jungkookie ennyit ölelgeti ezt a srácot! - Vett el egy szál cigit legjobb barátjától.

-Féltékeny vagy Taehyung, ez normális! - Kuncogott fel miután kifújta a cigaretta füstöt. - Figyelj, én is féltékeny voltam Jungkookra! De elfogadtam, hogy csak ő az én Jiminiem legjobb barátja! Aztán, meg most gondolj bele.. Jinnek szüksége van erre! Azt hiszi meghalt a férje! - Nézett a távolba.

-Ja... - Sóhajtott. - Mikor mondjuk el? -Meredt maga elé, majd ismét beleszívott a mutató és a középső ujjai közt tartott cigarettába.

-Nem tudom.. - Fújta ki a füstöt. - De nem tudom, hogy örülni fog-e neki, vagy meg fog minket verni.. - Nyomta el a csikket, majd otthagyta a hamutálban.

-Szerintem vegyes lesz. - Nyomta el ő is. - De valószínűleg nem fogja érteni. Főleg miután elolvasta Nam levelét. - Nézett be, s a ház üveg falán át, látta ahogy az emlegetett személy sírva szorongatta a cetlit, Jungkook és Jimin pedog könnyezve ölelték. - Kezd hűvösödni.. Jungkooknak is kellene fürdenie, és kell neki ruha is. - Kelt fel majd Yoongival mögötte be is mentek.

-Jiminie, adj ruhát Kooknak, aztán hadd fürödjön! - Sétált oda szerelméhez és egy puszit nyomott hajába. - Csinálok kakaót. Mindenki kér kakaót? - Nézett körbe.

-Énh kérek.. - Szipogott Jin mielőtt kifújta volna az orrát abba a zsepibe amit Jungkook adott remegő ujjai közé.

-Én is kérek! - Csillantak fel a legfiatalabb szemei.

-Kuksi, ez nyilván való volt! - Kuncogott fel Jimin.

-Én nem. - Mondta Taehyung majd az emeletre indult és a szokásos vendégszobába ment, ahol mindig szokott lenni, ha legjobb barátjánál alszik.

-Neki mi baja? - Kérdezte Jimin értetlenül.

-Utána megyek! - Sóhajtott Jungkook, majd Jin hajába simított és felsietett Taehyunghoz. - Bejöhetek? - Kopogott a zárt ajtón.

-Gyere. - Hallatszott Taehyung hangja. A fiatalabb lenyomta a kilincset, majd félénken betipegett. A férfi az ágy szélén ült és a fallal szemezett.

-Van valami baj? - Ült ölébe és nyakába bújtatta arcát. - Én csináltam valamit? - Kérdezte halkan.

-Csak féltékeny vagyok. - Sóhajtott Jungkook hátára simítva. - Nem értem, miért nem hagyhattuk ott Jint? Aztán meg miért ölelgeted? - Mormogta frusztráltan.

-Ahw! - Puszilt az idősebb arcára. - Jint muszáj volt elhozni! Nem hagyhattuk ott! Ő is a barátom és nem szerettem volna cserben hagyni! Bár őt is megszöktettük, Te voltál a legfontosabb! Ne féltékenykedj, azért ölelgetem mert meghalt a férje! - Simogatta haját.