Szerelmi leckék

50.

*Jimin pov.*

Másnap finom illatokra keltem. Olyan volt, mintha mellettem sütöttek volna valami finomat. Átfordultam a másik oldalamra, és ki is nyitottam a szemem. Jungkook állt előttem, kezében egy tálcával. Mosolyogva nézett rám, amitől én is mosolyogtam picit. Felültem az ágyon, tanárom pedig odaadta a tálcát.

- Miért csináltál ennyi mindent? - kérdeztem fáradtan. - Meg sem tudom enni.

- Majd megeszem, amit meghagytál. - ült le az ágy szélére. - Te csak egyél.

- Rendben, rendben. - enni kezdtem. Jungkook végig engem bámult, ami miatt eltakartam az arcomat.

Reggeli után megkerestem az egyenruhámat, és a fürdőben fel is vettem. Beállítottam a hajamat, megmostam a fogamat, kentem alapozót a szívásfoltokkal tarkított nyakamra, majd lementem Jungkookhoz. Ő odaállt elém egy kis dobozzal a kezében. Egy kisebbet sóhajtva megrázta a fejem.

- Mondd azt légy szíves, hogy nem vettél nekem valamit. - ültem le a pulthoz.

- Akkor nem mondok semmit, csak odaadom. - felém nyújtotta a dobozt. A fejemet rázva elvettem tőle, és kinyitottam. A dobozban két nyaklánc volt, rajtuk egy-egy gyűrűvel. Az egyik gyűrűre Jimin, a másikra Jungkook volt írva.

Mosolyogva néztem tanáromra. - Páros nyaklánc?

- Igen. - mosolygott ő is. Kivette az egyik nyakláncot, és rám adta, a másikat pedig ő vette fel. - Tetszik?

Nézegettem a saját nyakláncom, amin aranyos betűkkel volt ott a nevem. - Nagyon.

Jungkook rövid időre megölelt. - Indulhatunk?

- Persze. - sóhajtottam. Felvettem a táskámat a hátamra, és az ajtó felé indultam. - De kérlek szépen, ne vegyél nekem ennyi ajándékot, mert rosszul fogom érezni magam.

- Majd megpróbálok. - megpuszilt, aztán kinyitotta nekem a bejárati, majd a kocsiajtót.

Lassan elindultunk suliba. Én egész úton az ablakon tekintgettem kifelé. Jungkook erősen, de mégis gyengéden fogta a kezemet, párszor még egy-egy apró puszit is adott rá. Olyankor picit mindig mosolyogtam, de a nem vidultam fel tőle. A suli elé érve jobban kezdtem aggódni.

- Nem kell aggódnod, Jimin. - találta ki Jungkook a gondolataimat. - Minden rendben lesz.

- Kezdem unni, hogy ezt mondogatod. - nevettem zavartan.

- Csak meg akarlak nyugtatni. - simogatta meg a combomat.

- Köszi. - mosolyogtam rá. Újra kinéztem az ablakon. Megláttam két osztálytársamat a kapu felé menni. Mindketten megvetően néztek rám. Nagyot sóhajtottam.

- Gyere, menjünk. - szólt nekem Jungkook, majd ki akart szállni a kocsiból.

- Jungkook. - szóltam utána, mire visszafordult hozzám. - Bemehetnék... egyedül?

- Ha úgy érzed... - vonta meg a vállát. - Csak vigyázz magadra. - megpuszilt.

Egy bizonytalan mosoly után kiszálltam a kocsiból. A táskámat a hátamra vettem, és bementem az épületbe. Egyből mindenki rám nézett. Próbáltam nem foglalkozni velük, és inkább a termem felé indultam. Mikor odaértem, kezemet a kilincsre tettem. Visszaszámoltam magamban háromtól, majd benyitottam. Szinte már mindenki ott volt, és minden szem rám szegeződött. Félve intettem nekik egyet, ettől mindenki elfordult. Ajkaimat beharapva mentem a helyemre.

- Mi lóg a nyakadban? - szólalt meg mellettem Jin.

- Ja, ez? - kezembe vettem a nyakláncon lévő gyűrűt. - Ma reggel kaptam.

- Gondolom, lóg egy Jungkook nyakában is. - húzogatta a szemöldökét, mire halványan elpirultam.

