Az ajtóban állva néztem, ahogy anya és apa autóba szállnak. Nem mondták, miért. Bőröndjeiket már betették a csomagtartóba. Teljesen üres maradt a ház. De nekem nem szóltak, hogy pakoljak. Az én szobám még tele volt.
- Hova akartok menni? Ne hagyjatok itt. - mondtam halkan, de nem hallották. Nem figyeltek rám.
Ahogy anya beült az autóba, még utoljára rám nézett. Összetalálkozott a tekintetünk. Az övében nem voltak érzések, az enyémben félelem és rettegés látszott. Végül végleg beült. Amint becsukta a kocsiajtót, apa már be is indította a motort. Lekanyarodtak a felhajtóról, és elmentek.
Könnyezve néztem végig, ahogy a szüleim autója eltűnik egy kanyarban. Visszaléptem az üres házba, becsukva magam után az ajtót. Így elég szomorkás volt minden. Nem volt ott rajtam kívül senki.
Már nyolcadikos voltam, sokszor voltam egyedül. De olyankor a szüleim mindig hazajöttek, talán egy nappal később. Aznap viszont tudtam, hogy a szüleim többet már nem jönnek haza. Én mégis több napon keresztül vártam őket. De sajnos soha nem jöttek vissza. Azóta sem láttam őket.
YOU ARE READING
Szerelmi leckék
Teen FictionJimin egy visszahúzódó srác. Sosem keveredik bajba, sőt kifejezetten kerülte a konfliktusokat. Tizenegyedikesként inkább a tanulásra koncentrált. Minden figyelmét saját magára fordította, nem érdekelték mások. Sosem történt az életében semmi érdekes...
