Az áldozat | Gojo x reader |

28. rész

Kezdtem félni Getotól, viszont amikor emlékeztem, említette van egy terve, hagytam magam. Természetesen mindannyiunktól elvették a telefonunk, hogy véletlen se szóljunk senkinek. Ezek után kihurcoltak minket, és teljesen hétköznapinak kinéző személyautókba ültettek minket. Több kocsival jöttek, így mindhármunkat külön járműbe ültettek. Jobban örültem volna ha Yuuji van most Getoval, hiszen vele lenni jelentette most a legnagyobb biztonságot.

- Semmilyen feltűnő, pánikszerű mozdulatot nem tehetsz! - parancsolta a sofőr a visszapillantón keresztül rám szegezve tekintetét, ahogy kinézett a napszemüvege felett. Bizonyára ez volt az egyetlen dolog ami magabiztosságot adott neki, meg a pénz amivel le lett fizetve, hogy ezeknek az alakoknak dolgozzon. Ha csak nem önszántából van itt. Ó, ha tudná nem aggódik annyira, hogy bármiféle menekülésre kényszerüljek. Természetesen elég ijesztő szituációban vagyok de azt hiszem hiányzott már nagyon a kaland az életemből. Talán nem helyes kalandnak neveznem ezt a helyzetet, de bátorságra kaptam, mert bízok Getoban, hogy kitalált valamit és most a csúcspontot elérve egy dolgunk maradt hátra. Pontot tenni a történet végére, amit hamar megtehetünk ha okosan cselekszünk.

Geto valamit nyomkodott a telefonján, de olyan gyorsan és idegesen hogy követni sem tudtam. Miután a készülék képernyője elsötétült, felém pillantva rám mosolygott. Igen, biztos voltam benne, hogy ez már a terve része.

- Geto Suguru! Biztos nálad lehet most az a telefon? Kérte számon a sofőr a mellettem ülőt.

- Kivételesen igen. Beszéltem róla a főnökkel. - valószínűleg hazudta Geto.

- Meglátjuk. - morogta a sofőrünk.

Már hosszú, feszült percek óta követjük az előttünk haladó hasonló két autót, amikor rendőrök szirénázását hallottam.  Öt rendőrautó fogta közre a mi hármunkét. Egy szúrós pillantást kapva harmadik főnktől, egérutat tálalva letért az útról, és már nem követte többé a többiekét. Eléggé pánikba estem ekkor, de látva hogy kettő rendőrautó nem kívánt szem elől veszteni minket, bizakodtam hogy mihamarabb el tudnak kapni minket. Sose gondoltam volna, hogy bármikor is ez lesz a legnagyobb kívánságom. Éreztem Geto kezét az enyémen, majd beszélni kezdett.

- Nem gondolod, hogy elég volt már? Innen már nem menekül egyikőtök sem. Én tudom miért vagy itt, ezek a patkányok között. Van esélyed kevesebb büntetéssel megúszni, mint a többiek, ha most feladod. - mondta szinte nyugtató hangon Geto, direkt előrehajolva, hogy az illető jobban hallja és ezzel akár nagyobb hatást is gyakorolhat rá.

- Fogd be! Fogalmam sincs mit tegyek, baszki. - tört le a sofőr álmaszkja. Tudtam én, hogy nincs ennek ennyi önbizalma mint azt láttatni szeretné.

- Csak tedd amit mondtam. Bizz bennem! - nem hiszem el, hogy Geto még a konkrét ellenségünkkel is tud ennyire támogató és megértő lenni. Valószínűleg beszélgetett már vele, hiszen elvileg személyesebb dolgokat is tud róla. 

- Ha most félreállok ti megúsztok mindent szépen én meg mehetek a dutyiba. 

- Nyílván vállalnod kell a következményeket, de könnyíthetünk rajtad ha most leállsz, esküszöm. - szóltam közbe mivel a pánik egyre jobban eluralkodott rajtam ahogy ez az ember száguldozik mindenféle árok mellett. Minden tragikus lehetőség átfutott az agyamon, hogy mi történhet ha nem lassít mostmár egy erdőbe térve, amikor Geto sikeresen meggyőzte a srácot a megállásról. A fekete hajúval egyből kiszálltunk az autóból, majd követett minket a nagyjából velünk egyidős fiú. A maradék kettő rendőrkocsi aki minket követett, úgynígy cselekedett és velünk szemben sétáltak. Amikor megálltunk egymással szemben, már vártam hogy a szemünkre hánynak mindent és bevisznek az őrsre, de ehelyett Getoval kezet fogott mindhárom munkáját végző férfi. 

