Szerelmi leckék

52.

*Jimin pov.*

Jungkook házában egyből felrohantam a szobájába. Megkerestem a plüssömet, és a kezembe vettem. Már mentem volna le, mikor egy széken megláttam azt a pulcsit, ami hétvégén volt rajtam. Letettem a plüssömet, és felvettem magamra a pulcsit. Még mindig ugyanolyan kényelmes volt, és még éreztem rajta Jungkook illatát. Újra a kezembe vettem a plüssömet, és lementem a földszintre.

- Hogy került rád a pulcsim? - lépett elém. - Azt hittem, csak a plüssödért jövünk ide.

- De megláttam a pulcsidat, és fel akartam venni. - piszkáltam meg a pulcsin lévő madzagot. A pulcsi alól előszedtem a gyűrűs nyakláncot, és abba belefűztem a madzagot. - Levegyem?

- Csak, ha az alatt lévő inget is leveszed. - felkarjaimra fogott. - Megtarthatod, ha szeretnéd.

Meglepődtem. - Tényleg?

- Persze. - megpuszilt. - Mehetünk?

- Igen. - az ajtó felé indultam. - De néha majd vedd magadhoz a pulcsit, mert ha kimosom, akkor elveszíti az illatodat.

- Majd olyankor felveszem. - kinyitotta nekem a kocsiajtót.

Elindultunk hozzám. Az én orrom a pulcsiba volt fúrva, ami már hivatalosan is az enyém volt. Jungkook mosolyogva nézett rám sokszor, közben végig a combomat simogatta. Megint belemart párszor, amitől megint megugrott a pulzusom. Egyszer már rá is szóltam, hogy hagyja abba, de csak bevezette a kezét a belsőcombomra. Inkább csak eltűrtem, és reméltem, hogy mást nem akar csinálni.

Mikor hazaértünk, kinyitottam az ajtót, és bementem. A plüssömet szorongatva felmentem a szobámba, és beugrottam az ágyba. Jungkook jött utánam, bebújt mellém, és szorosan átölelt hátulról.

- Tudod, mi a baj azzal, hogy az én pulcsim van rajtad? - szólalt meg mély hangon, amitől kirázott a hideg.

- Mi vele a baj? - dadogtam picit.

- Hogy kevésbé érzem az illatod. - a nyakamba bújt, és egy hosszú puszit nyomott rá, amiből a végén szívás lett.

- Jungkook... - eltoltam a fejét. - Ne most, kérlek.

- Rendben, rendben. - megpuszilta a nyakamat, majd csak szorosan ölelt magához. - Aludj nyugodtan, tudom, hogy fáradt vagy.

Hátranéztem rá. - Főnyeremény vagy. - suttogtam ajkaira, megpusziltam, majd visszafordultam, mielőtt ő megcsókolhatott volna. Még éreztem, ahogy megbabonázva sóhajtott párat, és már aludtam is.

***

Pár óra múlva, mikor felébredtem, azt éreztem, hogy Jungkook a kezemet fogja, és azzal játszik. Picit elmosolyodtam. Aranyos volt. Még akkor is gondoskodott rólam, mikor aludtam. Megszorítottam a kezét, hogy tudja, ébren vagyok. Jobban magához is húzott.

- Végre felébredtél. - mondta halkan.

- Nem aludtál semmit? - néztem felé. Ő csak mosolyogva megrázta a fejét. - Miért nem? Látom rajtad, hogy eléggé fáradt vagy.

- Nem izgat. - vonta meg a vállát. - Nem akartam aludni. Vigyázni akartam rád.

- Jaj, Jungkook. - sóhajtva visszafordultam. - Nem kell vigyáznod rám. Most nincs itt semmi és senki, ami bánthatna.

- Tudom. - közelebb húzott magához. - De akkor is vigyázhatok rád, ha nincs itt rajtunk kívül más. Megvédelek a lelki problémáktól. - megpuszilt.

- Nem kell, de köszönöm. - magamhoz húztam a kezét, és azt ölelgetve pihentem tovább.

- Ne nézzünk filmet? - fordította maga felé a fejemet. - Vagy hagyjalak még aludni?

- Nézhetünk filmet, de szerintem elalszom rajta. - újra visszafordultam.

- Akkor keresek valamit. - elém akartam tenni a gépet, de nem engedtem el a kezét. - Vagy talán mégsem.

