Nagyon keveset aludtam, így eléggé ingerült voltam reggel ahhoz, hogy könnyedén össze tudjak veszni a családommal. Utálom, amikor a felkelésem után bárki is értelmetlen kérdésekkel bombáz, aztán leszid, miért úgy reagálok, ahogy. Próbáltam magam a tegnap történtekkel lehűteni, ami hatásos is volt. Nocsak, eljött egyszer az idő, hogy nem kitalált karakterekről álmodozom. Miután teljesen elkészültem, elhagytam a lakás területét, de amikor becsuktam a bejárati ajtót, meghallottam az öcsém hangját, aki már egy ideje tervez kérdezni tőlem valamit, végül pedig teljesen kiment a fejemből, hogy rátérjek az ő ügyére is. Pont az, amit mindig is el akartam kerülni. Hallottam, ahogy kérdezi segítek e a házijában mielőtt elmegyek, mivel tudta, hogy ma úgyis később kell mennem, de nem volt kedvem itthon maradni. Visszafogtam magam, hogy ne forduljak vissza, majd írtam neki egy üzenetet, hogy fotózza le, én pedig út közben elmagyarázom amit nem ért. Így is tett, én pedig amíg Geto felé vettem az irányt hangüzenetben mindent elmondtam, amit tudtam az adott témából. Ezután Getot is értesítettem közeledő érkezésemről. Kíváncsi voltam, hogy van, és a Gojoval történteket is szeretném megbeszélni vele. Viszonylag hamar odaértem a lakásához, és már nyílt is az ajtó, valószínűleg mert nézett az ablakból, miután megkapta az üzenetem.
- Hát te? - döntötte oldalra a fejét miközben félreáll, hogy be tudjak menni.
- Érdekel hogy vagy. Meg elmesélek én is pár dolgot erről-arról amik történtek. De te komolyan úgy nézel ki, mint aki öt napja nem aludt. - méregetem gyanúsan.
- Tény és való, hogy ma éjszaka nem tudtam könnyedén elaludni. - bólintott, majd beengedett a lakásába.
-Én se. Nem tudom volt e telihold. - sóhajtottam, majd elgondolkodva folytattam. - Olyan borzalmas nővér vagyok. - fakadtam ki, ahogy visszagondoltam arra, hogy ott hagytam Yuujit, csak hogy találkozzak egy barátommal ami nem is volt lefixálva.
- Nem gondolnám. Miért érzel így?
- Reggel segítséget kért tőlem, de csak úgy otthagytam mert ide akartam jönni. Meg veszekedtek a szüleink, meg mindenki is, és el akartam jönni onnan. Hozni kellett volna őt is.
- Végülis tényleg jó ötlet lett volna. De ez csak egy apró meggondolatlan hiba, rengeteg időd van még rendbe tenni a dolgokat. - nyugtatott a hátam megsimogatva, amikor már a konyhájában voltunk, és miközben én egy bárszéken ültem, ő teát készített magunknak.
- Mindegy. Amúgy is rólad szerettem volna hallani most. - valójában kíváncsi vagyok a véleményére, hiszen tuti a fehér hajú is mesélt neki, de már féltem felhozni a témát, nehogy túl sokat legyen szó rólam.
- Tényleg? - csillant fel a szeme, mintha minden fáradtság elhagyta volna őt. - És miről szeretnél tudni?
- Mostanában keveset vagyunk veled. Meg csendesebb vagy. Hová tűnt a bolondos éned?
- Figyelj - sóhajtott nagyot, mire én is komolyabbá váltam. - nem fogom azt mondani, hogy semmi baj sincs, hiszen úgyis látjátok rajtam. De nagyon komplikált, így ne menjünk bele.
- Legyen akármilyen kicsi vagy nagy a baj, ugyanúgy segíteni fogunk Gojoval. Ez nem ettől függ.
- Csak nekem esnétek jelenleg. Nem is tudom hogyan mondhatnám el. - lett idegesebb, majd letette elém a teát, amit halkan meg is köszöntem neki. Geto nem ült le, ehelyett fel-alá kezdett mászkálni a helységben, amíg hűlt az itala.
- Gojo se tudna segíteni neked?
- Nektek most egymásra van szükségetek. Egymást segítsétek. - állt meg, majd mélyen a szemembe nézett. - Szükség lesz rá.
