Az áldozat | Gojo x reader |

23. rész

Geto ajtaja előtt várakoztunk, hogy barátunk ajtót nyisson nekünk. Amikor ez bekövetkezett, egy fáradt mosollyal köszöntött bennünket. Összenéztünk Satoruval, majd beléptünk a lakásba. Nem gondoltam volna, hogy ekkora rend fog uralkodni az egész területen. Örültem, hogy legalább a környezetében próbál rendet és egyensúlyt tartani, ha már lelkileg jelenleg nem minden oké.

- Ne bámuljátok már ennyire feltűnően a lakásom minden négyzetcentiméterét. - jegyezte meg barátunk poénosan, ezzel oldva a kínos csendet, miközben szimplán követtük őt.

- Csak lenyűgöztél minket. - tartottam fel védekezőn a kezeim, habár ezt nem láthatta, mivel mögötte voltam. 

- Tehát - allapodott meg a nappaliban, ahol egyből helyet foglalt egy egyszemélyes fotelben, én Satoruval pedig egy kanapén foglaltunk helyet. Nem kínálgatott minket semmivel, egyértelműen minél hamarabb túl akart esni ezen a témán. Ha minden jól megy, valószínűleg vissza fog térni a beszélgetés után a mosolygós, bolondosabb énje amit már megszoktam tőle. Nyilvánvalóan Satoru százszor felülmúlta az energiáját, de ettől függetlenül sosem lépte át a saját határait. - nem akarom hogy a kelleténél jobban beleássátok magatok ebbe az ügybe, így mindent tisztán ki fogok jelenteni. (Név), először hozzád szolnék legfőképp. Igen, köze van a dolognak ahhoz a társasághoz, akikkel régen bajba keveredtetek. Tulajdonképpen róluk van szó, csak sokkal többen lettek, egyre több és veszélyesebb dolgokba próbálják belevetni maguk. Konkrét tinikből indult az egész, erre már felnőtt középkorú férfiakat is látni. Egyikkel már találkoztál is. - nézett mélyen a szemembe sötét tekintetével. - Ha jól tudom, Itadori exe is ebből a társaságból van. Nem is értem miért kellett neki még barátnő ilyen fiatalon, ilyen társaságból. Meg is lett az eredménye. - fűzte hozzá kommentárként. Igaza volt, de nem akartam, hogy az öcsém kelljen most hibáztatni, ezért sürgető pillantásokkal illettem. - Azzal a lánnyal egy suliba jártam. Barátok voltunk, de full normálatlan lett, kifordult önmagaból. Mostmár választ kaptatok arra, hogy vajon kin keresztül kerültem ebbe a közegbe. Yuujival csúnyán összeveszett, de ekkor még nem tudtam kiről van szó, amikor ezt elmesélte nekem. Merthogy hiába nem voltunk már jóban, nagyon ragaszkodott hozzám és minden baját rám ragasztotta. Bemesélte nekem hogy szakított az akkori barátjával, aki ugye Itadori volt, majd nagyon durván nyomult rám. Oké, eléggé szégyellem bevalanni, de lefeküdtem vele. Ezután szakítottak ténylegesen, úgyhogy szépen átvert az a kis rohadék kurva. - leesett állal hallgattam, ahogy realizálódott bennem ki kicsoda is volt ebben az egészben. Sosem gondoltam volna, hogy ismerős körben mozogtt az egész, Geto pedig soha nem mesélt erről a lányról. - Aztán figyeljtek, nagy durranásra vártok, de csak a lány beteges féltékenysége fog felborítani és irányítani mindent. Tudott rólad, (Név), Itadorin keresztül pedig csak hozzád akart közel kerülni. Tudta, hogy isnered Satorut, legalábbis akkor még csak kiskori emléked volt róla, de ők ezt nem tudták.

- Állj! Honnan tudtak Satoruról?

- Hát igen, most elkezdtem félteni szegény magamat! - kapott lihegve mellkasához a mellettem ülő, én pedig nevetve meglöktem a vállát.

- Vedd komolyabban. - ráztam a fejem, de mindezek ellenére jólesett ez a kis feloldódás.

- Nem látod hogy verejtékezek? Ennél komolyabban nem is vehetném. - törölgette száraz homlokát a fehér hajú.

- Oké, elég lesz. Tehát ezek a tinik, sőt, már felnőttek célja tönkretenni más életét. Mindenkiről kiderítenek mindent, konkrét hackereket bérelnek fel. Ez a csaj pedig meg akarta szerezni Satorut. Úgy gondolták elég népszerű lehet ahhoz, hogy elegen csatlakozzanak hozzájuk csak miatta. Satorut akarták felhasználni, hogy ismertté tegyék maguk és beindítsák az üzletet.

