Szerelmi leckék

46.

*Jimin pov.*

Még pár óra alvás után reggeliztünk egyet Jungkookkal. Bár abból a reggeliből szinte semmi nem lett, mert ő még azt sem hagyta, hogy elkészítsem. Folyton engem ölelgetett, és apró puszikat adott a nyakamra, párszor még meg is harapott.

- Jungkook-ah. - fordultam felé. - Elég.

- Nem tudom abbahagyni. Túl szexi vagy, nem bírok magammal. - lépett közelebb hozzám.

Átkaroltam a nyakát. - Tudod... Néha én sem bírok magammal. - megpusziltam a száját. Jungkook szinte egyből feldobott engem a pultra, és jó közel állt hozzám. Picit meglepődtem tőle, de egyből reagáltam. Lábaimat a dereka köré fontam, ezzel kicsivel még közelebb húztam magamhoz.

- Látom, most sem bírsz magaddal. - közel hajolt hozzám. Éreztem, ahogy levegőt vesz. - Nem baj, én sem bírok magammal. - ezzel ajkaimra tapadt. Egyből viszonoztam a csókot, ami hamar átment nyelves csókba. Amíg én finoman beletúrtam tanárom hajába, addig ő lassan elkezdett felfelé simítani a combomon. Most hagytam neki.

Jungkook a lehető leglassabban simított végig a combomon. Most kivételesen nem állt meg az ágyékomnál, hanem felsimított a derekamra. A pulcsi aljánál bevezette a kezét a ruhadarab alá. A pulcsi alatt felsimított egészen a mellkasomig. Tudtam, mit akar, így felemeltem a kezeimet. Jungkook le is vette rólam a pulcsit, és ledobta azt a földre. Mindketten elmosolyodtunk egy pillanatra. Tanárom adott egy rövid puszit a számra, majd a nyakamra vándorolt a szájával. Közben én is besimítottam Jungkook pólója alá. Ő szépen lassan haladt lefelé rajtam, de egy idő után felfelé kezdett haladni. Végül újra elért a számhoz, és adott nekem egy jó hosszú puszit rá.

Egy pillanatra rosszul kezdtem érezni magam. A tegnapi verekedés után maradt egy kis heg a hasamon, és Jungkook most láthatta is. Ő finoman végighúzta ujját a hegen, de én eltoltam a kezét, és eltakartam a sebet. Szememmel a földön heverő pulcsi felé tekintgettem. Jungkook felvette, és fejem fölé tartotta. Én egy apró mosoly után belebújtam a pulcsiba. Kezeimet a hasam elé tettem, és inkább elnéztem valamerre.

- Szégyelled? - mosolygott rám Jungkook. Bólintottam egy aprót. Ő mosolyogva felhúzta a pulcsit, és egy apró puszit nyomott a hegemre. Picit elmosolyodtam. - Egyáltalán nem kell.

- Én nem is, csak... Csak rosszak az emlékeim. - hajtottam le a fejemet.

- Majd én feledtetem veled mindet. - közelebb hajolt. - Teszek róla, hogy szinte csak rólam legyenek emlékeid. - suttogta ajkaimra, majd jó lágyan rájuk tapadt. Egy apró mosollyal a szám sarkában viszonoztam a csókot. Tanárom szerencsére nem sietett a csókban sehova. Mosolyogva váltam el tőle.

- Köszönöm. - döntöttem homlokomat az övének.

- Nincs mit, drágám. - finoman simogatta a derekamat.

- Szeretlek. - suttogtam halkan.

- Én még jobban. - megpuszilta a homlokomat, majd levett a pultról. - Reggelizzünk, aztán nézzünk meg valami jó kis filmet. Benne vagy?

- Persze. - magamhoz öleltem. - Most én foglak ölelgetni.

- Rendben, benne vagyok. - megfordult az ölelésemben, és folytatta a félbehagyott reggeli elkészítését.

Jungkook csinált reggelit, addig én végig szorosan öleltem. Ahogy végzett, helyet cseréltünk. Reggelizés közben én az ölében ültem, és ő ölelt engem. Egyik kezét a rajtam lévő pulcsi alatt tartotta közvetlenül a hegemen. Aranyos volt tőle, hogy ennyire vigyáz rám.