- Bocs, csak nem szeretem, mikor elengedsz. - elengedtem a kezét. Ő a gépen keresett egy filmet, elém tette, majd újra megölelt.

Elkezdtünk filmet nézni. Jungkook jó szorosan ölelt, és pár puszit nyomott a hajamba. Ettől megint kezdtem álmosodni, ezért belefúrtam az arcomat a plüssömbe. Jungkooknak is feltűnt, hogy mindjárt elalszok, mert lejjebb halkította a filmet. Elmosolyodtam. Olyan aranyos, hogy úgy vigyáz rám, hogy nem is vigyáz rám.

***

Pár óra múlva megint felébredtem. Most nem éreztem magamon Jungkook kezét. Hátrafordultam, hátha csak rosszul érzem. De nem volt ott senki. Lementem a földszintre, hátha Jungkook ott van. De nem volt ott. Elszomorodtam. E mellé még meglepődtem, amiért most nem hagyott nekem semmi üzenetet arról, hogy elment.

Kimentem a konyhába. A pulton megint láttam egy kis dobozt. Volt rajta egy cetli. Elmosolyodtam, közben a fejemet rázva sóhajtottam. A tiltásom ellenére is vett nekem ajándékot.

"Ne haragudj, Jimin, de el kellett mennem. És tudom, azt kérted, hogy ne vegyek semmilyen ajándékot, de ezt már régebben vettem. Gondoltam, odaadom."
-Jungkook-

Miután elolvastam a cetlit, a többihez tettem. A kezembe vettem a dobozt. Elgondolkodtam, hogy vajon mi lehet benne. Legfőképp azon gondolkodtam, hogy mennyire lehetett drága. Bár a nyakláncom után már oly' mindegy. Kinyitottam a dobozt. Egy aranyos, maci alakú kulcstartószerűség volt benne, ráírva, hogy "Te vagy az én mindenem". Elnevettem magam.

- Olyan szívesen megfojtanám, de olyan aranyos. - mosolyogtam. - Tényleg egy igazi főnyeremény. - felmentem a szobába, és feltettem a kulcstartót a táskámra. Ekkor kopogtak. Lementem, és kinyitottam az ajtót. Meglepődtem.

- Szia, Jimin-ah. - vett fel Jungkook az ölébe.

- Jungkook-ah. - meglepetten kapaszkodtam a vállába. - Azt hittem, dolgod van.

- Csak volt, már túl vagyok rajta. - belépett a házba, és a lábával becsukta az ajtót. Még mindig meglepett voltam. - Mitől vagy ennyire meglepve?

- Hát azt hittem, ma már nem jössz. - dereka köré kulcsoltam a lábaimat, ezzel picivel közelebb rántottam magamhoz.

- Ne csináld, édesem. - letett. Én egyből magamhoz öleltem a derekánál. - Hogy tetszett az ajándék?

- Imádom. - néztem fel rá. - Szívesen megfojtanálak, mert megkértelek, hogy ne vegyél semmit, de túl aranyos vagy.

- Te még aranyosabb vagy. - megpuszilt. Elengedett, és kiment a konyhába.

Utánamentem. - Jungkook...

- Tessék? - fordult felém.

- Hívhatlak... Hívhatlak oppa-nak? - kérdeztem félve. Kicsit megleptem tanáromat.

- Persze. - lépett oda hozzám. - Úgy hívsz, ahogy akarsz. - felkarjaimra fogott.

- Tényleg? - lettem boldogabb.

- Persze, drágám. - megpuszilt.

- Oppa! - nevetgélve magamhoz öleltem. Ő is nevetve ölelt magához.

- Mióta akarod ezt megkérdezni? - engedett el.

- Úgy egy hete. - dörzsöltem meg a tarkómat. - Nem tudtam, mit reagálnál.

- Talán ezt. - rövid időre megcsókolt, majd szorosan magához ölelt. Kissé meglepetten viszonoztam az ölelést. - Nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek. - motyogtam a mellkasába.

Aznap Jungkookkal egész nap csak öleltük egymást. Megnéztünk pár filmet is, de ha jól sejtem, akkor egyikünk sem figyelte. Én Jungkook lélegzetvételét és heves, hangos szívverését hallgattam, amíg ő apró puszikkal kényeztetett.

Nagyon örültem, hogy velem volt. Nagyon jól jártam vele. Mindketten imádtuk egymást, Jungkook pedig vigyázott rám. Már nem féltem tőle, hogy valamiért el akarna hagyni.