- Mindezt egy rendőrnek kéne elmondanod. Bár szívesebben iktatnám ki őket saját magam, de minél hamarabb kudarcba fulladnak annál jobb. Azt akarom, hogy a legnagyobb pofáraesés legyen az életükbe. - nagyon feldühített ez az egész, hogy néhány korombeli, vagy csupán pár évvel idősebb kölyök hova jutott mára. Mindig azok élvezik a legnagyobb hatalmat, akik a legkevesebbet tettek érte. Ezt sose értettem miért kell így lennie, de remélem megtalálom a logikáját a saját lelki békém érdekében.

- Újra elkezdték megcélozni Itadorit, hogy (Név) közelébe jussanak, onnan pedig Satoruhoz.

- Okés, de várj. Miért...állsz az oldalukon? És ha látszólag az oldalukon állsz, miért mondod ezt el nekünk? - tettem fel a legfontosabb kérdést, amiről majdnem elfeledkeztem, amiért annyira elmerültem eddigi mondanivalójában.

- Mert van egy tervem. Hidd el, eléggé félve hívtalak ide titeket. De lenne kifogásom miért vagytok itt, ha valaki meglátott volna titeket. A legfontosabb pedig, hogy van egy tervem, ezért kell belevonnom titeket is minimálisan. - hajolt előre a bőrfotelben, tenyerével támaszkodva térdén, akárcsak egy támadni készülő feketepárduc. Most büszke vagyok, micsoda legjobb barátom van.

- Halljuk a tervet. Itadori szerepel benne? -  utánoztam le mozdulatát.

- Még dolgozom rajta. Tökéletes tervet akarok, így muszáj vagyok újra átgondolnom jó lesz-e így.

- És mi lenne ha mi segítenénk neked a tervben? - vetette fel társaságunk harmadik tagja.

- Mert egyedül én látom át teljes egészében a dolgokat. Nem tudnátok segíteni.

- Hát jó. - vontam vállat. - Akkor beszéljünk arról, hogy vagy?

- Én? - nevetett fel erőltetetten. - Jobban mint gondolnátok. Csak úgy érzem, túl sok dologért vagyok felelős.

- Még mindig könnyebb lenne, ha együtt csinálnánk.

- De amúgy Srácok. - hívta fel Satoru magára a figyelmet. - Én elhiszem, hogy nagyon el akarjátok intézni a rosszfiúkat, de ti..mi hárman kevesek vagyunk ehhez.  Újra az őrületbe fognak kergetni titeket. Egyszerűbb lenne lebuktatni őket a rendőrségnél. Lehet már valaki megtette, de nem vették elég komolyan, így nem úgy foglalkoznak vele vagy tudom is én. De a lényeg, hogy nekünk is tennünk kell egy ilyen lépest. Nagyra értékelem az elszántságotok, de ők az egyetlen akik tényleg el tudnának bánni velük. Nem igaz, hogy jelenleg én vagyok itt a legokosabb.

- Barátom.. - lépett oda Geto Satoruhoz, letérdelt elé, majd tenyerét a térdeire helyezte egy-két paskolás után. - most először jogosan ejtettél ki egy egoista mondatot a szádon. - vigyorgott fel barátjára a térdelő fél. Ezután csupán egy rövid időre, de egymás nyakába borultak, de látva, hogy én csak szerencsétlenül mosolyogva bámulom őket, bevontak az ölelésükbe. Mélyen beszívtam az illatuk, és kiélveztem a pillanatot. A lehető legtöbb érzékszervemmel meg akartam tapasztalni ezt az ölelést.

- Köszönöm, hogy itt vagytok és segítetek. Mondjuk...nem lenne nagyon más választásotok. De együtt megcsináljuk, mert a mi kötelékünknél én nem éreztem még szorosabbat. - suttogta lágy és simogató hangon Geto. - Most pedig menjetek, de óvatosan. Nehogy lefigyeljenek.

- Komolyan ennyire durvák? - kérdeztem amikor legnagyobb szomorúságomra véget ért az ölelkezésünk.

- Sajnos. - bólintott Geto összeszorított szájjal.

- Jesszusom. - kaptam a kezem a szám elé, amikor realizáltam, nekem mennem kell dolgozni is még ma. - Fiúk..engem várna a munka, erre itt érzelgősködtem veletek.

- Basszus tényleg. Elviszlek. - jelentette ki Satoru, majd mikor ő is látta, hogy már tíz perce bent kéne lennem, csuklón ragadott és az előszobába húzott, hogy magunkra kapjuk a cipőnket.

- Jó volt beszélni, Suguru. - pillantott még utoljára hátra Satoru mielőtt végleg elhagytuk volna barátunk lakását.