Szerelmi leckék

2.

*Jimin pov.*

Ahogy megszólalt a csengő, egy hangos sóhaj tört ki belőlem. Ez a tanár tudja, hogy mikor ülök le pihenni kicsit. Mégis felálltam, hogy kinyissam az ajtót. 

A tanárom kinézete kissé sokkolt. A megszokott fehér ing, farmer és beállított haj helyett máshogy öltözött. Most egy laza póló volt rajta. A haja rendezetlenül lógott a szemébe. A farmer az maradt. Hirtelen azt sem tudtam, mit tegyek. 

- Jimin, bemehetek vagy ácsorogjak itt estig? - törte meg a csendet.

- Tessék? - ráztam meg a fejem. - Persze, bocsánat. - beengedtem. Ő csak lassan besétált, míg én becsuktam az ajtót. Utánamentem. - A konyhában megfelel?

- Ez a te házad, döntsd el te. - ezzel besétált a konyhába. Az én szemem viszont valahogy lefelé tévedt, így megláttam a tanárom fenekét. Eléggé kihangsúlyozott volt a farmerben. Megráztam a fejem, és besiettem a konyhába. A tanár már leült a pulthoz.

- Hozhatok valamit? - kérdeztem a hűtő elé lépve. Kinyitottam az ajtaját. - Bár nem sok minden van itthon. 

- Elég lesz egy pohár víz is. - mosolygott rám. Kicsit furán néztem rá, hisz még nem láttam őt mosolyogni. Ahogy magamhoz tértem, engedtem neki a csapból egy pohár vizet. Odaadtam neki a poharat. Ahogy elvette, a keze hozzáért az enyémhez, de betudtam a véletlennek, és gyorsan elhúztam a kezem.

Leültem elé. - Felőlem kezdhetjük. - vetettem felé egy bizonytalan mosolyt. Előszedtem a mellettem heverő táskából a füzetemet, a könyvemet meg egy random tollat.

A tanár kinyitotta a könyvemet. Lapozgatott benne egy darabig, majd nekem adta. - Ezt az oldalt csináld meg.

- Ugye nem időre megy? - kérdeztem aggódva.

- Miért menne időre? - mosolygott továbbra is.

- Eddig mindig időre ment. - húztam el a számat. - Kicsit nehezen megy a fejszámolás, ezért nem szoktam végezni.

- Nem időre megy, nyugi. - finoman a fejemre simított. - Csináld meg nyugodtan. Ráérünk. - végighúzta ujjait a nyakamon, majd visszahúzta magához. 

Egy fura tekintet után elkezdtem dolgozni a feladatokon. Próbáltam mindent kizárni, hogy csak a matekra gondolhassak. Nehéz volt. Sosem bírtam, ha néztek, miközben írtam valamit. Mindig felnéztem a tanáromra, aki mosolyogva nézte, hogy mit csinálok. Mikor kész lettem, odaadtam neki a füzetemet a számolásokkal és a könyvemet a megoldásokkal. A tanárom gyorsan leellenőrizte. Végül mosolyogva nézett rám. 

- Ügyes vagy. - adta vissza a könyvet. - Órán miért nem megy ilyen jól?

- Nem szeretnék bunkó lenni, Jeon úr. - mosolyodtam el a válaszra gondolva.

- Túl gyorsan kérdezek és nem hagyok gondolkodási lehetőséget? - mondta ki a gondolataimat. Bólintottam egyet. - Gondoltam. - a hangja szomorúnak hatott, de még mindig mosolygott.

- Elnézést. - hajtottam le a fejem. - Nem akartam megbántani. 

- Nem bántottál meg. - rázta meg a fejét. - Jól tudom, hogy milyen vagyok. - mosolygott rám, bár már lehangoltabban. 

- De most... szomorú. - sóhajtottam. Sosem szerettem igazán, ha valaki szomorú. Én is eleget voltam az, nem kell, hogy más is szenvedjen. - Nem akarom, hogy az legyen. Csináljunk valamit, hátha attól elfelejti.

A tanár csak mosolyogva nézett bele a könyvembe. Rámutatott egy feladatra. - Ezt még csináld meg, de mára végeztünk. 

- Oh, rendben. - visszahúztam magamhoz a könyvet, és dolgozni kezdtem.

