Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

10. Fejezet

Virrasztott. Már két napja nem aludt. Annyi sok dolga lett volna, de ő képtelen volt elmenni Jungkook mellől. A fiatalabb értetlen volt, de nem kérdezett. Csak magába roskadt. Teljesen összezavarodott, s annyi érzelem kavarodott benne, hogy képtelen volt egyszerűen megérteni miért ilyen a férfi. Mióta akkor hajnalban hazajött, azót szavak nélkül vigyáz a fiatalabbra, és képtelen elmozdulni mellőle.

-Jól van Taehyung, elegem van! Miért vagy ilyen tapadós? Szexelni akarsz? Ott van egy csomó kurva! Menj! - Lökte meg egy kicsit gyengédebben az idősebbet. Nem érdekelte őt, hogy Taehyung megölheti amiért így beszél vele, vagy mert meglökte, még örült is volna neki!

-Jungkook.. - Suttogta rekedtesen. - Meg akarlak védeni, nem fogok elmenni mellőled.. - Olyan álmos, majd elalszik állva, de képtelen elmenni aludni. Ahogy mondja, meg akarja védeni a fiatalabbat. Valami megfordult benne. Valami megváltozott. Hirtelen omlott le a gátlásokból és piszokból összetákolt fala, hirtelen lett szerelmes és neki ez durva volt! Féltette Jungkookot! Meg akarta védeni minden veszélytől, igen, még a fiú saját valójától is! Miután majdnem elvesztette, mindent felfogott és soha sem akarja még egyszer átélni azt a félelmet és fájdalmat!

-Mikor aludtál utoljára? - Kérdezte a férfi karikás szemeit vizslatva. Szerette Taehyungot, bármennyire is fájt neki, de szerette és aggódott érte! Így nagyon de nagyon megviselte őt az álmatlan, fáradt férfi látványa.

-Akkor mikor a karjaimban aludtál. - Ásított egy hatalmasat. - Csak úgy tudok, ha velem vagy.. - Motyogja szemhélyait dörzsölgetve. Jungkook aggódva simít a férfi arcára.

-Ha elmegyek veled aludni akkor alszol? - Most hirtelen minden nyugodtnak tűnt, mint még az előtt. Bár Jungkook bensőjében dúlt a harc, az aggodalma és a szerelme győzedelmeskedett! Félre söpört mindent csak azért, hogy Taehyung egészsége rendben legyen! A férfi bólintott egyet és Jungkook kezére fogva kezdett el araszolni a hálószobába. Volt már olyan, hogy több napig nem aludt, de akkor nem érte őt ekkora szintű érzelmi sokk, így akkor fel se tűnt neki, most viszont két napig képtelen kibírni, hogy ne hunyja le szemeit miközben karjaiban tartja a fiút!

-Jungkookie, mutasd meg nekem.. - Motyogta álmosan. Bár tudta, hogy fájni fog neki. Tudta, hogy fájni fog látni mit tett miatta a másik, mégis szerette volna megpillantani, csak, hogy legalább töredékét érezhesse annak a fájdalomnak. A fiatalabb értetlenül ült az ágyon és nézett a férfire. Az éjjeli szekrényen lévő kislámpa fénye pedig úgy világította meg a férfi arcát, hogy szemeiben ott csillogjanak a könnyek. - A kezed Jungkook.. - Motyogta a fiúra nézve és a pilcsija ujjához ért. A fiúba mintha a villám csapott volna bele. Csak könnybelábadt szemekkek felhúzta a pulcsija ujját és megmutatta. Mintha ismét levetkőzött volna a férfi előtt.

-Nem kellene foglalkoznod ezze- De nem tudta befejezni ugyanis a férfi gyorsan ajkaira tapadt. Lágyan csókolta. Romantikusan. Taehyung nem mert bocsánatot kérmi, ez volt a néma bocsánat kérése. Jungkook nem értette. Persze, hogy nem értette, miért értette volna meg? - Megígérted, hogy a szülinapomon találkozhatok Jiminnel, és hogy elmehetek vele meg két testőrrel ruhákat venni és mekizni. - Sóhajtotta a fiatalabb.

-Oh persze, emlékszem! - Bólogatott Taehyung mosolyogva. - Na, és mikor lesz? - Fordult a fiatalbb felé. Jungkook lehajtott fejjel fájdalmasan kuncogni kezdett, abból pedig kínos és fájdalmas nevetés alakult. Tudta. Tudta, hogy el fogja felejteni, mit is várt volna Kim Taehyungtól? Majd csak halkan megszólalt.

