Direkt úgy helyezkedtünk Gojoval, hogy kettőnk közé üljön a fiatal fiú, hogy mindketten rendesen tudjunk vele beszélni.
- Történt egy elég érdekes történet ma velem. - kezdtem bele a mesélésbe. - Kérlek szépen hallgass végig, és a végén mindent teljesen őszintén és átgondolva mondj el nekem. Nekünk. - javítottam ki magam és láttam ahogy az aggodalom és talán a félelem is kiül az arcára, mire a háta mögött Satoru összeszorította a száját.
- Megijesztesz. - mondta a szemembe nézve az öcsém.
- A lényeg, hogy ugye te is tudod hogy Getoval feltételezhetőleg történt valami amiért furán viselkedik mostanában. Na ez be is bizonyosodott, ugyanis voltam egy találkozón amire Gojo telefonjáról írtak nekem, én meg elhittem, hogy tényleg Gojo volt az, de nem. Bár miért is kételkedtem volna? A helyszínen egy idegen férfi volt és Geto. Valószínűleg ilyen bandavezér lehetett a fickó. - néztem rá a szemeim meresztgetve, hátha veszi a jeleket hogy a régi, borzalmas társaságra gondolok. A térdére támaszkodott és úgy támasztotta a fejét. - Egy kis incidensbe keveredtem velük, de utá...
- Miféle incidens? - kapta fel a fejét az öcsém egyből és jólesett az aggodalma, de az sem terelte el a figyelmem, hogy Satoru keze is ökölbe feszült a lepedőmön, ami pedig egy féloldalas mosolyra kényszerített.
- Nyugi, nem lett baj.
- Csak mert volna bajt okozni, akkor most nem itt ücsörögnék az tuti. - szólalt meg egyből Satoru védelmezőbb és komolyabb oldala.
- Aranyosak vagytok, de most folytatom.
- A férfiak ilyenkor mindig megfélemlítőek akarnak lenni, erre a nők learanyosoznak minket. Chh. - fújtatott a fehér hajú.
- Tehát. Geto úgy tűnt teljesen az idegen pasas oldalán áll, de így is minket akár védeni. Tehát meg van a saját oka amiért ott van, csak nem akar minket belekeverni. Ezt feltételezem.
- Megdöbbentő ezt Getoról hallani, de én hogyan tudok ebben segíteni? Ugye nem vagytok nagy bajban?
- Neem, dehogy. - hazudtam, hiszen én sem tudtam biztosra. - A nagyobb baj az, hogy... említettek téged is. Azt mondták, valamit kérnek tőled, amit régen még mindig nem kaphattak meg. Be akarják hajtani most rajtad, rajtuk keresztül. Tudsz erről valamit?
- Tőlem? Mit? - ijedt meg mire egyből magamhoz öleltem.
- Nyugi, nyugi, ne félj. Inkább gondolkozz el hogy van e valami amit még a régi társaságban befejezetlenül hagyhattál.
- Részemről minden befejezett, de ki tudja ők miket magyaráznak és találnak ki maguknak.
- Értelek. Azért gondolkozz el ezen, de ne hagyd hogy bármiféle rossz érzést keltsen benned, mert hidd el megoldunk mindent.
- Ha rosszabbra fordul a helyzet, hogyan mondjuk el anyáéknak? - kérdezte, mire elhúzódtam tőle.
- Ne így álljunk hozzá. Nem lesz rosszabb. Amúgy meg, nagykorú vagyok. Bármikor bárhova elmehetek ha úgy van, és saját magam felelősségére. Ez nálad okoz nagyobb gondot, de téged amúgy sem vinnénk sehova, ami ehhez az ügyhöz tartozik.
- Hát jó. Azért most kicsit fura érzés van bennem. Nem érzem magam biztonságban.
- Oh, bocsánat. Nem ezt akartam elérni, de muszáj volt erről tudnod és muszáj volt beszélni erről.
- Persze megértem. - mondta, majd a másik férfi is megsimogatta a feje tetejét.
- Cserébe filmezhetsz és alhatsz majd velünk. - jelentettem be. Én is utáltam egyedül lenni azokon az éjszakákon, amikor ok nélkül rossz éreztem volt és féltem.
- Tényleg? De nem fogok zavarni valamiben? - csillant fel a szeme.
- Nem, dehogy. - nevettem.
- És hogyhogy Gojo is itt alszik?