- Nem értem miről beszélsz. - teljesen össze voltam zavarodva, így nem is igazán tudtam hogyan kéne lereagálnom a helyzetet. Nem éreztem semmi jót a jövővel kapcsolatban, de remélem ez is csak valami eltúlzott apróság, ami hamar lecseng majd közöttünk, és minden újra ugyanolyan lesz mint régen. Pontosabban a régen az én és Geto, viszont mostmár hogy Gojot is megismertem, tök jó csapatot alkotunk így hárman, de elég kevés volt az eddigi együtt töltött időnk.
- Megpróbálok több és minőségibb időt tölteni veletek innentől, ígérem. - mosolygott végül rám.
- Ennek örülök, de akkor tényleg érezd jól magad, ne pedig kényszerből játszd el, hogy jól vagy.
- Rendben. Nem így lesz. - bizonygatta, én pedig igazán próbaltam hinni neki.
- Váltsunk témát. Arra gondoltam, elmehetnénk valami koncertre hárman. Vagy buliba. Bárhová szórakozni.
- Hűhaa. Milyen új életstílust vettél fel? Eddig sose voltál az a "nagyon elengedem magam" fajta ember.
- Te mondtad, hogy lazítanom kéne. Itt a szünet, nem punnyadással akarom tölteni. Most ténylegesen elhatároztam magam.
- Helyes. Végre kizökkenthetlek a komfortzónádból. - mosolygott rám diatalittasan.
- Azért az régen is szokásod volt. Erről most eszembe jutott mikor a szülinapomra kivittél egy szép tájra lovagolni. Akkor tudtam meg a legjobb barátomról, hogy tud lovagolni. Sose gondoltam volna. De nagyon kedves volt tőled, hogy ezt így megszervezted. Imádtam.
- Folyton megjelöltél TikTok videókban, ahol gyönyörű tájakat mutattak lovaglás közben, és mindig odaírtad, hogy "bárcsak én is átélhetnék ilyet" , "világ legjobb érzése" , "ezek majd egyszer mi leszünk" . Első gondolatom az volt, hogy egyszer ezt megvalósítsam neked. - mosolygott rám. Nagyon jólesett, hogy így gondolt rám, és igazán hálás vagyok, hogy megismerhettem ezt a csodálatos embert. - Na és mizu Gojoval? Hallom elég jól kijöttök egymàssal már. - nézett rám sokattudó tekintettel és ekkor már biztosra tudtam, hogy a fehér hajú már beavatta barátját a történtekbe.
- Minden okés. - vigyorogtam, majd belekortyoltam a teámba, ami végre kihült annyira, hogy iható legyen.
- De nyugi, csak nagyvonalakban mesélte el a dolgokat. Ne hidd, hogy itt mindent ki fog teregetni. - nyugtatott Geto, hiszen minden bizonnyal az arocmra van írva, hogy elgondolkodtam azon, vajon Gojo az a típus-e, akinél az az első, hogy a haveroknak elmondjon minden részletet. Persze hamar rájöttem, hogy nem, ő nem ez a fajta.
- Persze, persze. Tudom. Viszont nekem hamarosan mennem kellene. - néztem rá az időre a telefonomon keresztül. - Yuujinak dobok még azért egy üzit. - kémleltem tovább búsan a készüléket.
- Jó jó. Viszont nehogy ezen kattogj egész nap.
- Nem terveztem. - közöltem, viszont ez nem volt garancia arra, hogy így is lesz. Ezután elfogyasztottam a maradék teát is, majd elköszöntem Getotól.
Szorított az idő így elég gyorsan szeltem az utcát végig, hogy időben elért a busz...azonban amikor pont előttem hajtott el, tudtam, hogy ez nem az én napom lesz. Időm maradt így bőven, szóval az első az volt, hogy tájékoztattam a főnököm az esetről. Nagyon gáz, hogy sokkal később megyek most dolgozni és így csak jobban elkések. Emellett beszélgettem az öcsémmel is, leírtam neki egy kisebb regényt, majd a fülesem használatba véve, hallgatni kezdtem 2WEI & Edda Hayes - Pandora című zenét.
***
Sziasztook!
Végre visszatértem. Ma egy hete, hogy megírtam a nyelvvizsgát és az év utolsó táncversenyén is részt vettem, ahol kettő arany minősítést sikerült szereznem a csoportos tánccal és a triómmal.
Ezek után innentől újra lesznek szombaton részek!
Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok! Pihenjétek ki rendesen magatokat!❣️
YOU ARE READING
Az áldozat | Gojo x reader |
Fanfiction(Név) belecsöppent egy látszólag tipikusnak tűnő ismerkedési formába, de vajon a következmények is ennyire átlagosak lesznek? Akarva, akaratlanul is megismeri legjobb barátjának ismerősét, akivel mint kiderül több a közös bennük mint gondolnák. Kett...
