Szerelmi leckék

47.

*Jimin pov.*

Legalább tíz percen keresztül feküdtem az ágyban egyedül. A könnyeimet még mindig nem tudtam megállítani, bár nem is próbáltam. Tudtam, hogy valaki olyan írta a cikket, aki ismer engem és tud a kapcsolatunkról. De nem tudtam, ki az. Remélem, valaki olyan, aki szívéből gyűlöl engem. Kevésbé rosszabb érzés az árulás, ha olyan teszi, aki utál.

Hallottam egy hangot az ajtó felől, majd mögöttem besüppedt az ágy. Nem fordultam meg. Egy kéz a hátamra simított, amitől csak jobban kezdtek folyni a könnyeim.

- Jimin-ah. - szólt mögöttem Jungkook. Nem reagáltam semmit. - Drágám... Fordulj ide.

- Nem. - mondtam érthetetlenül.

- Jimin, elolvastam a cikket. - jelentette ki. Az arcomat jobban a plüssömbe fúrtam, bár így levegőt sem kaptam. - Nincs okod emiatt sírni.

- Mi az, hogy nincs okom sírni?! - idegesen felültem. - Az egész világ elolvashatja, hogy veled járok. Vagy húsz kép volt ott rólam, úgyhogy biztos mindenki felismerne, ha kimennék az utcára. És azt mondod, hogy nincs okom sírni?! - a végére már üvöltöttem.

- Jimin, kérlek... - ő nyugodt tudott maradni. - Nem lesz jobb attól, ha üvöltözöl, és attól sem, ha úgy sírsz, mint egy elveszett kisfiú.

- Nem érdekel! - vágtam hozzá, de egyből megbántam. Jungkook még mindig nyugodt volt, de megláttam pár apró könnycseppet a szemében. - Nem tudod meggátolni, hogy sírjak.

- Azt viszont meggátolhatom, hogy rosszul érezd magad. - beszélt továbbra is nyugodt hangon, bár a vége felé kicsit megremegett a hangja. - De nem megy, ha nem hagyod. - megfogta a kezemet.

- Hagyd ezt a marhaságot. - elhúztam a kezem, sőt, inkább elrántottam. A könnyeim még mindig megállíthatatlanul folytak le az arcomon. Jungkook le is akarta törölni, de nem hagytam neki. - Nem érdemlem meg, hogy velem legyél. Miattam fognak kibeszélni az emberek.

- Jimin, mit akarsz mondani ezzel? - lefolyt egy könnycsepp az arcán.

Elszakadt bennem a cérna, és jobban kezdtem bőgni. - Ne haragudj rám! - kiáltottam remegő hanggal. Lassan Jungkook is sírni kezdett a hangom miatt, de ő sokkal lágyabban. - Sokkal jobbat érdemelsz nálam. Olyat, akivel együtt mutatkozhatsz az után.

- Jimin, kérlek, ne mondj ilyeneket. - fogta meg a kezemet.

- Te is tudod, hogy igazam van. - már nem is láttam a könnyeimtől.

- Nem, nincs igazad. - csuklott el a hangja a végére. - Megszakad a szívem, mikor ilyeneket mondasz. Szó szerint. - tette másik kezét a mellkasára. - Ne hidd azt, hogy nem vagy elég jó nekem, mert tökéletes vagy. Jobb vagy, mint amit megérdemelnék. - mosolygott fájdalmasan.

Jobban kezdtem sírni, már levegőt sem kaptam. - Ne haragudj rám! - lehajtottam a fejem, és az arcomat eltakarva sírtam tovább.

Jungkook a szívére húzta a kezemet. - Érzed ezt? - kérdezte halkan, közben a másik kezével letörölte a könnyeit. Lassan felemeltem a fejem, és csak meredten néztem Jungkook mellkasát. Éreztem, ahogy hevesen ver a szíve. - Ezt te váltod ki belőlem. Te vagy az egyetlen, akinél ilyen gyorsan ver a szívem. Senkinél nem vert még ilyen gyorsan. Szeretlek, érted? Nem akarlak elveszíteni. Úgy érzem, te vagy az igaz szerelmem. Úgyhogy kérlek, ne mondj olyat, hogy jobbat érdemlek nálad.

