Szerelmi leckék

11.

*Jimin pov.*

Hatalmas szemekkel néztem tanáromra. Nem az lepett meg, hogy meg akarja fogni a kezem. Hanem az, hogy megkérdezte. Furcsa érzés volt. Eddig mindig magától cselekedett, és nem kérdezett meg semmit. Most meg valamiért megkérdezte. Gondolkodni kezdtem, közben megint a számat kezdtem piszkálni. Jungkook sokat nézett felém, várva a válaszomat. A lámpa közben zöldre váltott, így elindultunk. Végül felé nyújtottam a kezem.

- Végül is miért ne? - kérdeztem egy picit dadogva. Kissé elfordítottam a fejem, mert nem bírtam látni az egészet.

Épp láttam, hogy Jungkook arcára hatalmas mosoly kerül, amitől nekem is mosolyognom kellett. Lassan megfogta a kezemet, ujjainkat pedig egymásba fonta. Egy kicsit még jobban elvörösödtem, de utána már próbáltam másra koncentrálni. Jungkook párszor elengedte a kezem, de miután használta a sebváltót, újra a kezemre fogott. Mire a sulihoz értünk, már nekem is fülig ért a szám, mert egyszer-kétszer kaptam egy-egy puszit a kézfejemre.

A sulinál Jungkook már a kocsiban kicsatolt engem, hogy az iskola előtt ugráló gyerekek ne gyanakodjanak ránk. Én előre kiszálltam, és bementem a terembe. Hangosan dobogó szívvel és egy lágy mosollyal az arcomon ültem le a helyemre. Még Jinre is rámosolyogtam. A mosolyom viszont lelohadt, ahogy elkezdődött az óra. Matekkal kezdtünk, de nem Jungkook jött be a terembe. Hanem egy random felnőtt. Senki sem értette, de valaki rákérdezett. Az idegen már válaszolt volna, mikor Jungkook belépett a terembe.

- Mit művel maga itt? - szegezte a kérdést az idegennek. Egy pillanatra felém nézett, de egyből el is kapta a tekintetét.

- Átveszem pár óráját, mint például a matekot. - nézett rá az idegen mosolyogva.

- Egyáltalán ki maga? - lépett közelebb Jungkook.

- Kim Taehyung. - nyújtotta a kezét Jungkook felé, de ő nem fogadta el. - A matekot ezentúl én tanítom ennek az osztálynak, szóval fáradjon ki.

- Nem veheti át csak úgy az osztályomat. - mondta Jungkook a tőle telhető legnyugodtabb hangon. - Maga fáradjon ki, de a lehető leggyorsabban.

- Nem megyek. - ült le Taehyung az asztalhoz. - Megkérdezheti az igazgatót, de tényleg így van.

Jungkookon látszott, hogy mindjárt felrobban. Egy ideges sóhaj után kifelé indult. Az ajtóból még rám nézett. Küldtem felé egy lágy mosolyt, de már nem is nagyon látta. Rossz volt látni, ahogy kimegy a teremből. Az új tanárom arcát pedig még rosszabb volt látni. Már megszoktam, ahogy Jungkook tanít. Nem akarok egy újabb tanárt megszokni. Ő viszont mosolyogva nézett rám, mintha ismerne.

Az összes órát feszülten ültem végig. A felén nem Jungkook volt bent, hanem az új tanár. Kiderült, hogy ismerem az új tanárt. Ő volt az, aki nem is olyan régen megállított az utcán. Ezt Jungkook is tudta, mert valamelyik szünetben félrehívott, és megbeszéltük. Nagyon látszott rajta, hogy ideges volt. Én is az voltam. Az új tanár is behívott. Megmondta, hogy ezentúl ő akar engem korrepetálni matekból. Nem válaszoltam semmit, csak kimentem a tanáriból. Idegességemben az iskolából kifelé indultam. Becsengőre értem le a földszintre, de nem érdekelt. Már majdnem kiértem az ajtón, mikor beleütköztem Jungkookba.

- Jimin, mit keresel te idekint? - állított meg. - Órán kéne lenned.

- Nem érdekel. - kiáltottam rá. - Én most hazamegyek, és nem fogsz megállítani. - kikerültem, hogy mehessek, de Jungkook visszarántott.

- Mi történt? - kérdezte.

- Az a hülye új tanár. - elhúztam a kezemet, és kifelé mentem.

