Szerelmi leckék

9.

*Jimin pov.*

Szünetben megmostam a számat, hogy ne legyen tiszta vér. A teremben felkészültem arra, hogy le kell mennem az udvarra. Nem nagyon akartam, de ez nálam általános. Sosem szerettem kimenni az udvarra. De már így is elég bajt okoztam Jungkooknak, most azt fogom csinálni, amit mondott. Nem lett volna értelme dacolnom, és nem is tudtam volna.

Mikor Jungkook belépett a terembe, mindenki felpattant, és az ajtóhoz sietett. Én szokásomhoz híven a sor végére álltam, és a többiekkel ellentétben én komótosan mentem ki az udvarra. Minek siessek, ha úgyis csak sétálgatnék? Ahogy kiértem, megcsapott a szél. Mindenki azonnal elrohant, kivéve Jungkookot és engem. Egy pillanatra egymásra néztünk, de én a számra fogva elnéztem másfelé. Már el akartam indulni, hogy sétáljak kicsit vagy esetleg be tudok állni valahova játszani. Elhaladtam Jungkook előtt. Már majdnem sikerült elmennem onnan, mikor Jungkook megragadta a karomat. Egyből megtorpantam. Nem mertem felnézni rá.

- Beszéljünk, Jimin. - szólalt meg halkan, hogy a körülöttünk lévő gyerekeknek ne tűnjön fel.

- Ne most. - fordítottam el a fejem.

- Kérlek. - suttogta.

Felnéztem rá. - Mit akar mondani?

- Gyere. - behúzott az épületbe. Szerencsére nem volt ott senki.

Egy szekrényhez léptem, hogy kellő távolságban legyek Jungkooktól. - Szóval?

- Nem is tudom, hogy kezdjem. - vakarta meg a tarkóját.

- Csak kezdje el. - sóhajtottam. Behunyt szemekkel fordítottam fejemet a padló felé.

Jungkook lépett egyet felém. Tudtam, hogy közelebb jött, de nem nyitottam ki a szemem. Képtelen voltam rá. Jungkook közvetlenül elém állt. Még mindig nem néztem rá. Csak mikor megéreztem a kezét az arcomon. Ijedten néztem fel rá. Félve megráztam a fejem. Ő csak lehangoltan rám mosolygott.

- Figyelj - szólaltam meg halkan dadogva -, amit érzel az csak... fizikai vonzalom, ugye?

Jungkook lépett felém még egyet. Még utoljára az arcomra simított, majd lassan lejjebb vezette a kezét, végül a derekamon állt meg. Hatalmas levegőt kellett vennem, mikor a másik kezét is csatlakoztatta. Aggódni kezdtem. Jungkook elmosolyodott.

- Nem az. - rázta meg a fejét még mindig mosolyogva. - Tart már elég ideje ahhoz, hogy rájöjjek, ez nem csak fizikai vonzalom. Ez több annál.

A számra fogva elfordítottam a fejem. Nem tudtam, hogyan reagáljak. Tényleg szeret engem. Mit kellett volna reagálnom? Nem mondhatom, hogy én is szeretem őt, mert nem volt igaz. Jungkook lassan visszafordította a fejem. A szemem már könnyes volt a vallomástól, a kezemmel pedig még mindig a számat piszkáltam. Jungkook lágy mosollyal az arcán elhúzta a kezemet a számtól. Sejtettem, mit akar. De még egyszer nem lettem volna képes rá. Bele sem tudtam nézni Jungkook szemébe, de nem voltam képes máshová nézni.

- Ne csináld. - suttogtam kettőnk közé.

Jungkook elmosolyodott. Kezeit a derekamról a hátamra vezette, és szorosan megölelt. Az első pillanatban megijedtem tőle. De utána ellazultam. Lassan felemeltem a kezeimet, és én is átöleltem Jungkookot. Fejemet a nyakába temettem, és hagytam, hogy a könnyeim meginduljanak. Jungkook finoman a hajamat simogatta, és adott bele pár puszit, hogy megnyugtasson.

- Gyere, menjünk vissza az udvarra. - engedett el lassan, hogy a szemembe nézhessen. Szipogva néztem fel rá. Jungkook mosolyogva törölte le könnyeimet. Mondani akartam valamit, de Jungkook nem hagyta. - Nem kell mondanod semmit.