- Fáj most? - kérdezte halkan.

- Nem, mert vigyázol rám. - mosolyogtam rá. Adtam egy gyors puszit a szájára, majd folytattam a reggelit. - Te nem eszel?

- Majd, ha befejezted. - nyakamba bújt, közben jó párszor finoman végighúzta ujját a sebemen. Mosolyogva fejeztem be a reggelit.

- Most egyél te. - fordultam kicsit felé.

- Nem szabad a kezem, etess meg. - nagy fekete szemekkel nézett rám.

Mosolyogva ráztam meg a fejemet. Kezembe vettem a müzlis tálat, és tartottam az első falatot Jungkooknak. Ő hatalmas mosollyal az arcán ette meg, majd a következőt és a következőt. Ahogy befejezte, és ki akartam mászni az öléből, de nem hagyta. Nem értettem, mert az volt, hogy filmezünk.

- Miért nem hagysz menni? - kérdeztem mosolyogva.

- Egy kicsit még nézni akarlak. - tette állát a vállamra.

- Azt az ágyban is lehet, és ott sokkal kényelmesebb. - kimásztam az öléből, és a kezemet nyújtottam.

Megfogta a kezemet, és kimentünk a nappaliba. - Teljesen megértem, hogy miért szerettem beléd, úgy lassan egy éve.

- Legutóbb azt mondtad, csak fél év telt el. - néztem rá értetlenül, közben ledőltem a kanapéra, és magamra húztam a plédet.

- Igen, de azóta rájöttem, hogy lassan már egy év is eltelt. Bár az is lehet, hogy fél éve volt már az a beszélgetésünk. - bebújt mellém a pléd alá. Keresgélni kezdett a filmek között. Az egyiknél szinte azonnal továbbpörgetett, de én lefogtam a kezét.

- Nézzük azt.

- Biztos? - kérdezte picit félve. Bólintottam. - Jó, csak úgy gondoltam, talán hanyagolhatnánk a tanár-diák dolgokat.

- Nem kell. - mosolyogtam lágyan. - Minden rendben. Megnézem veled a kapcsolatunk elejét, csak más emberekkel.

- Rendben. - elindította a sorozatot. - De ha nem tetszik, akkor szólj. - elfeküdt a kanapén, és magához húzott. Szorosan hozzábújtam. - Jó így?

- Tökéletes. - adtam egy apró puszit a nyakára, majd néztem a sorozatot.

Mondhatni a saját életemet láttam a sorozatban. Szinte ugyan az volt, amit mi éltünk át. Enyhén mosolyogva öleltem magamhoz tanáromat. Ekkor csippant a telefonom. Sóhajtva lemásztam Jungkookról, és megnéztem az üzenetet. Instagram üzenet volt. Még nagyobbat sóhajtva megnéztem, mi az.

Kaptam egy kisebb sokkot. Az üzenet mondhatni egy egész cikk volt. Elkezdtem elolvasni azt az elejétől. Sok volt a szöveg, és sok volt a kép. Az egyik képen felismertem Jungkookot, egy másikon pedig magamat. Főleg, hogy meg is neveztek minket, nem is egyszer. A cikk mondhatni arról szólt, hogy egy tanár összeszűrte a levet egy diákkal. Pontosabban Jungkook velem.

A cikk jó hosszú volt, mert több okot is felvetettek arra, hogy miért járunk. Viszont nekem olyan volt, mintha fél perc alatt elolvastam volna. Az elején meg voltam lepődve, utána az arckifejezésem gondterhelt lett, utána pedig már sírhatnékom volt. Jungkook párszor megkérdezte, mi baj, de nem tudott válaszolni. Mondhatni meg sem hallottam, amit mond, csak a saját szívverésemet hallottam. Nem tudtam elhinni, hogy valaki, akit ismerek, ilyet tesz fel Instagramra.

- Jimin, minden rendben? - hallottam meg Jungkook hangját, de nem válaszoltam.

A cikk végére érve mondhatni már sírtam. Valójában el sem jutottam a végére, mert nem bírtam tovább olvasni. Ledobtam a telefont a kanapéra, és felfutottam Jungkook szobájába. Beugrottam az ágyba, és belebőgtem a plüssömbe.

Most már akár az egész világ elolvashatja, hogy a tanárommal járok.