29. rész

36 5 0
                                    


A buli után vagyunk pár órával. Nagy szerencse, hogy ilyenkor fogadtak minket a rendőrségen és előre kihallgattak minket. Sokat jelent, hogy "ismerjük" Nanamit. A rendőrségen nekünk nem sok teendőnk volt. Amint kihallgattak minket, mehettünk is utunkra. Nanaminak viszont bent kellett maradnia az ügy következményei érdekében, pedig megígérte, hogy Getoval közösen beavatnak a részletekbe. Nagyon sok szabadidőnk maradt, és a kínos csend is beállt hármunk közt, ugyanis Yuuji hazament, míg én Getoval és Gojoval álltam tehetetlenül a rendőrség előtt. Az épület előtt állva eléggé hideg volt az éjszaka közepén, de Gojo folyton kezével próbált melegen tartani, ugyanis nála sem volt semmilyen melegebb ruházat.

- Menjetek csak, ne várjatok rám. Nektek most sok megbeszélnivalótok van egymással. - mondta Nanami a telefonba fekete hajú barátomnak.

- Akkor csak rám marad az egész. - sóhajt nagyot Geto. Elhiszem, hogy belefáradt ebbe az egészbe, valamint egyedül maradt arra hogy nekünk megmagyarázzon minket, de ennél tovább tényleg nem várhatunk.

- Szerintem menjünk a törzshelyünkre. - ajánlom fel.

- Áh, ott sok az ember. Ehhez nagyon nyugis légkör szükséges. - jelenti ki Gojo, akit most először látok ennyire komolynak.

- Nekem jó. - egyezik bele Geto, majd én is rábólintok.

A legközelebbi játszóteret választottuk ki helyszínnek. Teljesen üres volt, a környék tiszta volt, sok fa vette körül és kedves kis panelházak is sorakoztak. Nagyon kellemes hangulatot teremtett ez a hely, mi pedig az egyik beton asztalnál foglaltunk helyet melyhez padok társultak. Gojo és én egymás mellett, velünk szemben pedig közös barátunk. Látszott rajta, hogy ideges, talán zavarban is van ettől a helyzettől, de erőt vesz magán és elkezdi az előzményektől egészen a következményekig és mostanáig magyarázni az elmúlt hetek eseményeit.

- Ez az egész úgy alakult ki, hogy Yuujival különösen jóba lettem. Valahogy a semmiből elkezdtem vele nagyon sokat írosgatni. Elmondta, hogy nyomasztja valami a múltból. Sok dolgot elmondott amit például neked nem mert, (Név). Ez az volt, hogy még amikor abba a rossz társaságba kerültetek és ő egyedül volt velük, be akartak téged fűzni magukhoz, mert tökéletes tesztalany lettél volna nekik valamihez. Olyan szinten megfenyegették őt, hogy beleegyezett, hogy elvisz téged nekik, ugyanis ha téged nem kaphatnak meg, nagyon nagy mennyiségű pénzt kértek volna. Ha kell loptak volna tőletek, ugyanis kifigyelték pontosan hol laktok. Ez nagyon durva, nem tudom hogy léptek túl ezeken. - áll meg egy pillanatra Geto, mélyen a szemembe nézve. Benne elismerés és sajnálat egyszerre megjelent. - Most pár hete újra felkeresték Yuujit. Újra fenyegetőztek egyre durvábban. Aztán egyszer én láttam őket az utcán a belvárosban, felismertem őket mert mutatott róluk képet is Itadori. Nem bírtam szó nélkül elmenni mellettük. Így kerültem be én is a képbe. - folytatja Geto egyre jobban elveszve a részletekben. Nagyon megdöbbent ez az egész, ami most kiderült az öcsém és legjobb barátom kapcsolatáról. Néha Satoru felé pillantok, hogy ő hogyan reagál ezekre a dolgokra. Arckifejezése hasonló, amikor pedig a minket veszélyeztető témákról beszél Geto, erősítésként megszorítja a kezem vagy a combom, jelezve hogy itt van, velem van. - Ezek a csákók komolyan mondom olyan ijesztők voltak, hogy inkább én is belementem egy hülyeségbe, csak rólatok szálljanak le. Azt hittem könnyű lesz őket lerázni, de nem. Ekkor felkerestem Nanamit. Ő rengeteget segített, figyeltette ezt az egyre jobban fejlődő bandát, már-már egyre idősebbekből álló szervezetet. Elkezdtem konkrét beépített ember lenni és kémkedni utánuk, miközben ők az emberüknek hittem engem. Egyszer lebuktam, ott azért kaptam is érte, de minden jó ha a vége jó, nem igaz? - fújja ki magát Geto, amikor a monológ végére ért.

- Hát...nem is tudom mit mondhatnék. Először is ez nagyon nagylelkű, hogy a biztonságunk érdekében ilyen dolgokat megtettél, de igazán... igazán nem lett volna szükséges. Szólnotok kellett volna és egyből a rendőrségre menni. Összefogni velük valahogy, és egy-két nap alatt le lett volna, sokkal könnyebb és rövidebb úton az egész.

- Igen.. tudom már.

- Haver....ezt durván magadra vállaltad. Tényleg sokkal könnyebben is történhetett volna.

- Tudom, tényleg. Máshogy cselekednék ha lehetne. Ezentúl nem kívánok izgalmat és kalandot az életembe. - nevetett a velünk szemben ülő. Minket annyira lesúlytott ez most, hogy csak bámultunk Getora. Erre alszunk párat, és valószínűleg elkezd minden visszaállni a régi kerékvágásba. Nanamitól persze majd kérünk értesítést a büntetésről amiket azok a gazemberek kapnak. - Hagyok időt nektek most. A legjobb lenne ha hazamennénk és később beszélnénk. - javasolja Geto, mi pedig egyetértően bólogatunk. - Azért hangulatos volt így hajnalban, sötétben beszélni. Jó éjt nektek!

Yuujinak szóltam, hogy valószínűleg ma nem megyek haza. Nem tudom mi lenne a helyes döntés, de abban maradtam, hogy semmire nem mennék vele ilyen későn. Gojo lakásában maradtam ma éjszakára és próbáltuk kerülni a témát ami foglalkoztatott minket. Túl késő volt, fáradtak voltunk így csak bedőltünk az ágyba. Némán feküdtünk a sötétben, csendben egymással szemben. Satoru apró köröket írt az oldalamra, hatámra én pedig éreztem ahogy lassan elnyom az álom Satoru finom érintéseire.

***


Sziasztok! Kicsit rövid rész lett, sajnálom. Előző héten sűrű hetem volt, emellett belázasodtam így akkor elmaradt a rész. Nemsoká a sulinak is végre vége, így belehúzok az írásba és ebben a hónapban talán be is fejezem ezt a könyvet.
Valamint draftban már egy Nanami x reader is írodik, amit pár héten belül ki is rakok^^

Az áldozat | Gojo x reader | Where stories live. Discover now