Szerelmi leckék

62.

*Jimin pov.*

Mindenki tekintete ránk szegeződött. Nem tudtam foglalkozni vele. Csak Jungkookot láttam. Ő ott állt a pap mellett, és lágy mosollyal nézett rám. Én is elmosolyodtam. Apám odakísért hozzá, majd pár szó után leült az első sorba. Odaálltam Jungkook elé.

- Szia. - mondtam halkan.

- Szia. - mosolygott rám. - Végre láthatlak. Nagyon jól nézel ki.

- Te is. - ajkamba haraptam.

A pap elkezdte a beszédét. Jungkookkal mindketten egymás szemébe bámultunk, szinte nem is hallottuk a pap szavait. Jungkook lágy mosolya teljesen elvarázsolt. Mikor elkapta rólam a tekintetét, én is visszatértem a való világba. Elvette Taehyungtól a gyűrűt, és visszafordult hozzám.

- Jimin, én... - megfogta a kezemet. - Mikor megismertelek, még csak egy aranyos gyerek voltál, én meg csak egy gimis tanár. Sosem hittem, hogy valaha beleszerethetek az egyik diákomba. De már az első pillanatban éreztem valamit irántad. Igaz, túl hülye voltam az ilyen érzésekhez, de már akkor tudtam, hogy szeretlek. Minden pillanatban egyre jobban szeretlek. Ezért örülök ennyire, hogy most végre elvehetlek. - felhúzta a gyűrűt az ujjamra.

Picit meghatódtam ezen a szövegen. Minden ehhez hasonló szöveg után meghatódtam. Még picit könnyeztem is. Jungkook a lehető leghalkabban elnevette magát. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, elvettem Jintől a másik gyűrűt, és megfogtam Jungkook kezét.

- Én most... - kezdtem bele lassan. - Hirtelen nem tudnám ilyen szépen szavakba önteni, hogy mit érzek irántad. De amióta együtt vagyunk, azóta egyetlen napot sem bánok az életemben. Azóta tudom, hogy nálad jobbat akkor sem találnék, ha bejárnám az egész világot. Mindig boldog voltam melletted, és... azt akarom, hogy ez soha ne érjen véget. - felhúztam Jungkook ujjára a gyűrűt. Ő meghatódva megfogta a másik kezemet is.

- Jungkook, elfogadod Jimint férjedül? - kérdezte tőle a pap.

- Igen. - bólintott mosolyogva.

-Jimin, te elfogadod Jungkookot férjedül? - fordult felém a pap.

- Igen. - bólintottam én is.

- Akkor ezennel házastársak vagytok. - mosolygott ránk a pap.

Jungkook meg sem várta, hogy a pap mondjon még egy mondatot, a derekamra fogva magához húzott, és lágyan megcsókolt. Mosolyogva viszonoztam a csókot. Körülöttünk mindenki tapsolt és ujjongott. Jungkook nem akart tőlem elhúzódni, így nekem kellett eltolnom magamtól. Ő megfogta a kezem, és úgy vonultunk ki a teremből. Bementünk a közös szobánkba.

- Már több órája várok erre. - húzott Jungkook magához. Szenvedélyesen, de mégis lágyan tapadt ajkaimra. Egyből viszonoztam a csókot, de hamar el is húzódtam tőle.

- Dolgunk van. - toltam el magamtól. - Még hátravan a lagzi.

- Csak másfél órát kérek. - húzott vissza magához. - Esküszöm nem lesz több. Egy perccel sem. - suttogta ajkaimra.

Vettem egy nagyobb levegőt. - Majd később. Most el kell...-

Nem tudtam befejezni, mert Jungkook ajkaimra tapadt. Mosolyogva viszonoztam a csókot. Jungkook már majdnem ment tovább, mikor valaki benyitott az ajtón. Egyből elhúzódtam tőle.

- Sziasztok. - mosolygott Jin elvetemülten.

- Szia. - beharaptam ajkaimat.

- Mit akarsz, Jin? - sóhajtott Jungkook nagyot.

- Szólni akarok, hogy dolgotok van. - lépett oda hozzánk. - Szexelni éjjel is ráértek, most irány a következő terem. - megfogta a kezemet, és húzni kezdett, Jungkook pedig rohant utánam.