Az áldozat | Gojo x reader |

18. rész

Dühösen és nagyon sok kérdéssel a fejemben néztem a tájat az ablakból, mire a hosszadalmas csendet a vezető ülésnél lévő megtörte.

- Nem fogom végig követni. - utalt az idegen férfira, aki gondolom valami... főnökhöz hasonló szerepet tötlhetett be. - Majd arra hivatkozok, hogy közénk állt egy autó egy keteszteződésnél. Csússz középre és figyelj rám. - kért meg ekkor már lágyabb hangszínnel, én pedig végül tettem amire kért.

- Igen? - érdeklődtem megszeppenve, mert úgy érzem valami komoly témát akar felhozni és nem rossz szándékkal.

- Elviszlek Gojohoz. Kérlek, könyörgök ne  keveredjetek bele ennél is jobban, így nem mondd el neki konkrétan mi történt.

- Most hülyének nézel minket? Konkrétan Satoru telefonjáról írtak nekem valahogy, biztosan ő is rájött hogy történt valami.

- Rendben, rendben. De bassza meg, nem akartam, hogy így alakuljon. - nyomott jobban a gázra, mire inkább visszacsúsztam a helyemre.

- Mi lenne ha feljönnél te is Satoruhoz és mindent elmagyaráznál. Lehet együtt valamit kitalálva megoldást tudnánk találni, de így semmiféleképpen nem fogunk tudni.

- Nem akarlak terhelni titeket a gondjaimmal. Helyre tudom hozni. Ti pedig, tudom, hogy mostanában különösen jóban lettetek. Helyes. Szükségetek is lesz rá. - láttam a visszapillantó tükörből ahogy elmosolyodik. És nem a boldog, örömteli módon.

- Ez hülyeség. Évek óta ismerjük egymást, rengeteg dolgon mentünk keresztül, mindent tudunk egymásról. Mármint tudtunk. Eddig. - tettem hozzá.

- Kiteszlek Satorunál, és megyek tovább. - erre csak fújtattam egyet, és inkább hagytam, csináljon jelnleg amit akar, de Gojoval tuti beszélni fogok erről. És Itadorival is. A végén kiderül ő is nyakig benne van még valamibe, és nem értem hogyan keveredtek közös ügybe az öcsém és a legjobb barátom, és ez felettébb megnehezíti a dolgokat.

Geto úgy, ahogy mondta, leparkolt közös barátunk lakása előtt, ő pedig egyből elhajtott. Tanácstalanul néztem fel a háztömbre, majd egy "kezdjünk bele" sóhajjal felcsöngettem a férfihez, ugyanis a történtek után nem szerettem volna neki üzenetben írni. A kapun azonnal beengedett amikor hallotta, hogy én vagyok az. A lakásának ajtaja már nyitva volt és alig értem fel az emeletére, gondolkodás nélkül szoros ölelésébe vont.

- Istenem, de örülök neked. Minden rendben van? Nem esett bajod? - kérdezősködött az arcom két keze közé fogva egy aggodalmas tekintet mellett. - Gyere be és mesélj el mindent. Elég érdekes tapasztalatom volt. - mondta, majd a hátamra helyezve nagy tenyerét, betolt a lakásába. A cipőmet bent levettem, ezután pedig kerestem egy ülőhelyet, amely egy kanapé volt és bizalmasan a férfi felé fordultam, amikor ő is leült mellém.

- Láttam a telefonom. Kitekerem a nyakát aki ezt tette. - közölte idegesen, amely jogos volt, bár ő még nem tudja, hogy ennél sokkal több áll a háttérben.

- Nem tudom hogyan kéne ilyet közölnöm veled. - kezdtem bele, pontosabban csak szerettem volna. A mellettem ülő egyből a térdemre tette a kezét, valószínűleg semmit sem sejt abból, hogy miről fogom tájékoztatni őt perceken belül. - Szerintem az öcsém és Suguru közösen keveredtek bele valamibe.

- Hogy micsoda? Mit értesz ez alatt? - vonta fel a szemöldökét, és az előzőnél is nagyobb koncentrálással figyelt rám.

