51.

512 32 3
                                    

*Jimin pov.*

Sokkot kaptam Sarah kérdésétől. Mikor meghallottam, elrontottam a szöveget, amit írtam, még a tollat is majdnem eltörtem. Meglepetten néztem végig az osztályon. Úgy tűnt, mindenki ezt akarja.

- Hát... de... én... most... mi? - dadogtam összevissza.

Jungkookra néztem. Ő mosolyogva nézett rám. Reméltem, hogy azért, mert viccesnek találta a kiakadásomat. Kiderült, hogy nem. Mikor nagyobb mosoly lett az arcán, én félve megráztam a fejem. Tanárom viszont maga felé intett a fejével. Jinre néztem. Ő is Jungkook felé intett a fejével. Nagyot sóhajtva felálltam, és kimentem a tanári asztalhoz. Az osztályban szinte mindenki sikoltozni és tapsolni kezdett.

Jungkook felé fordultam. - Muszáj?

- Mindenki ezt akarja. - mosolygott rám. - Még én is. - egyik kezével a derekamnál húzott magához, másik kezével az arcomra simított.

Nagyot sóhajtva körbenéztem, majd vissza Jungkookra. - Ilyenkor nagyon utállak.

- Nem érdekel. - suttogta ajkaimra, majd rájuk tapadt. Paradicsomvörös fejjel viszonoztam a csókot. Kissé bátortalanul felvezettem a kezeimet Jungkook nyakába.

- Nyelveset! - kiáltotta valaki, mire Jungkook elmélyítette a csókot, én pedig vörösebb lettem.

Egy pár perces csók után Jungkook elvált ajkaimtól. Az én fejem még mindig vörös volt, mivel mindenki minket bámult. Tanárom egymásnak döntötte a homlokunkat, úgy mosolygott rám. Picit én is mosolyogtam, de leginkább zavarban voltam. 

Jungkook lágy puszit nyomott a homlokomra. - Szeretlek. - mondta halkan, de mindenki hallotta, mert elkezdtek úúú-zni. Csak jobban zavarba jöttem.

- Én is szeretlek. - súgtam. A hangok alapján mindenki cukinak talált minket.

- Jeon úr, én is magával akarok lenni. - álmodozott valaki, mire odakaptam a tekintetem.

Óriás szemekkel néztem az illetőre. - Ismételd meg!

- Jimin-ah. - szólalt meg Jungkook is, közben elengedett. - Csak nem féltékeny vagy?

- Mi? - rákaptam a tekintetem. - Dehogyis!

- Hé, Jimin! - kiáltott nekem valaki, mire odanéztem. - Ülj bele az ölébe. - mondta, mire megint kaptam egy kisebb sokkot. Jungkook viszont leült a tanári székbe, és behúzott az ölébe. Vörösebb már nem lehettem, így csak jobban zavarba jöttem.

- Jungkook, ezt most...-

- Mert magam mellett akarlak érezni. - megpuszilt.

- De... pont itt? - dadogtam picit.

- Mindenki szerint aranyosak vagyunk, úgyhogy maradj. - simított arcomra.

- Jó... - mosolyogtam zavartan.

Az óra hátralévő részében Jungkook ölében ültem. Egy idő után megszoktam, hogy mindenki minket bámul. Mivel nem kellett dolgoznom, a fejemet Jungkook vállára hajtottam, és pihentem kicsit. A szememet becsukva hallgattam tanárom nyugtató, mély hangját. El is álmosodtam tőle, óra végére pedig elaludtam. 

Megint arra ébredtem, hogy valaki megrázott. Lassan felemeltem a fejem Jungkook válláról, és körbenéztem. Mindenki engem bámult, így intettem nekik egyet. Tanáromra vezettem a tekintetem. Ő nagy mosollyal az arcán nézett rám. Picit megdörzsöltem a szemeimet, közben ásítottam egyet.

- Mi az? - kérdeztem fáradtan.

- Már kicsengettek. - válaszolt mosolyogva.

- És? - kérdeztem vissza nyűgösen.

Szerelmi leckékWhere stories live. Discover now