Az áldozat | Gojo x reader |

21. rész

A délelőtött sikerült hasznosan töltenem, így elégedetten indultam a munkámba. Éreztem ahogy mindennek ellenére felszabadultabb és boldogabb vagyok a szokottnál. Valószínűleg közrejátszott a szép, napos idő és a kipihentségem is. Sokkal jobban szerettem azokat a napokat, amikor kora reggel hozzá tudtam kezdeni a teendőimhez, és a saját tempómban mindent megcsinálhattam amit szerettem volna. Nem lustultam el, hanem életet tudtam varázsolni az átlagos, unalmas napokba. Amikor megérkeztem a kávézóhoz, kezdtek gyűlni az emberek. Apró pillantást vetettem a vendégekre, majd mentem is a pult mögé, egyenesen az apró öltözőnk felé, ahol lepakoltam a táskám és magamra vettem az egyenköpenyünk, amelynek közepén ott díszelgett a kávézó jól ismert jele. Hamarosan munkába álltam, és egy valószínűleg új lányt láttam épp kiszolgálni valakit, és miután gyanúsan sokáig méregetett, beszélgetést kezdeményezett.

- Hali, Nobara vagyok és ez az első napom itt. Ha nem baj a délután folyamán tudsz majd segíteni valamiben ha elakadnék? Bár nem hiszem, hogy nem menne bármi is, csak eddig nem volt kedves fogadtatásom. - mesélte kissé csalódottan, kissé pedig feldúltan.

- Szia, (Név) vagyok, és igen, segítek bármiben. Sajnálom, ha eddig nem jó élményekkel gazdagodtál, őszintén én sem sokat beszélgettem a többiekkel eddig.

- Okés, akkor mi fogjunk össze. Amúgy nem is előnyös, hogy ennyi nő dolgozik egy helyen ha engem kérdezel.

- Egyetértek. - bólintottam mosolyogva, majd felvettem a mai napom első rendelését. Jót választott a hölgy, pont a kedvencemet, így méginkább feldobódva láttam neki ténylegesen a munkámnak.

- Eddig minden női ismerősömnek csak panasza volt az ilyen esetekben. Egyébként fiúkkal jobban kijövök, amit anyám nem is szívlelt nagyon sokáig. - fecsegte.

- Mára akkor sikerült elfogadnia? - érdeklődtem kedvesen.

- Nem, már nem él. - mondta egy keserű mosoly mellett a lány.

- Oh, sajnálom, nem tudtam. - elég kellemetlen és lelombozó volt egy a szituáció, de megpróbáltam ezek után valami vidámabb dologról beszélni, és meglepően jól kijöttünk egymással. Néhányszor csak csendben végeztük a munkák, valamint volt,amikor kicsit többen voltunk a pult mögött a kelleténél, így ilyenkor már egy kis pihenőre vonultunk. Tökéletes lehetőség volt arra, hogy bejelöljük egymást a közösségi oldalunkon, ezzel is közelebb érezve magunkat egymáshoz a jövőben. Néha.. sőt, a legtöbb esetben megijeszt a gyors és hirtelen történő új barátságok, nehogy időközben meggondoljam magam, ezzel megbántva a másikat. Meg úgy alapból, hogy nekem most újra el kell kezdenem egy új kapcsolaton dolgozni, lefárasztott. De néha volt kivétel, és ekkor tudtam, hogy nem véletlen. Ez nálam azt jelentette, hogy ilyenkor érdemes belevágni a dolgokba.
Miután vissza álltunk a munkába, nem sokkal később egy ismerős alak lépett elém.

- Tudtam, hogy most itt talállak. - mosolygott rám Satoru.

- Oh, hello. - szinte egyből megteltem energiával, amint megláttam.

- Nemsoká végzel, ugye? Mert akkor utána beszélhetnénk.

- Persze, ráérek. - feleltem a szívem pedig egyből a torkomban dobogott. Fogalmam sem volt mire számítsak.

- Maga kér is valamit vagy csak udvarolni tartja fel a sort? - kocogtatta meg egy alacsony, idősebb asszony az előttem lévő férfi vállát. Még így is csoda hogy felért odáig.

- Elnézést, cserébe állom a rendelését. - hajolt le egy csábos mosollyal az illetékes, mire a nő egy elismerő nézés mellett képes volt ténylegesen elfogadni az ajánlatot.