Ahogy kinyitottam az ajtót, meghallottam a szakadó eső hangját. Nem érdekelt. Kimentem a kapuig, onnan pedig az utcára. Nem csak az eső folyt az arcomon, hanem a könnyeim is. Fogalmam sincs miért. Egy idő után megálltam, nem bírtam tovább menni. Már tettem volna meg egy újabb lépést, mikor térdre estem. Fél percen belül megéreztem egy kezet a vállamon. Nem néztem hátra. Tudtam, hogy ki az.

- Jimin, jól érzed magad? - hallottam meg Jungkook lágy hangját. Leguggolt hozzám, és a hátamra simított.

- Menj innen! - kiáltottam rá, miközben felé néztem. Jungkookot meglepte a kinézetem. Szorosan magához ölelt, így próbált nyugtatni.

- Nyugodj meg, oké? - simított a fejemre. Az arcomat a mellkasába fúrtam, és beleüvöltöttem. Nem tudom, mitől volt ez az egész sírás ügy. Csak feltörtek a bennem lakozó érzelmek. Hangosan bőgve bújtam Jungkookhoz.

Pár percen belül megnyugodtam annyira, hogy tudjak beszélni. - Ne haragudj. - néztem fel rá.

- Nem haragszom. - tűrte el elázott tincseimet az arcomból. - Csak nem értem, mi történt, amitől ennyire kiborultál. Taehyung művelt veled valamit?

- Nem is tudom biztosra. - túrtam bele a vizes hajamba. - De ő akar engem tovább korrepetálni.

- Jól mondod, csak akarja. - bólintott mosolyogva. - Nem hagyom, hogy elvegyenek tőlem. - megpuszilta a homlokomat. Mosolyogva néztem rá. - Vissza kéne mennünk, mert valamelyikünk megfázik.

- Oké. - tüsszentettem egyet.

- Na, tessék. - tette kezét a homlokomra. - Forró vagy. Irány a kocsi, hazaviszlek.

- Nem akarok kocsival menni. Szeretem az esőt. - felálltam, és gyalog indultam el.

Jungkook visszahúzott. - Gyalog csak jobban megfázol. Hadd vigyázzak rád. - a kezemet fogva magával húzott a kocsijához.

A kocsiban megpróbáltam pihenni kicsit, de folyton tüsszentenem kellett, e mellé még fáztam is. Tiszta víz voltam, mindenem elázott. Mikor Jungkook beült, magához ölelt pár percre. Utána már nem fáztam, de nem egyszer tüsszentettem. Jungkook még a pólóját is felajánlotta, de visszautasítottam. Nem akartam, hogy ő is megfázzon. A hazafele úton is hagytam, hogy fogja a kezem. Most kifejezetten jól is esett.

Hátradőltem az ülésen. - Jungkook.

- Igen? - pillantott felém.

- Én mondtam, hogy beteg vagyok. - mosolyogtam rá. Gondoltam, oldom kicsit a feszültséget, csak sajnos tüsszentettem a végén.

- Ne viccelődj, drágám. - adott egy puszit a kézfejemre. A név hallatára felkaptam a fejem. Jungkooknak is feltűnt, hogy meglepődtem. - Ne haragudj, csak kicsúszott a számon.

- Értem. - dadogtam. A kezemet lassan elhúztam, és csak bámultam a szakadó esőt.

Otthon kivételesen sikerült kicsatolnom magam. Kiszálltam a kocsiból, és bementem a házba. Kicsit nehezen, de sikerült. Jungkook egyből jött utánam, így nem csuktam be az ajtót. A tekintetem homályos volt, így alig láttam valamit. A homlokomra fogva megkapaszkodtam a mellettem álló Jungkookban. Éreztem magamon, ahogy aggódva nézett.

- Jimin, jól vagy? - kérdezte.

- Nem tudom. - válaszoltam. - Kicsit szédülök.

- Gyere ide. - felvett az ölébe. Nem tudtam vele foglalkozni, rosszul éreztem magam.

Jungkook egyenesen a szobámba vitt. Betett az ágyamba, betakart, és leült mellém az ágy szélére. A szemem csukva volt így semmit sem láttam. A takarót viszont ledobtam magamról, mert melegem volt. De Jungkook újra betakart. Hagytam neki, nem volt kedvem ellenkezni. Jungkook halkan elkezdett beszélni hozzám, altató szándékkal. Pár percig hallgattam, ahogy beszél, utána már elaludtam.