Az áldozat | Gojo x reader |

13. fejezet

Eljött a következő hétvége is, nekem pedig egyik nap sem kellett munkába mennem. Pozitívan indultam neki a napnak, tele tervekkel, hasznos dolgokkal. Nem szerettem volna, hogy a semmivel teljen el az egész nap. Elterveztem, hogy segítek Yuujinak a matekban, hiszen anya nyári szünetben is tanárhoz járatja, hogy a következő évben fel tudjon zárkózni az osztálytársaihoz. Emellett a terveim között volt az is, hogy edzek, segítek anyának a szervezésben...de ekkor kiderült, hogy mit is tervez apa.

- És hogy jott az ötlet, hogy áthívd Gojot? - kérdeztem értetlenül állva apa előtt, és próbáltam leplezni örömöm, hiszen hiába töltött el boldogsággal a tény, hogy ma is beszélhetek vele, végre újra élőben, akkor se értettem mire lesz ez jó neki.

- Anyáddal el kell mennünk ma bevásárolni, befizetni ezt-azt, találkozunk is ismerősökkel, és hogy ne unatkozzatok. - vont vállat, de az arckifejezése túl megjátszott és ártatlan volt ahhoz, hogy elhiggyem.

- És a valódi oka? - kérdeztem kereszbe font karokkal, játékosan.

- Szeretnélek titeket újra közel hozni egymáshoz. - mondta ki végül egy nagy sóhaj mellett, majd végigsimított a karomon és továbbindult felhúzni a cipőjét, hiszen anya ekkor már az ajtóban várt rá. - Majd engedd be. - mondta egy utolsó pillantást vetve rám indulás előtt.
Hülye lennék nem beengedni.

Amióta megtörtént az első csókszerűségünk Gojoval, az üzenetei sűrűbben érkeznek, valamint feltűnően  közvetlenebbek is. Öntudatlanul is minden alkalommal mosoly kúszott az arcomra, amikor csak a vele eltöltött időkre gondoltam.
Pár perc telt el még csak, hogy apáék elmentek itthonról, mire csengetést hallottam. Korán volt még, reggel 8 óra - ez nálam igenis nagy teljesítmény, ha magamtól felkelek ilyen időben - és nem számítottam ilyen korai érkezésre, ám apró csalódottság öntött el, amikor anya állt az ajtóban.

- Bocsi, itt hagytam a telefonom. - sietett be, majd gyors köszönés után, amilyen gyorsan jött, el is illant.

- Hát jó. - gondolkodtam hangosan, majd miután elindultam Itadori szobája felé, hátha felkelt már, újra a csengő éles hangja törte meg a kellemes csendet, mire kissé ingerülten visszasiettem ajtót nyitni.

- Mi az már megint?

- Oh. - találtam szemben magam Satoru megszeppent arcával. - Hogy ma mindenki belém köt.. - hitetlenkedett mielőtt belépett volna, én pedig kínosan simultam neki az ajtónak miután bezártam azt.

- Bocsánat, csak már a szüleim is visszajöttek egyszer, pont előtted és azt hittem megint ők azok. - szabadkoztam.

- Semmi baj. - mondja egy legyintés mellett. Cipőjét az előszobában állva veszi le magáról, ezt követően pedig a napszemüvege is lekerül róla, én pedig próbálom nem feltűnően keresni a tekintetét. - Ahogy jöttem ide, egy csomó idegbajos ember volt az utakon. Mutogattak nekem, elém jöttek és sorolhatnám. Ártanak a kifinomultságomnak. - jelentette ki arcbőrét megtapogatva, majd tesz pár lépést felém én pedig végre leolvadok a bejárati ajtóról. Öleléssel fogad karjait derekam köré fonva.

- Itadori nem kelt még fel.

- Dehogynem, csak nem akartam semmit megzavarni. Na meg...megvártam amíg anyáék elmennek. - caplatott le az emeletről az öcsém.

- Miért? - kérdeztem gyanakodva.

- Összevesztem anyával.

- Ja, vele nem nehéz. - legyintettem.

- Beszéltem vele arról, hogy nem e lehetne legalább nyáron pihentetni a matek tanárt. Ez volt az egész kiváltó ok.

- Micsoda? Te matekozol szünetben? Nyáron? - akadt ki teljesen Gojo.