Továbbra is meredten néztem Jungkook mellkasát. Mondhatni rossz érzés volt érezni a szívverését. Hirtelen sírva ugrottam Jungkook nyakába. Úgy szorítottam magamhoz, hogy megvolt az esély ara, hogy megfojtom. Ő viszont még ennél is szorosabban ölelt magához. Nyugtatóan simogatta a hátamat, közben adott pár puszit a hajamba. Most nyugtatott meg a legjobban az ölelése. Közelebb csúsztam hozzá, hogy szorosabban ölelhessem. Belebújtam a nyakába, és próbáltam befejezni a sírást.

- Ne haragudj. - suttogtam. - Kérlek, ne haragudj.

- Shh... - hallottam meg közvetlen a fülem mellett. - Semmi baj, csak nyugodj meg. - finoman a hajamba túrt. Csak pár perc múlva engedett el, mikor már nem záporoztak a könnyeim.

- Sajnálom. - suttogtam halkan.

- Semmi baj, Jimin-ah. - mosolyogva letörölte a könnyeimet. - De többet ne mondj ilyeneket.

- Nem fogok. - mosolyodtam el egy pillanatra. Hirtelen hiányozni kezdett az érintése, ezért széttártam a karom. Jungkook mosolyogva bebújt mellém az ágyba, és a lehető legszorosabban ölelt magához. Mosolyogva bújtam a nyakába.

- Megfelel? - finoman a hajamba túrt.

- Tökéletes. - suttogtam. - Köszönöm.

- Én köszönöm, hogy itt vagy. - hajamba puszilt.

Hatalmas csend volt a szobában. Végre be tudtam fejezni a sírást, és csak Jungkook szívverését hallgattam. Ő közben finoman turkált a hajamban, ettől csak jobban megnyugodtam. Úgy éreztem, hogy az a nap már nem lehet rosszabb. Főleg, hogy Jungkook ezt éreztette velem. Boldogan bújtam hozzá még közelebb, pedig már semmi hely nem volt köztünk.

Egy idő után kezdtem álmosodni, de nem akartam elaludni. Hogy ébren maradjak, elkezdtem apró puszikat adni Jungkook nyakára. Ő az első párra halkan felsóhajtott, amiből arra következtettem, hogy nagyon is élvezi.

- Jimin-ah. - suttogta Jungkook a hajamba.

- Tessék? - súgtam a nyakára.

- Veled akarok lenni. - suttogta nagyot sóhajtva.

- Most is velem vagy. - néztem fel rá.

- Nem ilyen értelemben. - alsó ajkába harapott.

Elmosolyodtam, és közelebb hajoltam hozzá. - Majd este megteheted. - suttogtam ajkaira. Közel voltam hozzá, így éreztem, hogy kicsit kimelegedett. Láttam, ahogy becsukta a szemeit, talán próbálta tartani magát. - Szexi, mikor próbálod visszafojtani a vágyaidat.

- Jimin-ah. - sóhajtott nagyot, majd ajkaimra tapadt. Egyből viszonoztam a csókot, és el is mélyítettem, mielőtt Jungkook megtette volna. Ő jobban magához vont, így éreztem odalent, hogy már kezd beindulni. Belemosolyogtam a csókba.

Jungkook lassan végigsimított az oldalamon, majd a fenekemnél állt meg. Egy pillanatra elvált ajkaimtól, és belemart a fenekembe. Halkan elnyögtem magam, ekkor Jungkook újra ajkaimra tapadt. Ezt párszor még elismételte. A végén már egyikünk sem kapott levegőt. Tanáromat ez nem érdekelte, csak fölém mászott, és újra ajkaimra tapadt. Elég mohóra sikerült a csók. El is mosolyodtam Jungkook hevessége miatt.

Elváltam ajkaitól. - Nem kapok levegőt, Jungkook. - lihegtem.

- Én sem, de nem bírom tovább. - meg akart csókolni, de eltoltam a fejét.

- Vegyél egy hideg zuhanyt. - mosolyodtam el.

- Veled veszek hideg zuhanyt. - lemászott rólam, megfogta a kezemet, és magával húzott a fürdőbe.

A fürdőben Jungkook nekiszorított a falnak. Picit meglepődtem, azt sem tudtam, mit csináljak. Bár nem sok mindent tudtam volna, hisz tanárom úgy szorított a falhoz, hogy alig tudtam mozogni. Egyik kezét a fejem mellé tette, a másikkal arcomra simított. Tudtam, mi lesz a következő lépése. Jungkook egyszerre hevesen és szenvedélyesen, de lágyan és kedvesen tapadt ajkaimra. Egyből viszonoztam a csókot.