Ma időben érkeztem a munkahelyemre, bár most pont nem volt itt a főnök, hogy ezt láthassa. Nem is baj, mivel ez lenne az alap, nem várhatok érte semmiféle dicséretet. Elég ha gondolatban megveregetem a vállam.
Még a mai nap egy műszakban vagyok új barátnőmmel, Nobarával, viszont holnap ő szabadnapos lesz, utána pedig sajnos nem fogunk minden nap együtt dolgozni.
- Na szia-szia. - köszöntött a fiatal lány. - Gondolkodtál a meghíváson?
- Persze. Ki nem hagynám. Vagyis, valahol muszáj rávennem magam, hogy kimozduljak.
- Ennek örülök. Mindjárt megbeszéljük a részleteket is.
- Okés, egy pillanat és kezdhetjük. - mondtam, majd lepakoltam a táskám és magamra varázsoltam a kávézó egyenruháját, ami a dolgozoknak van. Tök jó fejek, mert ingyen hordhatjuk és meg is tarthatjuk. Amikor készen álltam, be is álltam dolgozni, rendeléseket felvenni. A mai nap úgy tűnik elég kevesen fognak megfordulni nálunk, így tudtunk kényelmesen beszélgetni Nobarával.
- A címet majd elküldöm, hogy hol lesz tartva a buli, de elvileg béreltek lakást amúgy. Este tízre gyere. A szett nincs meghatározva, de azért csípd ki magad. A bérelt lakás miatt hozz egy kis pénzt, mert majd elosztjuk egymás között az árát, de minden más az ott lesz és használhatsz mindent kedvedre. - sorolta az infókat, én pedig bólogatva hallgattam miközben a visszajárot adtam oda valakinek, aki éppenséggel egy idősebb pár volt, így természetes, hogy dörmögtek valamit a mai fiatalakról.
- És egyébként.. anyukád elenged ilyen fiatalon? - kérdeztem rá óvatosan. Nem sok évvel voltam idősebb tőle, de azért ebben a korban nagyon nagy változásnak számít pár év is. Sőt, elég csak egy is a nagy változáshoz.
- Aha. Nem igazán szigorú. Mondjuk ez néha hátrány, de hát ilyen és kész.
- Én pedig régen mindig azt kívántam, bár több dolgot engednének meg, főleg anya, de mára beláttam, a szigorú szülők jobbak. Persze azért ne menjen át egy beteges féltésbe, de tartva a szintet elég jó lehet.
- Tudod hogy van ez, mindig az kell ami nincs.
- Hát igen, sajnos. - helyeseltem, viszont hirtelen eszembe jutott egy fontos tényező. - Melyik nap is lesz ez a buli?
- Holnap. - válaszolta mosolyogva a lány, én pedig inkább elszörnyedtem. Lelkiekben kellett volna legalább négy nap, hogy erre felkészüljek. - Ugye nem baj? Bocsi, ha későn szóltam, csak hát ez volt az egyetlen alkalmas pillanat. Fura lett volna idegenként letámadni téged ezzel.
- Persze, értem. Egyáltalán nem baj. Ott leszek. - nyomatékosítottam a döntésem, mielőtt meggondolnám magam és helyette otthon maradnék filmet nézni.
- Akkor jó. - lett újra vidám a munkatársam, és örömében még ugrott is egy aprót, majd mostantól sokkalta energikusabban folytatta a feladatait. - Hívhatod a fehér hajú barátod, mutasd meg a sok csajnak milyen pasid van.
- Először is mondtam, hogy ő nem a pasim.
- Még. - szakított félbe egy kacsintással.
- Másrészt - hagytam figyelmen kívül megjegyzését. - ez nem rossz ötlet.
- Na ugye. Mondom én.
- Okés, elmesélem neki aztán szerintem tuti benne lesz. - gondolkodtam, majd eszembe jutott hogy Getora is ráférne egy kis kikapcsolódás, így fogok írni a közös csoportunkba.
A nap végén, amikor végre otthon pihenhettem az első dolgom az volt, hogy írtam Gojoéknak a csoportba. Geto válasza eléggé meglepett, így amikor megláttam, hogy Gojo hívni kezdett közvetlen az üzenet elolvasása után, nevetni kezdtem.
- Ezt te is láttad? - kérdezte csodálkozva.
- Igen. De most komolyan felhívtál, hogy hívás közben megbeszélhessük amiket Geto ír?
- Persze. Miért?
- Ó, hogy ti férfiak sokkal pletykásabbak vagytok.
- Csak így jobb megbeszélni a dolgokat. Emellett a hangodat is hallhatom. - tette hozzá, és érezhetően megváltozott még a hangszíne is.
