54.

452 29 0
                                    

*Jimin pov.*

Jungkookkal késő délután mentünk haza. A kocsiúton hátradöntöttem az ülésemet, és pihentem kicsit. Jungkook nem is zavart, csak a kezemet fogta. Otthon sem zavart nagyon. Amint beléptünk a házba, ő felvett menyasszonypózban az ölébe, és felvitt a szobánkba. Betett az ágyba, és mosolyogva fölém mászott.

- Oppa-ya... - motyogtam. - Ma nem akarom.

- Tudom, hogy fáradt vagy. Én sem akartam. - megpuszilta az orrom hegyét. - Csak innét jobb rád a rálátásom. - mellém feküdt.

- Anyukád nagyon jól főz. - dicsértem meg neki is. - Ehetnénk nála többször.

- Az elején még féltél. - mosolygott.

- Mert nem tudtam, mit fog gondolni rólam. - fordultam felé teljesen. - Na de, ha már itt tartunk... Mondott neked valamit rólam?

- Igen, mikor mosdóban voltál. - bólintott.

- És mit? - kérdeztem félve.

- Hogy imád téged. - nézett őszintén a szemembe. - Azt mondta, nagyon kedves és illemtudó vagy. Szerinte illesz hozzám, és azt mondta, jó társat választottam magamnak.

Felsóhajtottam. - Akkor megnyugodtam. - Jungkookhoz bújtam. - Aggódtam, hogy nem fogok tetszeni anyukádnak.

- Miért ne tetszenél neki? Odavan érted. - magához ölelt. - Azt mondta, hogy eddig téged kedvel a legjobban a választottjaim közül. - suttogta a hajamba.

- Örülök. - motyogtam álmosan a mellkasába.

- Pihend ki magad. - puszilt a hajamba. - Holnap fárasztó napunk lesz.

- Remélem, semmi nagy durranást nem tervezel. - néztem fel rá.

- Nem tudom, mi számít nálad nagy durranásnak. - vonta meg a vállát. - De meglehet. - visszanyomta a fejemet a mellkasába. - Aludj, szépségem.

- Alszok, ha beszélsz hozzám. - motyogtam álmosan.

Jungkook egy kis nevetés után beszélni kezdett. Még mindig imádtam hallgatni a hangját. Nagyon megnyugtató volt. Megint hamar elaludtam tőle.

***

Reggel megint finom illatokra keltem. Jungkook nem volt a szobában, ezért lementem a földszintre, és bementem a konyhába. Jungkook ott főzőcskézett. Odamentem hozzá, és átöleltem hátulról a derekát. Ő picit meglepődött, de utána felém fordult, és megölelt.

- Jó reggelt, drágám. - puszilt a hajamba. - Boldog második évfordulót.

- Neked is. - néztem fel rá mosolyogva. - Mit terveztél mára? - elengedtem, és felültem a pultra.

- Délelőttre nem sokat. - állt elém. - A szokásosat terveztem, véget nem érő öleléssel. Vagyis vacsi előtt véget ér. - mosolyodott el. - Elviszlek egy jó helyre vacsorázni, utána pedig jöhet a meglepetésed.

- Egész estig arra kell várnom, hogy elmondd? - biggyesztettem le ajkaimat.

- Pontosan. - megpuszilt. - Hamar eljön, ne aggódj.

- Nem hiszem, mert egészen addig arra fogok gondolni. - vontam meg a vállamat.

- Majd elvonom a figyelmed. - lábaim közé állt.

- Hogy tervezted? - lábaimmal átkulcsoltam a derekát, és magamhoz húztam a pólója nyakánál fogva. Ajkaink már majdnem összeértek, mikor megcsörrent a telefonom. Eltoltam magamtól Jungkookot.

- Ne már, Jimin-ah... - nyüszített.

- Bocs, Jin keres. - felvettem a telefont. - Szia, haver.

- Hello. - köszönt a telefonba. - Hogy vagytok mostanában?

- Jól. - néztem mosolyogva Jungkookra. - Tegnap megismertem Jungkook anyját.

- Gondolom, imádott. - kezdett nevetni, mire csak helyeseltem. - Egyébként azért hívtalak, hogy boldog évfordulót kívánjak nektek.

- De aranyos vagy, köszi. - mosolyodtam el.

- Hagylak titeket. - tért az elköszönésre. - Üdvözlöm a pasidat. Szia. - ezzel letette.

