Az áldozat | Gojo x reader |

4. rész

Amikor újra otthon találtunk magunkat, immáron Getoval kiegészülve, látva, hogy mindenki a nappalis részen van, egyből arra vettük az irányt.

- Épp időben érkeztetek. Már vártuk, hogy száradjon a fal, mikor kitalálták anyádék, hogy a szoba falának egyik része már tapétázott legyen. - szegezte felém szavait apa. - Még régebbről maradt valamilyen, ami pont tetszik Yuujinak, szóval venni nem kell. Nehéz is lenne most hirtelen.

Miután megbeszéltük a munka sorrendjét, mindenki dolgozni kezdett. A két apuka a tapétát csinálta, bár az egyik inkább szemlélte, hiszen ehhez a feladathoz egyedül is lehetett boldogulni. Gojo és Geto pedig mégegy réteget rákentek a falra. Egész gyorsan lehetett haladni, valamint a munkájuk is alapos és szép volt.  A tapétás fallal a két férfi hamar végzett, így hárman maradtunk a szobában. A két fiú dolgozott én pedig a jbl hangszórón zenét indítva énekelgettem.

- Erre még a süket szomszédom arca is elfancsalodna. - hallom meg Gojo beszólását, mire minden önbizalmam elhagyott, így be is fejezem eddigi cselekedetem. Nem mintha olyan könnyen menne az, hogy bárki is elvegye a kedvem, hiszen tisztában vagyok az értékeimmel és szeretem is magam. Örülök is neki, hogy elfogadó vagyok magammal szemben, de Gojotól ilyet hallani kissé a szívembe mar. Talán bizonyítani szeretnék neki, talán tudatalatt szeretném lenyűgőzni...

- Parancsolsz? Amúgy meg nem erre kéne figyelned, a végén leszédülsz arról a létráról. - válaszoltam kissé flegmán.

- Ugyan, gyakorlott vagyok én már ebben.

- Persze, mint mindenben. - forgatom a szemem.

- Aha, tudod én polihisztornak születtem. - nézett át a válla felett egyenesen rám, teljesen komoly arcot vágva, mire önkéntelenül is kitört belőlem a röhögés.

- Van egy ötletem. - szólalt meg Geto is. - (Név), te énekelj, Satoru pedig azzal a végtelen okosságával elemzi a szöveget.

- Szerintem meg inkább táncoljon és elemzem a mozdulatait. - jegyezte meg lazán, vigyorogva a fehér hajú, mire szemöldököm felhúzva néztem rá.

- Fel is borulnál azzal a létrával. - vágtam vissza, mire szándékosan lépkedett vele párat, ahogy az erre kialakított példányokkal szokás.

- Te nem? Gyere, próbáld ki. - mászott le utána róla, majd állva Geto érdeklődő pillantásait, kezét felém nyújtva várta hogy segíthessen felmászni. El is indultam, de a kezét nem fogtam meg, szimplán mintha senki nem lenne ott, magamtól mászni kezdtem. Hamar fent is voltam, jobb lábam pedig átraktam a másik oldalára, viszont elindulni nem tudtam vele.

- Segítsek? - emelte fel kezét hozzám Geto, aki szintén lent volt már a sajátjáról.

- Hát... egy kicsit. - fogadtam el ajánlását, majd belékapaszkodva próbáltam stabilabb állást keresni.

- Fogd meg Satoru kezét is. - mosolygott rám bátorítóan, mire a másik oldalra lenézve, egyenesen a fehér hajú szemébe, kis idő múlva az ő támogatását is elfogadtam. Így már ügyesen tudtam lépkedni a létrával, hogy segítettek egyensúlyozni és tartottak is, így kiélveztem a sikerélményem. Mikor meguntam és elkezdtem lefelé jönni róla, ki más, mint Gojo Satoru egy hirtelen mozdulattal rángatta meg az eszközt.

- Normális vagy? Nagyon megijedtem. - ugrattam le végül róla.

- Bocsiii. Geto biztos elkapott volna.

- Te nem is? - vontam kérdőre.

- Fárasztó vagy. Ha ezt mondtam volna, a válasz "Getonak jobban örülnék" lett volna.