Rosszul esett, hogy nem foglalkozott velem. Vagyis foglalkozott velem, csak nem úgy, ahogy én akartam. Félreértés ne essék, én csak beszélgetni akartam vele. Iskolán kívül vagyunk, így már lenne esélyem. De nem hagyja. Nem érdeklik a saját érzései sem. 

Miután végeztem, odaadtam neki a könyvet. Gyorsan leellenőrizte, és egy bólintás kíséretében visszaadta. Mivel azt mondta, hogy végeztünk, így elraktam a könyvet és a füzetet. Utána csak néztem a tanárom ébenfekete szemébe, ahogy ő is az enyémbe.

- Na jó, szerintem én megyek. - szólalt meg hirtelen. Egyből kiment az előszobába. Pár másodpercig még ültem ott egy helyben, majd utánafutottam. 

Kinyitottam neki az ajtót. - Holnap is jönni fog?

- Igen. - bólintott. - Majd később megnézem a suliban, hogy megy. Remélem nem kell újabb egyeseket adnom neked. Egy diákomnak sem kívánom, hogy osztályt ismételjen.

- Azt én is remélem. - motyogtam. - Ugyanekkor jön?

- Megpróbálok. - finoman a fejemre simított, majd kilépett az ajtón. Még egy gyors mosoly után beszállt a kocsijába, és elhajtott.

Zakatoló szível csuktam be az ajtót. Háttal nekidőltem annak. A fejemre fogtam. Becsuktam a szemem, és lejátszottam magamban az estémet. Újra és újra. A tanárom olyan fura volt. Mosolygott, kedves volt, nem mérte az időt, megsimogatott. Sosem csinált még ilyet. Még egy óra múlva is éreztem ujjai érintését a fejemen és a nyakamon. Semmivel sem tudtam elnyomni az érzést. 

- Hülye matektanárok! - szaladt ki a számon. - Ez a hülye Jungkook felbassza az agyamat. Bár lenne egy másik matektanárom. 

Hogy kiheverjem a dolgot, felmentem az emeletre lefeküdni. Eleget kell aludnom, ha három fix dolog van beállítva a napirendembe. Nagyon zavaró. Öt-hat órán át iskolában vagyok, utána még egy három órás műszakom van egy elég forgalmas kávézóban. Erre még matekkorrepetálásom is van. Muszáj kipihennem magam.

***

Reggelre sikerült aludnom nagyjából 9 órát. De még utána is fáradt voltam, mert alig ébredtem fel az ébresztőmre. Mikor másodjára indult el, már felkeltem. Megcsináltam a reggeli rutinomat. Egy úti pohárba öntöttem magamnak kávét, majd megiszom útközben. Így is történt, mire beértem a suliba, addigra a poharam teljesen kiürült. 

Ma is becsengőkor nyitottam be a terembe. A tanár megint nem volt ott, de megint mindenki engem bámult. Megfordultam. A tanárom állt előttem. Halványan rám mosolygott, így a többiek nem látták. 

- Beengednél? - kérdezte komoly hangon. 

Bólintva sétáltam a helyemre. Kivételesen nem kaptam meg a szokásos bosszús pillantásomat. De az a halvány lágy mosoly az ajtómban, az elmémbe ivódott. Nem is tudtam figyelni az órára, pedig a földrajz az egyik kedvencem, hiába Jungkook tanítja azt is. Ebből nem sűrűn hív ki felelni, mert szinte csak ötösöm van belőle. 

- Jimin, mi bajod van? - kérdezte tőlem Jin a szünetben.

- Semmi bajom nincs. - ráztam meg a fejem, közben az ajtót bámultam.

- Miért nézed akkor az ajtót ilyen meredten? - kérdezett újra. - És miért nem tudtál válaszolni a kérdésekre? Te vagy a legjobb földrajzból.

- Fáradt vagyok, oké? - néztem rá idegesen. - Figyelj, most megyek. Becsengőre visszaérek.

Meg sem várva barátom válaszát, kimentem a folyosóra. Jungkookot kezdtem el keresni. Nem mintha beszélni akartam volna vele, de meg kellett néznem, mit csinál a szünetekben. Csak remélhettem, hogy nem a tanáriban van. Oda nem tudok bemenni észrevétlenül. Azt hiszem.