- Nyugi, egészen idáig én sem tudtam még erről. - nevetett, majd felém hajolva egy puszit nyomott a számra és megsimogatta az ágyon fekvő combom.
- Na mondom én. Nehogy mellettem elfajuljanak a dolgok.
- Nem fognak! - szóltam rá kissé elvörösödve és akaratlanul is az jutott eszembe, hogy az engem simogató férfi vajon szűz-e még? Mennyire lehet tapasztalata benne?
A nap további részét a később már itthon lévő szüleinkkek töltöttük, és különösen örültek az új társaságnak, Satoru személyében. Amíg anya szokás szerint pörgött, kiszolgált mindenkit, addig a csapat férfi tagjai elhülyéskedtek. Egyre jobban éreztem úgy, hogy nem tudok jelenleg azonosulni velük, így inkább anyához csoszogtam a konyhába aki éppen egy kisebb tálkába öntött rágcsát.
- Milyen önálló kezdtél lenni. Engedélykérés nélkül magadhoz invitálsz egy fiút, hogy aludjon itt. - gondolkodott mosolyogva, de mire szóra nyitottam volna a szám, folytatta. - Persze nem baj, csak szokatlan hogy nem támaszkodsz annyira ránk már.
- Szerintem azért elég régóta ilyen vagyok. - gondolkodtam, de nem tettem hozzá elég egyértelműen hozzá, hogy régen is elég önállónak kellett lennem ha csak rá voltam bízva...
- Na és rendes veled a legény? Nem nyomulós nagyon? Kicsiként nagyon hajtott érted. - nevetett nosztalgiázva. Nem tudom mi lelte, de jó volt így látni őt.
- Igen, rendes nagyon, és nem, nem nyomulós.
- Okés, csak haladjatok lassan.
- Hát, ennél lassabban nem lehetne. Én szívesen felgyorsítanám csak...most túlságosan lefoglal minket más, de szerintem hamarosan vége lesz így tudunk többet együtt lenni, ahol tényleg csak mi számítunk.
- Miért mi foglal le titeket? - kérdezte egyből.
- Csak a munka. Sokat dolgozik ő is. - legyintettem, majd a nagy tálcára kirakott italokat és nasikat bevittem a nappaliba az üvegasztalra.
- Nem ülsz le ide közénk? Olyan hirtelen felpattantál innen. - paskolta meg apa a közte és a fehér hajú közt lévő helyet a kanapén.
- Áh, most szerintem valami kis nyugalmasabb elfoglaltságra vágyom, de majd jövök. - biztosítottam őket, majd bevonultam a szobámba és rájöttem, elég régen foglalkoztam az új könyvemmel. Most tényleg elment a kedvem a nagy mókázásoktól, lehet mert bennem van az, hogy miket rejteget Geto és ez hátráltat. Mindenesetre mielőtt elkezdtem volna írni az új fejezetet, kicsit dolgoztam a karaktereken és a szálakon, milyen apróságokra figyeljek oda és csak utána kezdtem el ténylegesen írni. Alig a negyedéig se juthattam az új résznek, amikor kinyílt az ajtóm és Gojo sétált be rajta.
- Öhm...tudod semmi cuccom nincs itt és ha már úgy alakult itt éjszakázom kaphatnék törölközőt meg ilyeneket? - kérdezte lányos hangon, mire tudtam mire megy ki az egész, így én is szerepet cseréltem.
- Hogyne, Kincsem. - álltam fel a már lezárt laptop elől és a hatás kedvéért megsimítottam csontos arcát.
- Ühm.. köszönöm. - fogadta el a törölközőt amit a szekrényemből halásztam elő.
- Siess, Picikém.
- Maximum három óra. - kacsintott hátra a válla fölött, mielőtt végleg eltűnt volna a szobámból. A fejemet rázva és kuncogva mentem fel Yuujihoz, aki már szintén a szobájában volt ekkor, hogy egy kis békés, minőségi időt is eltölthessek vele még a mai nap folyamán.
YOU ARE READING
Az áldozat | Gojo x reader |
Fanfiction(Név) belecsöppent egy látszólag tipikusnak tűnő ismerkedési formába, de vajon a következmények is ennyire átlagosak lesznek? Akarva, akaratlanul is megismeri legjobb barátjának ismerősét, akivel mint kiderül több a közös bennük mint gondolnák. Kett...
