Az áldozat | Gojo x reader |

22. rész

Sziasztok!:3
Előző héten említettem egy kis meglepit, ami a dupla rész lenne. Jó olvasást mindenkinek!

****

Pár órára vagyok a Getoval való beszélgetés előtt, de már teljesen elkészültem.

- Komolyan kihagytok engem? - kérdezte felháborodva az öcsém.

- Nagyon sajnálom, de nem tudom mik fognak elhangozni és hogy egyáltalán rád tartozik-e. Ez most hármunk dolga. - nem akartam durva lenni vele, de féltem a hangnemem hallva, mégis az voltam.

- De azt mondtátok közöm van hozzá.

- De nem vagy szerves része az ügynek. Ha tőled akarnának valamit, azt el tudjuk intézni.

- Nem tartotok elég megbízhatónak? - enyhült meg a hangja.

- Nee, Yuuji. - léptem közelebb hozzá, hogy megöleljem de hátrált egy lépést.

- Nem tudsz semmiről. Nem tudod mi megy a háttérben. Geto sem.

- Miért, te igen? - erre a kérdésemre pedig már nem válaszolt, csak villámgyors sebességgel a szobájába rohant. Hirtelen megfordult a fejemben, hogy titkol valamit, aminek ha a tudatába kerülnénk minden képkocka összeállna egyből. Ezért is követtem őt, de mire felértem kulcsra volt zárva az ajtó.

- Mi ez a hangzavar gyerekek? - jött mostmár anya is utánunk. Csak ez hiányzott..

- Semmi, csak véletlen megsértettem valamivel Yuujit.

- És mégis mivel? Mindig olyan normálisan viselkedtek egymással, aztán nyárra elmegy az eszetek. - jelentette ki, majd szerencsénkre ahogy jött, már ment is.

- Nagyon sajnálom Yuuji, hogy ezt mondom, de nekem nincs most erre időm. És kérlek ne nehezítsd meg a dolgokat, szóval gondold át mi az amit szükséges elmondanod. Őszintén. Hidd el, nem lesz belőle baj, mert lehet az az infó hiányzik, aminek te birtokában vagy. - nagyon bölcsnek éreztem magam ebben a pillanatban, de amikor nem jött válasz, inkább lementem és miután teljesen késznek éreztem magam, útnak indultam Gojo lakása felé. Még nem lett volna itt az ideje, de gondolom nem bánja. A biztonság kedvéért felhívtam, hogy legyen tudomása az érkezésemről.

- Helloka. - köszönt bele frissen, energikusan.

- Szia. Csak azért hívlak, mert hamarabb elkészültem és gondolom szólok, úton vagyok hozzád. Ugye nem baj?

- Ez nem is kérdés. Gyere ide bármikor amikor csak szeretnél. - mondta egyből, én pedig megkönnyebbültem, nem mellesleg elolvadtam a szavaitól. - Miért vagy ennyire lelombozódva?

- Miből gondolod hogy le vagyok lombozódva?

- Erőltetett a hangod.

- Majd elmesélem. Getonál. - tettem hozzá, ugyanis úgy véltem erről neki is tudni kell, nekem pedig nem lett volna kedvem kétszer elmondani a reggel történteket.

- Okés. Bár elég aggódóvá tettél. Na de várlak. - köszönt el, majd a végén hallottam, ahogy egy nagy cuppanós puszit küld telefonon keresztül. Ma reggel olyan aranyosan viselkedik, hogy minden negatív gondolatom eltűnt és csak rá tudok gondolni.