*Jimin pov.*
Jungkook hirtelen feltett kérdése eléggé meglepett. Abban a pillanatban nem is tudtam, hogy mit válaszoljak. Fel sem fogtam a kérdést.
- Most... most randira hívsz? - kérdeztem nehezen.
- Hát... próbállak. - nevetett zavartan.
- Engem? - mutattam magamra. Valahogy az agyam nem fogta fel, hogy Jungkook mit kérdezett az előbb.
- Mondhatsz nemet. - mosolygott rám, de kerülte a tekintetemet.
Lassan felfogtam a kérdést. - Nem akartam nemet mondani. - mosolyodtam el.
- Tessék? - nézett meglepődve a szemembe.
- Elmegyek veled. Miért is ne? - vontam meg a vállam mosolyogva.
- Én annyira szeretlek. - magához szorított. - És emiatt aggódtam ennyire? - motyogott.
- Aggódtál, hogy nemet mondok? - toltam el mosolyogva.
- Hogy ne aggódtam volna? - kérdezett vissza kicsivel hangosabban. - Talán már egy hete meg akarom kérdezni, de nem mertem. De, mikor pár napja megkérdeztél, hogy akarok-e sétálni, úgy éreztem, hogy nekem is meg kell kérdeznem.
- Komolyan vártál egy hetet? - kérdeztem lenézően. - Gyáva vagy?
- Nem vagyok gyáva, csak nem vágytam az elutasításra. - vonta meg a vállát.
- Ki mondta, hogy elutasítanálak? - kérdeztem újra.
- Elég a kérdésekből. - tette kezét a szám elé. - Ha azt nézzük, hogy a tanárod vagyok, akkor nekem kéne kérdezgetnem téged.
Elvettem a kezét a szám elől. - De már nem tudsz mit kérdezni. Te mondtad, hogy mindent tudsz már rólam.
- Biztos, van még olyan, amit nem tudok. És biztos olyan is van, amit nem akarok tudni. - gondolkodott el picit. - Például, mikor elmondtam neked az érzéseimet, te pedig azt mondtad a barátodnak, hogy nem szeretsz... Azt nem akartam tudni.
- Ne haragudj. - hajtottam le a fejem. - Úgy akartam mondani, hogy ne halld.
- Úgy tűnik nem sikerült. - felemelte a fejemet. - De már nem érdekel. - hosszú puszit nyomott a számra. - Tudod mennyire szeretlek?
- Mennyire? - fészkelődtem kicsit az ölében, amitől nagyobb levegőt kellett vennie.
- A szerelmem irántad olyan mély, mint a Mariana-árok. - mosolygott rám.
Kaptam egy kisebb sokkot. - De az... az több, mint... - gondolkodtam picit. - Több, mint 11 000 méter mély.
- Tudom. - magához szorított. - Sőt, talán még annál is jobban szeretlek. Számokban nem is tudom kifejezni.
- Ne is próbáld meg! - szóltam rá egyből. - Ez is nagyon sok.
- Most legszívesebben soha nem engednélek el. - suttogta.
- Kértelek is, hogy ne tedd. - viszonoztam az ölelést.
- Amíg nem lesz dolgom, addig nem is foglak. - bekapcsolta a tévét. - Csak, hogy ne legyen akkora csend.
Nem szóltam semmit, csak belefúrtam a fejem tanárom nyakába. A tévé hangját teljesen kizártam, és csak Jungkook légzésére koncentráltam. Hiába zavart, hogy az ölében, mégis megnyugtató volt. Örültem neki, hogy ölelt, annak pedig még jobban, hogy nem akart elengedni.
A lehető leghalkabban suttogtam nyakára. - Szeretlek.
- Mit mondtál? - kérdezett vissza egyből. Úgy tűnik, hogy ő is rám figyelt, hisz a leghalkabb hangomra is reagált.
- Semmit. - motyogtam csukott szemmel.
- Álmos vagy? - simított arcomra.
- Nem, dehogy. - felemeltem a fejem a nyakából.
- Á, dehogy. - eltűrte kósza tincseimet az arcomból. - Aludhatsz, ha szeretnél.
- Nem, nem szeretnék. - ráztam meg a fejem.
- Hát mit szeretnél? - olyan lágyan mosolygott, hogy majdnem elolvadtam.
- Veled lenni. - suttogtam, közben visszadőltem a vállára.
