Szerelmi leckék

43.

*Jimin pov.*

Az iskolába vezető úton semmi nem történt. Jungkook most csak a combomat simogatta, de én játszadoztam picit a kezével. Jó kedvem volt, de kissé elszomorodtam, mikor a sulihoz értünk. Nem akartam még egy napot azzal tölteni, hogy eltitkolom a Jungkookkal való kapcsolatomat az egész iskola előtt.

- Na jó. - parkolt le tanárom. - Essünk túl ezen a napon.

- Nem akarok már titkolózni. - sóhajtottam nagyot. - Már nagyon unom. Úgyis mindenki erről kérdezget engem.

- Megértem, én sem akarom ezt csinálni. - simogatta meg a combomat. - Ha túl vagy az érettségin, akkor már nem kell tovább titkolóznunk.

- De az még egy teljes év. - dőltem hátra.

- Tudom, de hidd el, hamar eljön. - megpuszilt. - Addig meg itt leszek veled, és segítek titkolózni. Utána, ha akarod, fel is mondok.

- Legalább te úgy érzed, hogy olyan sokáig együtt leszünk. - mosolyodtam el kicsit.

- Miért, te nem hiszed? - fordította maga felé a tekintetem.

- Hiszek benne. - bólintottam. - Csak nem reménykedem túlságosan, hátha csalódnom kell. - hajtottam le a fejem.

- Emiatt nem kell aggódnod. - emelte fel újra a fejemet. - Bebizonyítom, hogy hihetsz ebben. Mindig ott leszek veled. Esélyem sem lesz, hogy megcsaljalak. És valamikor megbeszéltük, hogyha valamiért mégis megtenném, akkor megfojthatsz.

- Kösz a biztatást. - halványan rámosolyogtam. - Megyek. - adtam neki egy gyors puszit, majd kiszálltam a kocsiból. Anélkül, hogy bárkire ránéztem volna, bementem az épületbe, majd a terembe.

Mikor beléptem a terembe, mindenki előttem állt. Eléggé meglepődtem. Azt már lassan kezdtem megszokni, hogy folyton engem bámulnak, de hogy előttem állnak, azt még nem sikerült. Főleg, hogy ilyen még nem is történt. Hirtelen aggódni kezdtem. Jin a helyén ült, így aggódva felé néztem. Ő csak elhúzta a száját. Nagyot sóhajtva néztem vissza többiekre. Vártam, hogy ki fog elsőként előre lépni, és lecseszni, majd megverni. De nem tűnt úgy, mintha bármit is akarnának mondani.

- Srácok. - dadogtam. - Elmagyarázná valaki, hogy most mi van?

- Jársz az ofőnkkel. - szólt valaki.

- Ne próbáld tagadni, mindent láttunk. - mondta valaki más.

- Pontosan mit is? - haraptam be ajkaimat.

Sarah odalépett hozzám, és képeket kezdett mutogatni. A végére már bekönnyeztem. Mindegyiken Jungkookkal voltam együtt. Pár képen csak megölelt, de volt olyan kép is, amin csókolóztunk. Mikor Sarah ellépett tőlem, lehajtottam a fejem.

- Jó, akkor most mit akartok csinálni velem? - néztem fel. Pár könnyem már lefolyt az arcomon.

Egy srác, aki a legjobban utál engem, odalépett hozzám. Nem bírtam a szemébe nézni, csak letöröltem a könnyeimet. A srác teljes erejéből a falnak lökött. Odajött hozzám még pár srác, és ők is elkezdtek lökdösni. Nem is tudtam védekezni, de az is lehet, hogy nem is akartam. Addig lökdöstek és sértegettek, amíg be nem csengettek és Jungkook be nem jött a terembe. Pont akkor el is estem, mert amelyik sráchoz érkeztem volna, az ellépett mellőlem. Az első, amit Jungkook észrevett, az az volt, hogy én elestem. Egyből le is guggolt hozzám.

- Jimin, jól vagy? - megfogta a kezem, hogy felsegítsen.

Ellöktem. - Hagyj. - néztem rá sírva.

- Most miért sírsz? - a többiek felé nézett. - Csináltatok vele valamit?

