Az áldozat | Gojo x reader |

8. rész

Ez alkalommal különösen pihentetően aludtam. Semmi hang nem keltett fel, nem kellett időre ébrednem, így nagyon jó érzés volt magamtól, energiával tele felkelnem. Amikor véglegesen kikászálódtam az ágyból és itthoni ruhába öltöztem, elterveztem, hogy ma takarítani fogok. Anya mint mindig ebben az időszakban, most sincs itthon, Yuuji a barátaival ment el találkozni, apa pedig...nem igazán tudom ő merre van, szimplán elment bármiféle ok nélkül. De legalább ő nem hiteget hülyeségekkel minket, mint anya. Inkább nem mondd semmit, mint hogy feleslegesen magyarázkodjon. Természetesen nem hiszem, hogy bármi illetlen dolog miatt ne lenne itthon, csak anyából kiindulva feltételeztem a szitut.
Éppen kipakolom a szobámbol  a kisebb-nagyobb bútorokat hogy könnyebb legyen a porszívózás és felmosás. Időközben zenét is indítok, ami történetesen Chase Atlantic - Right here száma. Az utóbbi időben ez a kedvencem lett tőle. Kiélvezve, hogy egyedül vagyok itthon, kényelmesen munkálkodtam, de főleg az én szobám ügyében, valamint itt-ott rendet varázsoltam, és amikor végeztem a zenét is kikapcsoltam. Írni szerettem volna Gojonak, hogy hol találkozzunk ma délután és pontosan mikor, mivel tegnap este végül nem írta meg, de hirtelen hangokat hallottam az emeletről. Nem tudtam eldönteni mi lehet. Matatás, dobálózás hangja. A hideg futkosott a hátamon, de felsiettem és a hangot követve az öcsém szobája elé kerültem. Kicsit hallgatóztam, és egyre biztosabb lettem abban, hogy nincs bent senki és a hang is kintről jön, így bátran nyitottam be. Ahogy az ablakkal szemben álltam, folyamatosan kis kavicsok érték az üveget, így kíváncsian siettem az ablakhoz. Hittem benne, hogy Yuuji és a barátai azok, de sokkal sokkolóbb látvány fogadott. Yuuji régi rossz társasága az, akikkel az exe is van. Nem gondoltam volna, hogy lesz pofájuk visszatérni. Miért kell újra ránk szállniuk? Yuujira szállniuk? Amikor meglátták, hogy én állok az ablakban, nevetni kezdtek. Hallom mindegyikük hangját. Bízva abban, hogy megunják ezt és elmennek, egy magabiztos bemutatás után kisiettem a helyiségből, és a nappaliba vettem az irányt a telefonomat magamhoz véve. Feszült voltam, így a kanapéra leülve agresszívan írni kezdtem a fehér hajú férfinak, akivel elvileg találkozom lenne de még semmit nem tudok a részletekről. Amikor elküldtem az üzenetet, hasonló reakcióra számítottam, mint amit küldött, hiszen ingerülten írtam neki, így akaratlanul is nyers lehet a fogalmazásom.

Gojo üzenete: De kis heves valaki. Délután 5-kor a belvárosban lévő szobornál?

Üzenetét olvasva válaszoltam is, hogy nekem tökéletes. Hogy ne lenne az? Semmi dolgom egész nap. Az, hogy vele váltottam pár szót, valamelyest elterelte a figyelem, az itt ólálkodó kölykökről. Valószínűleg már nincsenek itt, de félek, mi van ha Itadorit keresik. Tudnia kéne róla, hogy itt vannak és vigyazzon, de nem szeretném felkavarni őt. Tudom mennyire fájdalmas pont neki ezek a gyerekek. Vagyis gyerekek és már nagykorúak egyaránt. Sokan vannak. Egy pillanatra az is atfutott az agyamon, hogy nem kéne találkoznom, hanem hazavárni a fiatal fiút. A gondolataimat elhessegetve melegítettem magamnak ebédet, ami közben a telefonomon olvasgattam pár cikket. Amikor végeztem az evéssel, apa toppant be a az ajtón.

- Szia. - jött be munkás ruhában, majd csipőre tett kézzel körülnéz a szobában. - Anyád nincs itthon megint? - kérdezi, a válaszom után pedig a fejét rázza.

- Kérsz enni? - kérdezem tőle, mire közelebb jön megnézni mi a mai menü.

- Igen, igen. Angyal vagy. - puszilta meg a fejem búbjat majd kifújva magát helyet foglalt a asztalnál. Valószínűleg dolgozott. Mostanában nagyon sok plussz munkát vállal, és segít ahol csak tud. Anya ennek a szöges ellentéte sajnos. - Délután csinalunk valami közös apa-lánya programot?

- Oh, sajnos már van programom délutánra. De ha egy másik nap jó, benne vagyok. - sajnálom, hogy vissza kell utasítanom, hiszen nagyon szeretnék végre minőségibb időt eltölteni apával, de remélem máskor is jó az időpont, főleg hogy elvégre szünet van.