Szerelmi leckék

39.

*Jimin pov.*

Egész nap együtt filmeztem a tanárommal. Jungkook megint tartotta a szavát, és nem engedte el a kezem. Valahogy azt is megoldotta, hogy ölelhessen. Egész nap szétvetett a boldogság.

- Jimin-ah. - szólalt meg Jungkook este felé.

- Tessék? - néztem fel rá egy kicsit már álmosan.

Jungkook nem szólt semmit. Eltűrt pár tincset az arcomból, majd arcomra simítva lágyan megcsókolt. Az álmosság egyből kiszállt belőlem, mikor viszonoztam a csókot. Tanárom átvezette nyelvét a számba, közben észrevétlenül fölém mászott. Kezeimmel átkaroltam a nyakát, lábaimat pedig a dereka köré fontam, ezzel magamra húztam.

- Jungkook-ah. - szóltam neki, mikor ő már áttért a nyakamra. Csak hümmögött egyet. - Ma nem akarok szexelni.

- Várj pár percet. - finoman megharapta a nyakamat. Halkan felsóhajtottam, közben elfordítottam a fejem, hogy Jungkook jobban odaférjen a nyakamhoz.

Pár perc múlva rászóltam. - Jungkook, most már elég. - eltoltam a fejét. - Fáj a nyakam.

- Ha békén hagyom a nyakad, akkor benne vagy? - nézett rám csábos mosolyával.

- Ne haragudj, de nem. - sütöttem le a szemem.

- Miért haragudnék? - mosolygott rám. - Ez egy érzelmekkel teli kapcsolat. Nem csak a szexről szól minden.

- Köszönöm. - mosolyogtam hálásan.

- Nem kell köszönnöd semmit. - letette a fejét a mellkasomra. - Itt fogok aludni. Hacsak nem vagyok túl nehéz.

- Nem vagy az. Valahogy majd elbírlak. - megsimogattam a hátát.

- Nem akarlak összenyomni. - átfordított minket, így én feküdtem rajta. - Tökéletes.

- Úgy érzed? - kérdeztem kicsit zavartan, mert odalent összeértünk.

- Tudom ám, mire gondolsz. - mosolyodott el. Feljebb húzott magán. - Így jobb, nem?

- De igen. - nyakába bújtam. - Csak így nem látom a filmet.

- De nem akarom, hogy leszállj rólam. - tette egyik kezét a hátamra.

- Nem is akartam. - egy apró puszit nyomtam a nyakára.

- Mondanám, hogy folytasd még, de bajok is lehetnek. - motyogta a hajamba.

- Már úgyis alszok. - adtam még egy utolsó puszit a nyakára, és már aludtam is.

***

Reggel azt hittem egyedül ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, nem feküdt előttem senki. Ekkor egy kéz megmozdult a derekamon. Egy pillanatra megijedtem, ezért hátranéztem. Jungkook aranyosan szuszogott a tarkómba. Elmosolyodtam.

- Jungkook. - szóltam neki halkan.

- Mm... Jimin-ah. - nyüszített. Nem is biztos, hogy ébren volt, talán csak álmodott.

- Fel kéne ébredned. - tűrtem el tincseit a homlokából. Ő hirtelen kinyitotta a szemeit. - Minden rendben?

- Mi? - picit kapkodta a levegőt. - Jaa, persze, minden rendben.

- Biztos? - kérdeztem aggódva.

- Igen, biztos. - mosolygott rám.

- Oké. - mosolyogtam picit. - Mennünk kell suliba.

- Ah, francba. - fejére fogott. - Muszáj?

- Tegnap se mentünk el. Ma már kéne. - felültem.

Jungkook visszahúzott maga mellé. - Még feküdjünk egy kicsit. Csak pár perc.

- Rendben. - hozzábújtam. - De tényleg csak pár perc.

- Az is elég. - egyik kezét bevezette a pólóm alá, és a hasamat simogatta, közben a nyakamba bújt. Elmosolyodtam aranyosságán. Képtelen lettem volna szólni neki, hogy engedjen el. Pár perc múlva mégis megtettem.

- Jungkook, most már tényleg mennünk kéne. - néztem hátra.

- Csak még egy perc. - ölelt szorosabban.

- El fogunk késni. - eltoltam magamtól. - Gyere menjünk. - kimásztam az ágyból, és a kezemet nyújtottam. Ő nagyot sóhajtva megfogta, és kiszállt az ágyból. Lehúztam a konyhába. - Reggelizzünk egy jót.