- De én...-

- Nem kell. - simított az arcomra. Hatalmasat sóhajtottam. Jungkook egy mosoly után visszament az udvarra.

Én még legalább 5 percig csak álltam ott. Újra a számat kezdtem piszkálni, és már az sem érdekelt, hogy fáj és vérzik. Már szédültem is. Kellett a friss levegő, de nem mertem kimenni. Végül mégis kimentem. Megakadt a szemem Jungkookon, de végül elmentem az udvar egy távolabbi pontjába. Leültem a kerítés tövébe, és onnan figyeltem, ahogy Jinék játszanak.

- Jimin, állj be te is! - kiáltott oda Jin.

- Nem, köszi. - vetettem oda lehangoltan.

Jin odarohant hozzám. - Minden oké, haver?

- Persze, menj csak játszani. - bólintottam egy erőltetett mosoly kíséretében. Jin bólintott, és visszament játszani.

A következő óránkat is lent töltöttük. Én csak a többieket néztem a kerítésnél ücsörögve. Idő közben szereztem egy százszorszépet is a kezembe, azt pörgettem az ujjaim között. Jungkook sokszor nézett el a játszók felé, de szerintem csak engem akart ellenőrizni, hogy jól vagyok-e.  Olyankor mindig felé néztem. Elég szomorú volt a tekintetem, ez Jungkooknak is feltűnt. De azért mindig rámosolyogtam kicsit, hogy ne érezze olyan rosszul magát. Én is kaptam tőle pár mosolyt, de látszott rajta, hogy tudja, mi a baj.

A nap végén lassan indultam el haza. Vettem ki szabadságot a kávézóban, így ezen a héten nem kellett bemennem. Komótosan sétáltam hazafelé. Jungkookkal nem beszéltünk a korrepetálásról, így nem tudtam, hogy át fog-e jönni. Nem mertem felhívni, csak a névjegyzéket néztem. Egy helyben álltam, és gondolkodtam, hogy felhívjam-e a tanáromat. Végül rányomtam a nevére, és a fülemhez emeltem a telefont. Alig kellett várom, máris meghallottam Jungkook hangját.

- Szia, Jimin, mit szeretnél? - szólt lágy hangon.

- Jó napot. - köszöntem, kicsit remegő hangon. - Meg szeretném kérdezni, hogy mi legyen a korrepetálással?

- Húzzuk még le ezt a hetet, ennyi talán elég lesz. - válaszolt. - Nem kéne amúgy dolgoznod?

- Szabadságot vettem ki. - rántottam meg a vállam.

- Akkor átmegyek most. - beszélt tovább.

- Rendben. - remegett meg kicsit a hangom. - Lassan úgyis hazaérek. Akkor viszlát. - ezzel le is tettem. Pár pillanatig álltam még ott, hogy lenyugtassam a szívemet. Csak utána indultam.

Otthon felmentem a szobámba átöltözni. Felvettem egy melegítőt, meg egy pólót. Tudtam, hogy Jungkook átjön, de végre valami kényelmes ruhában akartam lenni. Lementem a konyhába, és elővettem a fagyasztóból egy doboz fagyit. Fogtam egy kanalat, és a pulthoz ülve kezdtem azt enni. Fél dobozzal már megettem, mikorra megszólalt a csengő. Odamentem az ajtóhoz, és kinyitottam azt. Jungkook eredetileg kifejezéstelen arccal állt ott, de miután végignézett rajtam, elmosolyodott.

- Cuki a pólód. - borzolta össze a hajam, miután belépett az ajtón. Lenéztem a pólómra. Volt rajta egy minta, amin egy bolyhos maci mézet eszik. Fejbe csaptam magam, majd bementem a konyhába.

- Essünk túl rajta. - ültem vissza a pulthoz. A cuccom már elöl volt, így a kezembe vettem a fagyimat, és azt ettem tovább.

Jungkook mosolyogva vette el előlem a könyvet, hogy keressen egy feladatot. Fél perc után visszaadta a könyvet, én pedig dolgozni kezdtem. Legalábbis próbáltam dolgozni. Csakhogy nem hagyták.