A becsengő előtti időt feszülten töltöttem. Végig az ajtót bámultam, hátha Jungkook benyit, közben azon aggódtam, hogy ki fog hozzám szólni. Szerencsére nem tette meg senki, de sokan összesúgtak a hátam mögött. Persze próbáltam nem azzal foglalkozni, de volt egy olyan érzésem, hogy direkt mondták úgy, hogy én is halljam. Kicsit rosszul is esett.

Mikor becsengettek, egyből nyílt az ajtó, Jungkook pedig bejött. A kelleténél hangosabban felsóhajtottam, ami miatt mindenki rám nézett. Elszégyelltem magam, de Jungkook csak elmosolyodott. Lepakolta a cuccait a tanáriasztalra, és elkezdett tanítani.

Nehezen tudtam az órára figyelni. Valójában egyikre sem. Jungkook elvonta a figyelmem. Két-három percenként kedvesen rám mosolygott, amitől mindig zavarba jöttem egy kicsit. Más órákon pedig a padok között sétált, és mindig végigsimított a karomon. Mondhatni nevetve néztem mindig utána. Az egyik óra után még a tanáriba is behívott.

Benyitottam a tanáriba. - Mit szeretnél?

- Ezt. - a derekamra fogva magához húzott, és ajkaimra tapadt. Mosolyogva viszonoztam a csókot. Tanárom magához vont, és átvezette nyelvét a számba. Így is viszonoztam, de hamar elváltam ajkaitól. - Ah, ne már...

- De már. - toltam el. - Nem hiszem, hogy túl sok tanár maradt, aki nem tud rólunk, de akik nem tudják, azok előtt még tartsuk titokban. Oké?

- Oké... - húzta el a számat. - De attól még kérem az ölelésem. - magához szorított. Egyből viszonoztam az ölelést, és az arcomat Jungkook ingébe fúrtam, így éreztem az illatát. - Bántottak valamelyik szünetben?

- Nem. - felnéztem rá. - Minden rendben volt.

- Akkor jó. - mosolyogva simított az arcomra.

- Bár az első óra előtt páran sértegettek. - emlékeztem vissza.

- Kit kell megfojtanom? - kérdezte egyből.

- Senkit. - mosolyodtam el. - Ne foglalkozz velük. Hadd sértegessenek, nem érdekel. - elengedtem. - Mehetek vagy szeretnél valamit?

- Igen, még mondanom kell valamit. - közelebb lépett.

- Én is szeretlek. - válaszoltam, mielőtt még mondott valamit. Egy apró mosoly után ki is mentem a tanáriból, mielőtt Jungkook mondhatott volna valamit.

Visszamentem a terembe, és próbáltam nem a többiekkel foglalkozni. Hosszabb szünet volt, így kicsit aggódtam, hogy valaki odajön megverni engem. A szünet vége felé kezdtem egyre jobban megnyugodni. Le is feküdtem a padra, és becsuktam a szemem. A csengőt már nem is hallottam, talán elaludtam. Arra lettem figyelmes, hogy valaki megrázott. Kinyitottam a szemem, és felnéztem az illetőre. Kicsit meglepődtem.

- Jó reggelt. - mosolygott rám Jungkook.

Felemeltem a fejemet. - Aludtam?

- Igen, aludtál. - fejemre simított. - Meg sem hallottad a csengőt.

- Oh... - picit megdörzsöltem a szemem. - Bocs. Lemaradtam valami fontosról?

- Mondjuk rólam. - mondta halkan. - Amúgy nem, még nem kezdtem el az órát.

- Hagyhattál volna még aludni. - szedtem elő a cuccomat. - De mindegy. Elkezdheted.

Jungkook egy mosoly után az arcomra simított, majd visszament a tanáriasztalhoz. Jinre néztem. Ő kissé perverz tekintettel bámult engem, de próbáltam inkább az órára figyelni. Mikor megnéztem, hogy mennyi idő volt, kiderült, hogy a fél tanítási óra eltelt már. Kicsit meglepődtem, de inkább a tanulásra koncentráltam.

- Jeon úr, kérhetnék valamit az osztály nevében? - szólalt meg Sarah 15 perccel az óra vége előtt.

- Felőlem, legfeljebb nemet mondok. - tette le Jungkook a krétát. - Mit szeretnél?

Én eközben nem figyeltem. A beszélgetésből semmi nem tűnt fel. Éppen a tábláról másoltam le a szöveget. Párszor Jungkookra néztem, ő pedig rám is mosolygott. Már a szöveg végén jártam, mikor meghallottam Sarah kérését.

- Megcsókolná Jimint előttünk? - kérdezte.