Estére meg kellett válnom Gojotól, a szüleink pedig hazaértek. Yuujival együtt a nappaliba mentünk hozzájuk, meghallgattuk őket, hogy telt a napjuk. Anya beszámolt az új terveiről és ötleteiről, amit szerveznek páran a környéken lakók számára. Ez már az évek múltán eléggé hidegen hagy, de ő szeret rendezkedni minden téren, szóval hadd csinálja. Annyira beleélte magát ez alkalommal is, hogy meg se kérdezte, nekünk milyen napunk volt, így még Itadori holnapi programjáról sem tudtam beszélni vele. Amikor elment fürdeni, akkor apával tudtuk beszélni magunkról is kicsit, persze egy két részletet kihagyva ami velünk történt, mint például a Getos ügy. Apával mindig mindent nyugalmasan át tudtunk beszélni, hiszen folyamatosan érdeklődő volt és türelmes velünk. Ő nem volt annyira hangulatember mint az anyukánk, jobban kezelt dolgokat is, így jólesett újra hárman beszélgetni együtt.
- Anyátok veletek is ilyen...sárkány? - váltott témát apa egy kis idő után. Mindketten felnevettünk, ahogy a haját igazgatva ilyen megszólalással látott el minket.
- Hiányzik a régi anya, az fix. - válaszoltam egyből. - Régen sokkal türelmesebb volt és megértőbb. Most kicsit meg van zavarodva már a sok stressztől és felesleges munkáktól amit magának csinál.
- Én tulajdonképpen csak egy vagy két éve kezdtem el érzékelni nála ezt a rohamos változást. - közölte velünk Itadori is a véleményét, én pedig bólogatva értettem egyet vele.
- Na ez az. Pont ma beszéltem vele erről, hisz jó sok időnk volt együtt és sokkal kellemesebb és minőségibb volt a mai nap mint bármelyik másik ebben az időszakban. De szerintem tisztában van azzal, hogy milyen, de nem tud változtatni, ami azért lehet mert nem akarja elfogadni, hogy ilyen lett és azt akarja bemesélni, hogy ugyanolyan mint régen. Ezután kicsit faggadtam még, de nem próbálkoztam mert láttam kezdi idegesíteni, én meg nem akartam elrontani a pillanatot. Inkább kiélveztem, hogy újra ilyen. - még sose hallottam apát ilyen bizalmasan és viszonylag sűrűn hozzánk beszélni, de belegondolva lehet nem sok ember van akivel megbeszélheti ezt. Én is sokszor több embernek is elmondom, ha történt valami és akkor több szemszögből kaphatok véleményeket.
- Az van, hogy holnap el akartam volna menni itthonról, de tudom nem engedne el, mondván ne csak csavarogjak. - szólalt meg az öcsém is, de hirtelen hátranézett a fürdőszoba irányába, mivel hangokat hallottunk, és valószínűleg megijedt, nehogy anya pont végezzen és kijöjjön.
- Már nem folyik a víz. Azért elég gyors volt. - csodálkozom anya gyorsaságán, de bíztatom Yuujit a folytatásra, hiszen még lesz egy kis időnk amíg véglegesen nem végez a szülőnk.
- Na igen, és ott tartottam akkor hogy szívesen elmennék egy haverommal moziba, de anya több okból se engedné meg. Félek hogy le fog cseszni, hogy segítenem kéne inkább neki.
- Teljesen normális ha nyári szünetben pihensz, programokat szervezel magadnak. Persze nem kell elhanyagolni a szüleink, de te ügyesen be szoktad osztani az idődet. Menj csak, majd én elmondom anyádnak. - legyintett mosolyogva apa.
- Nem lesz belőle baj? - aggodalmaskodott a mellettem ülő fiatal fiú.
- Dehogy lesz, ne reagáld túl. Menjetek mindketten, szórakozzatok és ne tartson sakkban anyátok. - mondta magabiztosan rám is nézve apa, de ezután nyílt is a fürdőszoba ajtaja, így azonnal csend telepedett az egész szobára. Egy gyors köszönömöt még elmormoltam, amit a férfi pillantásai alapján biztosan hallott.
Elég későre járt már, így mi is elvégeztük a szokásos esti rutinunk, és miután mindenki elment lefeküdni aludni, Itadori még átosont az én szobámba, ahol még elkezdtünk nézni egy sorozatot közösen.
Másnap reggel, miután felkeltem megnéztem az értesítéseim, és egyből megakadt a szemem az egyiken, amelyik pontosan Gojotól jött. Annak érdekében, hogy szokjam a Satoru nevet, már a becenevét is erre állítottam át. Ez volt az első, amelyet megnyitottam és a következő állt benne: "Hali. Ma délben ráérsz?"
