Szerelmi leckék

40.

*Jimin pov.*

Délután Jungkook ott várt rám a kapu előtt. Mikor megláttam, mindent elfelejtve odarohantam. Meg is akartam ölelni, de ő ellépett. Egyből észbe kaptam. Kicsit arrébb mentünk a kaputól, majd beszálltunk a kocsijába. Jungkook ott egyből magához ölelt. Nagyot sóhajtva viszonoztam az ölelést.

- De hiányzott már az illatod. - puszilt a hajamba. - Bárcsak csinálhatnánk ezt ott, mindenki előtt.

- Én is örülnék. - szorosabban öleltem. - Jól esett volna egy jobb ölelés.

- Tudom, nekem is. Majd otthon. - elengedett. - Mehetünk?

- Menjünk hozzám. - hátradöntöttem az ülést, és becsuktam a szemem.

Lassan elindultunk. - Azért jól vagy?

- Persze. - sóhajtottam nagyot.

- Biztos? Nem úgy nézel ki. - megfogta a kezem. - Aggódom érted.

- Nem kell, jól vagyok. - mosolyogtam rá.

- De... szólsz, ha baj van, ugye? - pillantgatott felém aggódva.

- Persze, szólok. - megsimogattam a kézfejét.

Az út további részében nem szóltunk egymáshoz. Jungkook végig erősen, de mégis gyengéden fogta a kezem. Mintha érezte volna, hogy tényleg van valami baj. Aranyos volt, ahogy nyugtatni próbált. Egy piros lámpánál magához húzta a kezemet, és adott rá egy puszit. Elmosolyodtam tőle. Tényleg jól jártam vele.

- Mindjárt odaérünk. - tájékoztatott, mivel az én szemem csukva volt.

- Kösz, hogy szóltál. - felállítottam az ülésem.

Pár percen belül tényleg hazaértünk. Még mielőtt kiszálltam volna, Jungkook kinyitotta nekem az ajtót. Mikor pedig ki akartam szállni a kocsiból, felvett az ölébe. Egyből megkapaszkodtam a nyakában, mert féltem, hogy leesek. Tanárom bevitt a házba, és letett a kanapéra. Még visszament a kocsihoz, és behozta a táskámat is.

- Jungkook-ah. - sétáltam oda hozzá. Ő csak rám mosolygott. - Kaphatok egy rendes ölelést?

- Kérned sem kell. Gyere ide. - magához ölelt.

Egyből viszonoztam az ölelést, és Jungkook nyakába bújtam. Szinte azonnal megnyugodtam. Tanárom jó szorosan ölelt magához, mintha tényleg most ölelhetne utoljára. Éreztem is, hogy mennyire szeret engem. El sem akartam engedni. Jó pár percen át ölelkeztünk még, mikor elkezdtem fáradni az ácsorgásban.

- Menjünk fel inkább. - engedtem el. Megfogtam a kezét, és felhúztam a szobámba.

- Ne gondoljak semmi rosszra, ugye? - ült le az ágyra. - Csak ölelést szeretnél.

Bólintottam kicsit. - Most csak az kell. Hozzád akarok bújni. - bebújtam a takaró alá, Jungkook mellé.

Magához ölelt jó szorosan. - Nincs házid, ugye?

- Nem akarok a suliról beszélni. - bújtam hozzá.

- Történt valami? - tűrte el kósza tincseimet.

- Taehyung... - suttogtam.

- Megverjem? Kiverem belőle az életet is. - ajánlotta fel.

- Nem kell. - mosolyodtam el. - Azon már túl vagy.

- Akkor mit csinált? - emelte magára a tekintetem.

- Azt mondta, tud rólunk. - sütöttem le a szemem. - Ne haragudj, tényleg gondolkodnom kellett volna. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy követ engem. Tényleg ne haragudj rám. Én csak...-