- Gyere, mostmár vége mindennek. - mosolygott rám ártatlanul Geto és a kezét nyújtotta felém. Értetlenül mentebb közelebb hozzá, de nem fogtam meg a kezét. Mentve a kissé kínos helyzetet, improvizálva átkarolt a vállamon keresztül és úgy indul el velem az egyik rendőr autóhoz. Hátrapillantva láttam, ahogy két férfi letartóztatja előbbi sofőrünk és beültetik a hátsó ülésere. Mi magunkra maradtunk a helyes, szőke rendőrrel akit jól láthatóan Geto ismer. 

- Köszönök minden segítséget, Nanami. 

- Ugyan, jól tetted, hogy szóltál nekem. Még pont az utolsó pillanatban, de így is sikerült a legjobbakat kihozni az ügyből. 

- Öhm, elnézést... - szóltam halkan és a hangom sokkal bátortalanabbnak hallatszott mint azt elvártam volna magamtól. 

- Mondja, hölgyem. -  nézett a szemembe a visszapillantón keresztül és nyugodt, kedves tekintetétől máris bátrabbnak éreztem magam. 

- Lehet tudni, hogy az öcsém éés..és a..

- Nyugi, ismeri őket is. - mondta Geto is. 

- Komolyan? Itt mindenki ismer mindenkit? 

- Tulajdonképpen igen, csak még Satoruék sem tudják, hogy Nanami segített nekünk. 

- Oh, értem. Nanami, még be sem mutatkoztam. (Teljes Név) vagyok. 

- Nanami Kento. Sokat hallottam rólad, vártam már, hogy szemtől szemben is láthassalak, persze nem ilyen körülmények között, de ez már így alakult. - mondta vezetés közben, és ez elgondolkodtatott. Ha mindkét fiú ismeri ezt a férfit, vajon melyikük mesélt rólam neki? Gojo energikusabb és beszédesebb énje miatt rá szavaznék. Egyből bele is éltem magam a ténybe, hogy Satoru az ismerőseinek rólam áradozik, miután Geto halk kérdése ki nem zökkentett az álmodozsomból. 

- Bocsi, ha kellemetlen ezt hallanod, hogy számodra idegeneknek meséltem rólad. Csak tudod, hogy volt egy időszak amikor csak te voltál, és én akkor nagyon hálás voltam érted. Utána akárkit megismertem, csak rólad tudtam beszélni nekik. - suttogta közel hajolva hozzám a fekete hajú, hogy lehetőleg csak én halljam a vallomását. Szavai megdöbbentettek és teljesen összezavartak. Egyrészt nagyon jólesett hallanom, hogy sokat jelentett a támogatásom, de másrészt többnek hallatszott mint egy szimpla köszönet az elmúlt időkért. 

- Alap, hogy úgy cselekedtem, ahogy. Ja és nem, nem zavar ha másnak mesélsz rólam. 

- Akkor jó. - mondta és ezután meg is érkeztünk arra a helyre, ahol a többi rendőr utolérte Gojot és Yuujit. Egyből őket kezdtem el keresni, mire csak egy törött régi kocsit láttam és körülötte pár zsarut.

-Nyugi, ők jól vannak. Ha jól látom ők ülnek a kocsiban azzal a nővel. - értesített Nanami, miközben egy másik autó felé mutatott.

- Oh, valóban. Köszönöm. - mondtam, majd minden további nélkül feléjük siettem. Már kezdtem a legrosszabbakra gondolni, de ha újra beszélhetek velük biztosan megszabadulhatok a rossz gondolatoktól. Hozzájuk érve bekopogtam az ablakon, mire mindketten kipattantak az ülésükből. Yuuji felém szaladt és szorosan megölelt engem.

- Azért bevallom egy kicsit féltem. - mondja tarkoját vakargatva miután elhúzódott. - De ugye Gojo ott volt, szóval pánikra semmi okom nem volt.

- Na ja, megértelek. Mellette én se félnék.

- Helyes. - szólalt meg mögülem Satoru miközben megölelt ő is és a fejem búbját kezdte puszilgatni. Hát persze, ezer százalék hogy hallotta amit mondtam. De nem bánom, hadd tudjon csak róla.
Hamarosan Nanami és Geto is csatlakozott a társaságunkhoz, így mindannyian egyben voltunk végre.

- Még nincs vége mindennek, viszont most összeülünk szépen, és mindent megbeszélünk az eddig történtekről. - csapta össze a tenyerét Nanami, nekem pedig újra gyomorgörcsöm lett az izgalomtól.