Jungkook magához ölelt hátulról. - Megehetlek téged? - bújt a nyakamba.

- Délután esetleg. - vontam meg a vállam. - De most valami rendeset kellene enned. Tegnap alig ettél.

- Nem voltam éhes. - puszilt a nyakamra.

- Most remélem, az vagy. - felé fordultam egy adag étellel. - Ez mind a tiéd.

- Aranyos vagy. - megpuszilt, elvette a tányért, és enni kezdett. - Ügyes vagy. Mikor tanultál meg főzni?

- Egy szendvicset egyszerű megcsinálni. - mosolyodtam el gúnyosan. - Egyébként akkor, mikor a szüleim elmentek.

- Egy hős vagy, ugye tudod? - eszegetett tovább.

Reggeli után Jungkook rábeszélt egy közös fürdésre. Nekem szinte semmit nem kellett csinálnom, ő levette rólam az összes ruhámat. Nevetgélve szálltunk be a kádba. Tanárom első dolga az volt, hogy a csempének szorítva összenyomott minket alul. Mindketten felnyögtünk tőle egy picit.

- Jungkook, erre most nem érünk rá. - próbáltam eltolni. - Kérlek.

- De csak mert sietünk. - egy rövid csók után elengedett.

Nagy nehezen sikerült beiktatnunk egy fürdést. Utána mindketten felöltöztünk, összepakoltunk, és már indulhattunk is. Jungkook a kocsiban egyszerre fogta a combom és a kezem. Nekem egész úton mosolyognom kellett, pedig próbáltam letörölni a mosolyt az arcomról. A suli előtt szinte egyből ki akartam szállni, de Jungkook nem hagyta.

- Mit szeretnél, amiért nem mehetek? - néztem rá kissé unottan.

Nem válaszolt, csak az arcomra simítva tapadt ajkaimra. Enyhén mosolyogva viszonoztam a csókot. Jungkook finoman elkezdett felsimítani a combomon. Már elért a nadrágom cipzárjához, mikor a kezére fogtam. Elváltam ajkaitól.

- Ne itt, és ne most. - mosolyodtam el. - Mennem kell. - még gyorsan megpusziltam Jungkook arcát, majd kiszálltam a kocsiból. Ajkaimat csíkká préselve mentem be az épületbe, majd a terembe.

A teremben megint mindenki engem kezdett figyelni. Mikor leültem a helyemre, még akkor is engem néztek. Aggódni kezdtem, hogy hátha valaki más is látta a képet Jinen kívül. Barátomra néztem. Ő is engem nézett. Vetettem felé egy kérdő pillantást. Csak elmosolyodott. Pár percen belül megint mindenki mással kezdett foglalkozni.

- Történt valami? - kérdeztem Jintől félve.

- Nem. - rázta meg a fejét. - De láttam a képet.

- Gondoltam, de mások ugye nem? - aggodalmaskodtam.

- Nem tudok róla. - mosolygott biztatóan.

Hangosan felsóhajtottam. - Hál' istennek!

- Szóval beszéljünk a képről. - fordult felém. - Jártok, igaz?

- Mikor a képet csináltam, még nem jártunk. Csak utána kérdezte meg. - mosolyogtam picit.

- Mégis tele volt a nyakad szívásfolttal. - a nyakamhoz nyúlt, és letörölte az alapozó egy részét. - Ahogy látom, most is ott vannak.

- Jin! A rohadt életbe már... - nyakamra fogtam. - Ezt muszáj volt?

- Persze. - bólintott. - Szóval szexeltetek. Azt hittem eldöntötted, hogy soha többet.

- Igen, de... - már mondtam volna tovább, mikor Taehyung belépett a terembe.

Taehyungnak hatalmas mosoly volt az arcán. Eléggé meglepett, főleg, mikor azzal a mosolygós arcával rám nézett. Kissé félelmetes is volt. Aggódni kezdtem, hogy esetleg akar tőlem valamit. Egész órán, sőt még a többi órán is szinte folyamatosan engem nézett. Nem kellett gyanakodnom rá, hogy kedvel engem, hisz Jungkook már elmondta. De az a pillantás, amivel rám nézett... Mintha akarna tőlem valamit. És nem a szeretetemet. Valami mást.