Az áldozat | Gojo x reader |

1. rész

  Már háromnegyed óra is eltelhetett, mióta várom legjobb barátom. Egy gyönyörű parkban voltam, és a hangulatos sétányon oda-vissza sétálgatva mutattam ki a nyilvánosság felé, hogy valakire várok és kezdek türelmetlen lenni, nem pedig bolond vagyok. Telefonom kijelzőjére koppintva kettőt, néztem meg az időt, majd hívni kezdtem az illetőt. Hamarosan fogadta is hívásom, hangján pedig hallottam, siet.

- Geto... - kezdtem volna bele sürgető beszédembe, de az említett fél megelőzött.

- Figyelj, sietek ahogy tudok. Bocs, csak elhúzódott a meeting a céggel. Már látlak.

- Hát... jó. Dobhattál volna sms-t. Na nem baj.

- Jó ez igaz, akkora szigor nincs, hogy ne tehettem volna meg szóval bocsi. - mondta immáron mögülem, telefonját a zsebébe mélyesztve.

- Úgy szeretnék már én is dolgozni. - sóhajtottam.

- Most érettségiztél. Ilyenkor siratni szokták a múlt éveit, nem pedig előrébb vágyni. - pislogott rám.

- Igaz, de nem érzem hogy siratnom kéne bármit is. Kevés de igaz barát? Pipa. Jó jegyek? Pipa. Sulis szerelmek? Pipa. Drámák? Pipa. Kiélvezett évek a problémamentes fiatalsággal? Pipa. Minden megvolt, ami egy normális gimis évekbe kell. Bántam meg dolgokat de azokat még fogok is. Örülök, hogy olyan volt amilyen, de még mindig vágyok a jövőmre.

- Úgy tudom nem volt problémamentes a fiatalságod. Nevezzük így akkor. - döntötte oldalra a fejét, miközben sétálni kezdtünk.

- Nem, de azok akkor tűntek problémának. Nincs kihatással a jövőmre. Így mostmár nem tud érdekelni. Vannak komolyabb dolgok is, mint ezeken örlődni. Valakinek rosszabb, nekem meg ahhoz képest nagyon jó életem van.

- Nem értem miért vagy a jövődnek ennyire megszállotja. Lazíts. Most lesz időd rá. Valamint az egód is egyre nagyobb, te aztán nagyon meg tudnád találni a közös hangot egy ismerősömmel. - mondta mosolyogva, vállamat megpaskolva.

- Igazán? Az a baj, nem tudom mennyire lenne erőm egy új barátságot a nulláról kialakítani. - sóhajtottam, miközben a vállaim is előrebuktak a gondolat hatására.

- Itt vagyok én, mint közös ismerős. Lehetünk hárman, és akkor könnyebb lesz megismerned ha én is itt vagyok. Nem olyan feszült a hangulat, érted. Bár... köztetek sose tudna az lenni. Inkább versengnétek. - merengett el a fiú.

- Hát, ha úgy alakul nyitott vagyok mások felé végülis. Csak néha nem érzem azt, hogy teljes energiámmal tudnék figyelni egy friss kapcsolatra.

- Mármint milyen kapcsolatra? - nézett felém szemöldökét huzogatva.

- Elhiheted hogy nem a "pár" szócska hiányzik az elejéről. - nevettem el magam kínosan.

- Az az opció most kilőve? - érdeklődött.

- Nem tudom. Miért?

- Csak kérdezem. Olyan feszült vagy.... kéne neked valaki. - mondta ki ártatlan hangon, mire leesett mire céloz.

- Hülye vagy. - nevettem. - Inkább együnk egy szabadság indító fagyiit. - emeltem fel a kezem a fejem felé, mire izgatottan pörögtem egyet.

•••

- Sziasztok. - köszöntem, ahogy hazaértem. Anya egyből kisietett a konyhából, majd meglátva vidáman idejött az ajtóhoz és megölelt.

- Hogy érezted magad? Megérdemled a kikapcsolódást.

- Jót beszélgettünk. Elvoltunk mint mindig.