Eltettem a telefont. - Jin üdvözö...-

Nem tudtam befejezni. Ahogy eltettem a telefonomat, Jungkook ajkaimra tapadt. Meglepődtem tőle, de így is szinte azonnal viszonoztam. Kezeimmel átkaroltam a nyakát, és el is mélyítettem a csókot. Volt tanárom kicsit beindult, mert a hátamnál tartva döntött hátra a pulton. Hamar át is tért a nyakamra.

- Oppa-ya... - sóhajtottam a fülébe. - Ne most.

- Lazíts. - visszatért a számhoz, és rátapadt. Csókunk közben felültetett, majd elkezdett lassan felfelé simítani a combomon. Mikor elért az ágyékomhoz, belesóhajtottam a csókba. Jungkook bebújtatta kezét a nadrágomba, emiatt viszont elváltam ajkaitól.

- Mondtam, hogy ne most. - kiszedtem a kezét a nadrágomból. - Még reggel van és fáradt vagyok. Majd este megtehetjük.

- Nem biztos, hogy tudok addig várni. - folytatta a főzést.

- Mit főzöl? - kérdeztem, hogy ne legyen csend.

- Neked valami finomságot. - válaszolt. - Ágyba akartam vinni, de felébredtél.

- Bocs. - megpusziltam.

Egy bőséges reggeli után felmentünk a közös szobánkba, és összebújtunk az ágyban. Én mondhatni megint Jungkookon feküdtem. Sokszor feküdtünk így, mert mindketten imádtuk ezt a pózt. Mellettünk a gépen ment valami romantikus sorozat. Mindketten odavoltunk az ilyenekért. Az elmúlt évek során alkalmazkodtunk egymáshoz, és átvettük a másik szokásait. Szinte már ikrek voltunk.

***

Késő délután elmentünk vacsorázni. Kicsit izgultam, de nem volt meglepő. Az első évfordulónknál is izgultam. Az egyik legfontosabb az volt számomra, hogy jól nézzek ki. Jungkook imádta, mikor szexi ruhákban vagyok, főleg, ha azok az ő ruhái. Bár mielőtt elindultunk, a reakciói alapján kicsit beindult rám. Útközben végig a combomat simogatta, párszor bele is markolt. Gondolom, a feszültségét akarta levezetni, közben figyelte, hogy mikor fogok rászólni. De nem tettem, mert nem zavart nagyon.

Vacsi után Jungkook elindult valamerre a kocsival. Én nem tudtam merre megyünk. Viszont mindegy volt, hányszor kérdeztem meg Jungkookot, nem mondott semmit. Eléggé idegesített, hogy semmit nem tudok az úti célunkról.

- Oppa, mondd már el, hogy hova megyünk. - nyaggattam tovább.

- Nem mondok semmit. - simogatta meg a combomat. - Egy tíz percen belül megtudod.

- Az még rengeteg idő. - dőltem hátra. - Miért nem mondod el?

- Nem akarom elrontani a meglepetést. - a végére kicsit megremegett a hangja, ami meglepett egy kicsit.

- Miért remeg a hangod? - kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon.

- Nem remeg. - remegett meg megint a hangja. Leszűrtem belőle, hogy izgul, így a maradék tíz percben nem mondtam semmit.

Lassan odaértünk. Rajtunk kívül senki nem volt ott, se a környéken. Mindketten kiszálltunk a kocsiból. Jungkook kicsit erősebben megfogta a kezemet, és egy tisztásra vezetett. Tele volt mindenféle virággal, nagyon gyönyörű volt. Ezt pedig még feldobta a naplemente.

Jungkook átölelt hátulról. - Tetszik?

- Ez... gyönyörű. - néztem csillogó szemekkel a naplementét.

- Tudtam, hogy tetszeni fog. - megpuszilt.

Felé fordultam. - Ez volt az a meglepetés?

- Egy része. - lépett egy kisebbet hátra. Kezdtem egyre jobban gyanakodni. - Egy ideje már szeretnék megkérdezni tőled valamit. Mindig a megfelelő pillanatra vártam, és most érzem úgy, hogy eljött. - vett egy nagy levegőt. Én már teljesen értetlen voltam. Nem tudtam, mit akar.

Jungkook lassan benyúlt a zsebébe, és kivett belőle egy dobozkát. Már inkább meglepett voltam, mint gyanakvó. Jungkook lassan letérdelt elém. Kezeimet a szám elé emeltem.

- Park Jimin. - kinyitotta a dobozt, amiben volt egy gyűrű. - Hozzám jössz?

Szerelmi leckékWhere stories live. Discover now