- Jungkook, őket is hagyd. - lassan felálltam, majd az alkaromra fogtam. Kicsit lehorzsoltam, talán picit vérzett is. A könnyeimet letörölve mentem a helyemre. Egyáltalán nem lepet meg, mikor láttam, hogy hiányzik a székem. Épp le akartam ülni a földre, mikor Jin felállt, és odaadta a székét.

- Ülj erre, majd én ülök a padlóra. - ezzel le is ült.

- Köszi. - leültem a székére. Előszedtem a táskámból a mini fókámat, és azt ölelve lefeküdtem a padra. A szomszéd padban ülők megvetően bámultak engem, ezért Jin felé fordítottam a fejem.

- Nyugi, minden rendben lesz. - simított hátamra.

- Nem vagyok benne biztos. - összeszorítottam a szemeimet, hogy megpróbáljam visszafojtani a sírást.

Jungkook órán most kivételesen nem szólt rám, amiért nem csináltam semmit. Páran viszont szintén nem akartak dolgozni. Mikor még kedvesen rájuk szólt, akkor nem hallgattak rá. Viszont mikor megfenyegette őket a szaktanárival, akkor már egyből elkezdtek dolgozni. Jó párszor felém is nézett. Én csak a kisebbik plüssömmel játszottam. Nem tudtam a szemébe nézni.

Óra után Jungkook behívott a tanáriba. Letöröltem a könnyeimet, majd elindultam a teremből kifelé, de útközben először a padnak, majd a falnak is nekilöktek. Megint sírni kezdtem, úgy mentem be a tanáriba. Jungkook először nem is kérdezett semmit, csak szorosan magához ölelt. Nagyot sóhajtva bőgtem bele a mellkasába. Amint tanárom elengedett, letörölte a könnyeimet. Szipogva néztem fel rá.

- Mi történt? - kérdezte halkan. Próbáltam válaszolni, de csak összevissza dadogtam. - Jimin-ah, előbb nyugodj meg.

Vettem egy nagy levegőt. - Mindenki tud mindent. - hajtottam le a fejem, mert megint könnyezni kezdtem.

- És? Bántottak miatta? - emelte fel a fejemet. Csak szótlanul megmutattam az alkaromat. Mint az kiderült, tényleg vérzett kicsit. - Ah, istenem... Mindet megfojtom. - magához szorított.

- Haragszol rám? - fúrtam a fejem a mellkasába.

- Hogy haragudnék? - puszilt a hajamba. - Semmi baj nincs.

- De... most még jobban utálnak engem, mint eddig. - toltam el magamtól. - Mit csináljak, Jungkook?

- Nem tudom, drágám. - simított arcomra, ezzel letörölte a könnyeimet. - Majd együtt kitaláljuk. Addig is nézd a jó oldalát.

- Mégis mi ennek a jó oldala? - szipogtam.

- Az osztály előtt már nem kell titkolóznunk. Nagy valószínűséggel már csak a tanárok előtt kell. - mosolygott kicsit, hogy jobb kedvre derítsen. Annyira nem sikerült neki. Csak nagyot sóhajtva lefelejtem a mellkasát. - Nem kell ma dolgoznod órán, ha nem szeretnél. - karolt át.

- Köszönöm. - suttogtam. Eltoltam magamtól. - Vizes lett az inged. - mosolyodtam el egy pillanatra.

- Nem érdekel. - simított arcomra. Már vártam, hogy meg fog csókolni, de nem tette. Gondolom, látta rajtam, hogy nincs kedvem hozzá. - Menj vissza a terembe.

- Nem akarok. - ráztam meg a fejemet.

- Akkor maradj nyugodtan. - a helyére sétált. - Nekem viszont dolgom van, úgyhogy annyira nem tudok foglalkozni veled.

- Nem baj. - leültem mellé a földre. - De lehet meg kéne keresnem a székemet. Nem akarom, hogy Jin egész nap a padlón üljön.

- Majd odaadom a tanári széket, úgysem szoktam gyakran leülni rá. - mosolyodott el, közben pár papírral babrált. Bólintottam egyet, majd csak néztem, hogy mit csinál.

Becsengő előtt egy perccel elindultam vissza a terembe. Már majdnem odaértem, mikor valaki megragadta a karomat, és behúzott a fiú WC-be.