- Milyen értelemben gondoltad? - túrt a hajamba.
- Az mindegy. - a szavak közt szünetet tartottam, mert szinte már aludtam.
- Akár járnál is velem? - emelte fel a fejemet.
- Mi? - nyitottam ki a szememet.
- Nem, semmi. - megpuszilt. - Menj fel a szobádba aludni.
- Nem akarok. - ráztam meg a fejem. - Nem akarom, hogy elengedj.
- Veled menjek? - cirógatta az arcomat.
- Nem kell. - mosolyogtam. - Inkább menjünk el valahova.
- Hova?
- Bárhova! - ki akartam mászni az öléből.
- Maradj. - úgy szorított magához, hogy alig tudtam megmozdulni. - Nem akarom üresnek érezni magam.
- De nem vagy üres. - mosolyogtam rá. - Tele vagy egy csomó érzelemmel, amit meg kell fejteni.
- Neked nem kell. Te mindent tudsz. - eldőlt a kanapén, így rajta feküdtem.
Kicsit meglepődtem. - Ezt most miért csináltad? - dadogtam kicsit.
- Jobb a rálátásom a szépségedre. - arcomra simított.
- Nem vagyok szép. - hajtottam le a fejem.
- Ne mondj ilyet még egyszer! - szólt rám. - Nincs nálad gyönyörűbb ember a világon. Te vagy a szemem fénye.
- Ne mondj ilyeneket, kérlek. - lemásztam Jungkookról.
- Baj van? - felállt, és a derekamra fogott.
Megráztam a fejem. - Nincs. - mosolyogtam. - Menjünk el sétálni.
- Rendben, de előbb hazaugranék átöltözni. - az ajtó felé indult.
Visszahúztam. - Maradj ebben, ez aranyos. - haraptam el a mondat végét.
- Tudod, mit? Választok neked egy cuki kis ruhát. - megfogta a kezemet, és elindult a szobámba.
- Nem akarom, hogy megnézd a ruháimat. - ültem le az ágyra a szobámban.
- Egyszer biztos mindet látni fogom. - megpuszilta a homlokomat.
Jungkook a szekrényemet kinyitva kezdte nézegetni a ruháimat. Én inkább elbújtattam az arcomat a fókámba. Nem bírtam látni, ahogy a tanárom sorra végignézi az összes ruhámat. Nem utáltam a ruháimat, de nem éreztem úgy, hogy Jungkooknak is tetszenének.
- Ne bújj el, Jimin-ah. - ült le mellém, és elvette a plüsst az arcom elől. - Aranyos ruháid vannak. Ne szégyelld őket.
- De nem akarom, hogy kigúnyolj. - húztam vissza magamhoz a plüssömet.
- Nem foglak. - mosolygott. - Már választottam neked ruhát. Vedd fel. - odaadta.
- Rendben. - elindultam a fürdő felé, de az ajtóban még visszafordultam. - De, ha megint meglátom, hogy kifolyik a nyál a szádon, akkor kilöklek az ablakon.
- Megint? - nézett értetlenül.
- Amikor a lázam ellen hideg fürdőt vettem, és levettem a ruháimat, akkor láttam, hogy kifolyt a nyál a szád szélén. - emlékeztettem.
- Ne haragudj. - nevetett zavartan. - Most nem történik meg, úgyhogy menj öltözni.
Halkan nevetgélve mentem be a fürdőbe. Nem is néztem meg a ruhákat, csak felvettem őket. Volt nálam egy pólóing egy apró macival az egyik mellemnél, meg egy hosszúnadrág. Csak felkapkodtam magamra, beállítottam kicsit a hajamat, majd visszamentem a szobámba. Jungkook egyből vett egy nagyobb levegőt, és próbálta benntartani a nyálát a szájában. Kicsit elnevettem magam. Mikor végignéztem magamon, rájöttem, hogy a pólóing nem is az enyém.
- Honnan szedted ezt a pólót? - mentem beljebb az ajtóból.
- Ezt... én vettem neked. - vakarta meg a tarkóját.
YOU ARE READING
Szerelmi leckék
Teen FictionJimin egy visszahúzódó srác. Sosem keveredik bajba, sőt kifejezetten kerülte a konfliktusokat. Tizenegyedikesként inkább a tanulásra koncentrált. Minden figyelmét saját magára fordította, nem érdekelték mások. Sosem történt az életében semmi érdekes...