Szerelmi leckék

58.

*Jimin pov.*

Majdnem egy év is eltelt, mire sikerült megszerveznünk az esküvőnket. Elég nehezen ment, mert nehezen tudtuk megbeszélni a dolgokat. Párszor veszekedtünk is emiatt. Végül mindent sikerült megbeszélnünk és megszerveznünk.

- Nem hiszem el, hogy már csak két hét van hátra. - nézegettem a konyhában a kezemen lévő gyűrűt, közben álmodoztam.

Jungkook leült elém. - Már alig várom, hogy elvegyelek.

- Tudom, én is nagyon várom. - mosolyogtam rá, de egyből visszanéztem a gyűrűmre. Szomorúan sóhajtottam egy nagyot.

- Baj van? - fogta meg Jungkook a kezemet.

- Nem, én csak... - felnéztem rá. - Csak szeretném ezt megosztani még egy-két emberrel.

- A szüleidre gondolsz? - kérdezett rá. Bólintottam. - Hívd fel őket. Nem tudhatod, hogy nem akarnak-e eljönni, amíg nem beszélsz velük.

- Fel se vennék a telefont. - sóhajtottam nagyot.

- Megvan nekik a számod? - kérdezett megint.

- Nem hinném. - sóhajtottam megint.

- Akkor hívd fel őket. - felém tartotta a telefonomat.

- Oké. - nagy levegőt véve elvettem tőle a telefont, megnyitottam a névjegyeket, és felhívtam anyámat. Pár percen át várnom kellett, mire végre felvette a telefont.

- Ki az? - szólt bele anyám unott hangon. Mondani akartam valamit de képtelen voltam rá.

- Mondj valamit, Jimin. - suttogta nekem Jungkook, közben megfogta a kezemet.

Nagy nehezen megszólaltam. - Szia... anya... - dadogtam. Várnom kellett egy darabig a válaszra.

- Jimin? - kérdezett vissza anyám, mintha nem tudná a nevemet.

- Szia. - mondtam már egy kicsit bátrabban.

- Miért hívtál? - kérdezte azonnal. Sóhajtva megráztam a fejem.

- Probléma, hogy felhívtalak? - válaszoltam kérdéssel.

- Csak mondd, hogy miért hívtál fel. - sürgetett.

- Komolyan, hat év után így köszöntesz? - kezdtem ideges lenni. Jungkook finoman megsimogatta a kézfejemet, hogy lenyugtasson. - Inkább add apát. - sóhajtottam nagyot. Vártam egy fél percet, mire meghallottam apa hangját.

- Hallo? - szólt bele.

- Szia, apa. -  köszöntem, bár már kevésbé féltem.

- Szervusz, Jimin. - köszönt vissza, én pedig megnyugodtam, hogy ő legalább emlékszik a nevemre. - Mi van veled mostanában?

- Hát sok hírem van. - vettem egy nagy levegőt, Jungkook közben bólintott. - Férjhez megyek. - mondtam ki gyorsan, és vártam apa reakcióját. Egy-két percen át nem szólt semmit. Értetlenül néztem előre. - Apa, ott vagy még?

- Igen. - dadogta apa a vonal túl oldalán.

- Tudom, hogy nem tetszik, hogy fiúval járok, de...-

- Nem, semmi baj. - szakított félbe. - És az a fiú... most ott van veled?

- Igen, itt van. - bólintottam kicsit. Előttem Jungkook magára mutatott, hátha róla beszélünk. Bólintottam.

- Odaadnád neki a telefont? - folytatta apa.

- Persze. - Jungkook felé tartottam a telefonomat. Ő egyből megrázta a fejét, és eltolta magától a telefont. Eltakartam a telefon alját. - Veled akar beszélni, vedd már el a telefont. - felé tartottam.