-Két napja volt. - Taehyung arcára ráfagyott a mosoly és magasra szökött hanggal visszakérdezett; "Mikor"? - Két napja. Tudod, amikor bevallottam, hogy szerelmes vagyok a hülye fejedbe és akkor is szeretni foglak, ha egy szívtelen faszkalap vagy! - Dőlt hanyadt az ágyon. Ez a mai este, amolyan őszinteség éjszakáját hozta el! Most sok mindenre fény derül. - Annyira imádtam azt a szülinapomban, hogy Jimin helyett Jennie jött és azt kellett élveznem ahogy alattad sikongat, olyan bájos kis ajándék volt! Majd meghálálom. - Azzak hátat fordított Taehyungnak.

-Jungkook én.. - Itt elakadt és a torkában keletkezett gómbóccal kezdett el küzdeni. A fiatalabb felé sem fordult, figyelembe sem vette. Fájt neki ami történt. Mérhetetlenül. Micsoda szülinapi ajándék volt ám az a nap... - Jungkook.. Szeretsz még azok után is? - Kérdezte halkan. Jungkook nem válaszolt. Igen lett volna a válasz. Hogyne szerette volna? Képtelen lett volna nem szeretni a férfit! Bármennyire is összetörte, bármennyire is rosszul érezte magát miatta, hiába ismerte a megannyi rossz tulajdonságot a férfiben, szerette őt! Taehyung csak könnyes szemekkel közelebb kúszott Jungkookhoz és magához ölelte. - Jungkook, szeretsz még? - Kérdezte megtörten. Ismét annak a kisfiúnak érezte magát. Ismét annak az összetört, magányos, árva kisfiúnak érezte magát aki magára maradt egy nagy és ilyesztő világban.

-Mit gondol Mr. Kim? - Kérdezte halkan. - Mit gondol? - Szerette őt. Mérhetetlenül, de tudta, hogy ennek itt és most kell véget vetnie! Túl sokáig húzta az időt, túl sok mindent baszott el! Túl sok a gondja, túl kevés az ideje! Tudta, hogyha már egyszer esküt szegett, többször nem lesz semmi sem ugyan az, de ezt mások nem tudják! Ő végülis el lett rabolva! Nem az ő hibája. Innentől kezdve szökését tervezgette, s megannyi más tervet szőtt.

-Ne légy velem ilyen.. Én.. Figyelj Jungkook még soha nem csináltam ilyet... - Sóhajtott majd a fiú fülébe dörmögött. -Sajnálom! Mindent sajnálok! Jungkook én azért tettem mindent mert szeretlek és nem akartam, magamnak sem beismerni! Le akartam tagadni! Én ezt úgy szégyellem! Olyan dolgojat tettem amit én sem bocsájtanék meg! Verj meg akármi! Alázz meg Jungkook! Ha azt kéred.. Az alkalmazottjaim előtt is megalázkodva letérdelek eléd! - Ezek a szavak amint elhagyták Taehyung száját, úgy dobbantották meg a másik szívét. Minden olyan hirtelen történt. Lefagyott. Soha nem hitte volna, hogy ez valaha bekövetkezik!

-Ha holnap megteszed, és elmehetek Jiminnel, akkor TALÁN mEgbOcsÁjtok! - Mondta ki halkan és alattomosan a szavakat. Jungkookba költözött valami őrült démon! Olyan dolgokat akart megtenni amit nagyon nem kellene.. Vagy talán még is kellene..? Egyszerűen Jungkook nem hitt már a férfinak, már nem hitt másban, csak a munkájában! Vissza akarta kapni a rendőkrödést! Megint férfi módján akart élni, megint szabad akart lenni! Igaza volt Taehyungnak, aki egyszer zsernyák volt, az mindig is az marad! Jungkook le akarja csukatni Taehyungot! Azok után amiket tett! Nem értette, hogy volt képes bedőlni ennek a bájgúnárnak? Nem érti, hogy volt képes beleszeretni? Hogy tehette ezt a munkájával? Ez hazaárulás! Elárulta az igazságot! Na de most, most mindent helyre rak! Hiába szereti a férfit, el akarja felejteni, ki akarja őt törölni a szívéből és az elméjéből! Túl gyorsan jött, túl mesebeli volt, túl plátói!

-Rendben, úgy lesz ahogy akarod! - Mosolyodott el Taehyung. Megtelt a szíve reménnyel. Oh buta Taehuyng... Nem is tudod még mi vár te rád!