Izgatott lettem, de egyben lehangolt is, mert máskor sokkal kedvesebben és energikusabban ír. Lehet csak nekem érződik "nem-Gojosnak" és nem kéne túlreagalnom, így egy egyszerű igennel válaszoltam, és a biztonság kedvéért megkérdeztem van e valami baj. Amíg a válaszára vártam, láttam hogy már 10 óra, szóval gyorsan bekaptam pár falatot és készülődni kezdtem, hiszen még csak a helyszínt se tudtam, így utólag azt is megkérdeztem. A második üzenetem után szinte egyből választ is kaptam, ami újabb aggodalmakhoz vezetett. "Nyugi, nincsen semmi." Ezután pedig leírta a címet is, és hogy ott találkozunk. Nagyon feltűnő volt, hogy nem önmaga, nem tudom mi lelhette és csak remélni tudom nem velem van a baja. Valamint eddig mindig értem jött, és az idegen cím miatt örültem is volna neki, de az biztos hogy így már semmi kedvem elmenni erre a találkozóra.
(Név) üzenete: Nem tolhatnánk át másik napra? Lehet mégse lenne jó a mai időpont, bocsi:(
Próbalkoztam, hátha egy másik nap jobb kedvében találom.
Satoru üzenete: Sajnos nem. Fontos.
Francba. Nem baj, túlélem. Pár óra lesz az egész, és a végén lehet jóra fordulnak a dolgok.
(Név) üzenete: Sugururól tudsz valamit?
Éppen a fogam mostam már amikor közös barátunk felől érdeklődtem, ám erre már nem érkezett válasz. Tényleg kezdtem ideges lenni, de ehelyett feloltoztem, megfésülködtem és néztem egy buszt, ami el tud vinni az adott címre.
- Szia apa. Ha nem gond hamarosan elmegyek, Gojo elhívott találkozni.- sétáltam be a szüleim szobájába, ahol mindketten még ágyban voltak.
- Rendben, nyugodtan. - bólintott rá elvigyorodva.
- Hova mentek? - kérdezett rá a részletekre egyből anya.
- Csak ide a környékre. - hadartam, majd inkább mentem is tovább az öcsém szobájába, aki még aludt. Ő a régi maradt.
Úgy terveztem, neki majd dobok később egy üzit, hogy én is szerveztem programot magamnak, amibe tulajdonképpen belekényszerítem magam. Fél óra múlva már indultam is el itthonról, és eléggé kicentiztem az időm, de el tudtam érni a számomra megfelelő buszt. A helyszín ahol lerakott a busz, bőven kint volt a város szélén. Lehet piknikezni hív, hiszen elvileg egy kilátó is van a közelben, valahol az út szélén elterülő erdő mögött...mellett. Ezt majd a GPS hamarosan megmondja nekünk. Elvileg megérkeztem a kijelölt helyre, majd tovább kellett mennem egy erdős sétálós szakaszon és ott volt a nemrég átadott új kilátó, egy dombon fel meg egy házikó áll magányosan, a nap pedig pont rásüt, így igazi farmos hangulatot adva neki, a piros tetejével, annak ellenére hogy elég kopott volt. Sétálgattam, felmértem a terepet, de még mindig nem volt itt Gojo, így egyedül ezen a számomra kevésbé ismert helyen elég furán éreztem magam. Tíz perccel később egy kocsi hajtott be ide egy másik irányból, ami eléggé hasonlított Geto kocsijára, de nem ő ült benne, így szimplán arrébb mentem, nehogy útban legyek. Az illető kiszállt belőle, szétnézett, majd engem meglátva egy bizalmas mosoly mellett közeledni kezdett felém. Körbenéztem, van e más rajtam kívül, de amikor egy árva lelket sem láttam sehol, bizonyossá vált, hogy bizony hozzám jön.
***
Sziasztok!
Elnézést, hogy előző héten elmaradt egy rész, de sehogysem lettem kész vele végül:(
Viszont most egy kicsit izgalmasabb és sejtetős részt hoztam, ami remélem kárpótol benneteket. Anmyira izgalmassá vált számomra, hogy tuti hamarosan folytatom is, és mivel előző héten elmaradt egy rész, amint kész lesz hozom is nektek.
Remélem nektek is tetszett ez a rész! :3
YOU ARE READING
Az áldozat | Gojo x reader |
Fanfiction(Név) belecsöppent egy látszólag tipikusnak tűnő ismerkedési formába, de vajon a következmények is ennyire átlagosak lesznek? Akarva, akaratlanul is megismeri legjobb barátjának ismerősét, akivel mint kiderül több a közös bennük mint gondolnák. Kett...