- Na jól van. Elég. - jöttem zavarba. Sose tudtam kezelni az ilyen helyzeteket. Egyszerűen nem tudtam mit mondani, de ez az eset még jobb is volt, hogy nem láthatta az arcom. - Tehát azt írja Geto, neki már más programja van akkorra. Kérdezd meg hogy az új barátaival?
- Uuu, okés. - egyezett bele egyből a férfi, aki teljesen kisfiúvá változott, már csak a hangjából ítélve. Elképesztő mennyire más tud lenni bizonyos esetekben.
- Remélem nem veszi rosszul.
- Nem kéne. Azt írja, "Természetesen. Én nem vagyok antiszoc, nekem vannak más ismerettségeim is." - olvasta fel Satoru, ezzel egyidőben pedig én is követtem a szöveget a szememmel a saját telefonomon.
- Érdekes. - kicsit...kicsit nagyon olyan érzést keltett bennem, mintha nekem szánta volna. - Biztos ezzel akar motiválni arra, hogy szerezzek új barátokat én is. De hát szereztem is! - eszméltem fel, majd elmeséltem neki is Nobarát.
- Nem kell magyarázkodnod. - tért vissza újra a mély hangú Gojo. - Most az neki miért baj, ha nem vagy tele értéktelen barátokkal?
- Mindegy, lehet ő is viccesen értette.
- Nem tudom én azt. Na majd kuldözgetünk neki képeket, mi milyen jól érezzük magunkat.
- Szóval neked jó lesz az időpont? - érdeklődtem ezentúl lelkesebben.
- Persze, ki nem hagynám. Meg amúgy se láttalak még bulizni. Kíváncsi vagyok milyen vagy amikor elengeded magad, kiszabadulsz az unalmas hétköznapokból.
- Ne várj olyan nagy dologra.
- Én azért bízok benne.
- Ahhoz, hogy engem úgy láss, VIP személynek kell lenned. - jelentettem ki.
- Igazán? És milyen feltételeket kell teljesítenem, hogy bekerülhessek a VIP személyeid közé? - kérdezte ekkor már rekedtebb hangon.
- Nem mondom el, mert akkor céltudatosan úgy fogsz viselkedni, hogy nekem imponáljon, nem pedig úgy, ahogy alapból viselkednél.
- Ebben van valami. Okos lány vagy te. - dicsért meg.
- Na húzzuk tovább Geto agyát. Csak ne menjünk messzire. - váltottam témát, ugyanis úgy éreztem felesleges lenne tovább bonyolítani az előzőt.
Beszéltem anyával is a bulit illetően és szerencsémre apa is ott volt. Ő eléggé őrült a hírnek, hogy végre kimozdulok, anya viszont egyenesen kiakadt. Eleinte nem értettem miért baj ez most, mikor már évek óta erre vártak, de aztán mindenre rájöttem. Akkor lesz az anya és másik pár szomszéd által szervezett nyári fesztivál a szomszédok és környékbeliek számára. Örülök, hogy ennyire szeret szervezkedni, de ha egyetlen egyszer kihagyom, nem hiszem, hogy olyan nagy probléma lenne.
- Yuuji se lesz itthon, már ő is elkéreszkedett, apád is a haverjaival megy valahova a hegyekbe motorozni. Mit csinálok itt egyedül? Eddig mindig egyben volt a család az összes ilyen, én pedig imádtam. - fakadt ki anya. Valahol meg tudtam érteni, de akkor sem láncolhat magához. Nem másokért élek, hanem elsősorban magamért.
- Hidd el, én is imádtam. De csak mert az az egyetlen alkalom amikor egyben a család. Bármelyik másik napot is szánhatnánk a családra. - utáltam azokat a kamu nagy családi szeretet, ahol mindig megy a balhé, a rohanás, a stressz, de Karácsonykor mindenki szereti egymást. De akkor is csak pár órára, mert az energiát tartalékolni kell a főzés közben zajló veszekedésre.
- Bocsánat anya, de mostmár én is elkezdem élni a saját életem. Jó éjt. - ezzel pedig sarkon fordultam, de mielőtt a szobámba vonultam volna, külön megöleltem apát, gondolatban pedig a már valószínűleg alvó öcsémet.
YOU ARE READING
Az áldozat | Gojo x reader |
Fanfiction(Név) belecsöppent egy látszólag tipikusnak tűnő ismerkedési formába, de vajon a következmények is ennyire átlagosak lesznek? Akarva, akaratlanul is megismeri legjobb barátjának ismerősét, akivel mint kiderül több a közös bennük mint gondolnák. Kett...