- Anya kötelez rá. - vont vállat, majd megállt előttünk még pizsamában.

- Tudod mit? Ma egyáltalán nem fogunk matekozni. Majd holnap. Itt van Gojo is, nem tanulással fogjuk tölteni az időt. Amúgy meg, lázadj fel. - veregettem meg a vállát. Micsoda nővér vagyok, a végén rosszba viszem a saját testvérem.

- Tudod, hogy én nem vagyok olyan.

- Hát barátom, néha muszáj. - csatlakozott be Gojo is.

- Nem hívjuk át Getot? Már csak ő hiányzik innen. Anyáék úgysem lesznek itthon szinte egész nap, és még elég korai az idő. - vetette fel ötletét Itadori. Valóban régen voltunk négyen együtt, méghozzá csak egy ilyen alkalom volt. Most itt a lehetőség, hogy újra felhőtlenül élvezzük egymás társaságát. Odaadtam Yuujinak  a telefonom, hogy azon hívja fel Sugurut. Teljesen feldobódva el is szaladt a szobájába, így hogy újra kettesben vagyok Gojoval, nagy dilemmába kerültem. Nem akartam elrontani a mai nap hangulatát, de akartam, hogy tudja beszéltem Getoval.

- Mit szeretnél mondani? - kérdezte, miközben lágyan megfogva a kezem a nappaliban lévő kanapéhoz húzott leülni. Valóban elég volt ott egy helyben ácsorogni. - Szóval? Látom rajtad, hogy mocorog valami a fejedben. - dönti oldalra a fejét és türelmesen vár.

- Beszéltem egyik reggel Suguruval.

- Igen, én is. Csak én aznap délután amikor te voltál. Mondta, hogy ott jártál, aztán körülbelül elmondta azokat amiket neked, elvileg. Na meg..kicsit össze is kaptunk. - ahogy kiejtette utolsó szavait, nagyon meglepődtem. - Legalább ma javul a helyzet, remélem.

- Min tudtatok összeveszni?

- Azt mondta ne anyáskodjak felette, és hadd járja a saját útját. Pedig csak segiteni, tanácsokat adni akartam. - vont vállat. Bizonyára nagyon sajnálja, ami történt közöttük és valószínűleg fél hogy a mai nap feszülten fog eltelni emiatt.

- Biztos hamar minden újra a régi lesz. Csak most ilyen időszaka van. - nyugtattam.

- Remélem igazad van.

Hamarosan Itadori is újra csatlakozott hozzánk.

- 1 óra és itt lesz. - mosolygott ránk, de látva bús tekintetünk, egyből aggódni kezdett. - Mi az? Ti nem örültök? Rosszat tettem?

- Nem, dehogy. Csak beszélgettünk. Nincsen semmi. - nyugtattam meg az előttünk álló fiút, majd amíg Gojo és Itadori elbeszélgettek és majszolgattak, én nagy dilemmába kerültem, hogy milyen programmal álljak elő nekik. Nem szerettem volna, hogy a fehér hajú feleslegesnek érezze látogatását. Reménykedtem benne, hogy Geto készül majd valamivel, így inkább elmentem pár nasiért, amiket egy-egy tálkaba helyezve raktam le a fiúk elé. Valamin nagyon nevettek, én pedig csak mosolyogva néztem őket. És ekkor eszembe jutott. Féltem elmondani az ötletem a fiúknak, nehogy túl lányoknak találják, de én tökre benne lettem volna egy közös készülődésben, majd fotózkodásban. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, kellene szereznem pár velem azonos nemű lány barátot. Rosszabb esetben, - mivel velük nem volt szerencsém - egy meleg fiúval is beértem volna. Ő biztos partner lett volna ezekben a programokban. Reménykedtem benne, hogy ha már ennyire mókás kedvükben vannak, szórakozásból benne lennének, így bátorkodtam megosztani velük is.

- Na csajoskodjuk kicsit. - lökte meg a fehér hajú az öcsém vállát.

- Csak a saját stílusotokban. - mondtam, majd újra a csengő hangja szólalt meg. Így eltelt volna egy óra a semmivel? Mindenesetre megérkezett az utolsó tag is, akit vártunk és biztos voltam benne, hogy ez segíthet őt kilökni a komfortzónájából.