- Régen volt egy nagyon rossz és veszélyes társaság amibe belekeveredtünk Yuujival, de az már elmúlt. Vége. Most meg egy elég hasonló helyzetben állok, annyi különbséggel, hogy azon a helyszínen, ahova az idegen hívott rajtad keresztül, jelen volt Suguru is, egy másik idegennel együtt. Ez tuti egy nagyobb társaság ahol már nem csak hülye kölykök vannak mint régen.

- Hát mindnenre fel voltam készülve...de ez. Bocsánat, nem tudom mit mondhatnék hirtelen.

- Ízlelgesd csak az infót. De szerintem ha beszelnének nekünk, legrosszabb esetben is rendőrség segítségével mindenkorra lezárhatnánk ezt, viszonylag gyorsan. Már amilyen gyorsan le lehet rendezni velük bármit is.. - gondoltam át.

- Akkor biztosan ez az amit titkolt előlünk Suguru. Csak tudni kéne kik és miért csinálják ezt, és hogy egyáltalán ők miért mentek bele ebbe.

- Így van. Yuuji igazából csak annyira van benne, hogy azt mondták valami adóssága van. Tehát őt akarják elérni rajtunk keresztül. Otthon beszélek vele erről. - határoztam el magamat, majd néztem ahogy a fehér hajú feláll mellőlem és a konyhába megy.

- Mindenképp. A jelszavaim pedig megváltoztattam már mindenhol. - hallottam tompa hangját a másik helyiségből, majd nem sokkal később két pohár üdítővel tért vissza.

- Köszönöm. - vettem el tőle a felém nyújtott hűs folyadékot, ezután pedig bekapcsolta háttérzajként a falon elhelyezkedő tv-t. Csak ültünk és iszogattunk egymás mellett ülve, mindketten a most történt eseményeken gondolkodva. Őszintén szívesen engedtem volna el ezt a gondot csak pár órára, de bűntudatom lenne ha most leállnék szórakozni, lazítani. Na meg ha ezt szeretném, mire eljutnék oda hogy meg is tegyem, akkora már nem lenne annyi kedvem hozzá, így maradt a csendben ücsörgés egy ideig.

- Lassan indulok majd haza, Yuuji is hazaér majd nemsoká lehet. - ismertettem terveim, majd az utam a konyhába vezetett, ahol elmostam a bögrém. Satoru végig követett engem, majd felajánlotta, hogy hazavisz. Hálás voltam érte, ugyanis nem akartam egyedül lenni most. Nem kellene beszélgetnünk, elég lenne ha velem maradna és a jelenlétével biztonságot sugározna. A kocsiban terjengő férfias illata arra a döntésre juttatott, hogy felhívom magunkhoz és beszéljünk együtt az öcsémmel.

- Nem is tudom.. - vette fontolóra kérésem.

- Légyszii. Sokat jelentene. - kérleltem, majd mikor rábólintott, gondolatban ugrottam párat örömömben.

A mi lakásunkba érkezve nem volt még itthon az öcsém, és nem is gondolná mi fog rá itthon várni. Remélem nem lesz túl feldobódott, mert annál nehezebb lesz erről beszélni vele, hisz nem akarok én lenni aki szándékosan ront a hangulatán.
Satorut beinvitáltam a szobámba, miután köszöntünk a szüleimnek. A férfi leült az ágyamra, én pedig egyszerűen az ölébe ültem vele szemben, majd átkarolva izmos nyakát lehunytam a szemem.

- Na mi az? - kérdezte kedvesen miközben a hátamat kezdte el simogatni.

- Csak simán elment az élettől is a kedvem.

- Hát azt elhiszem. Reggel eléggé féltettelek, hogy kicsoda és hova hívott el téged. - ölelt meg szorosan.

A zsebemből kikapva a telefonom írtam egy üzenetet az öcsémnek, hogy majd siessen haza, mert Gojoval várjuk. Hamar jött a válasz, hogy úton van, 10 perc és itt lesz. Átgondoltam mit és hogyan kéne közölnöm vele, nehogy kiderüljön ő semmiről sem tud, csak azok az emberek intézkednek még a háttérben. Egy két szót váltottam még a fehér hajúval, mármint teljesen normális és aranyos témákról, de mindketten felkaptuk a fejünk, amikor hallottuk a bejárati ajtót nyílni. Pár perccel később, amikor végzett a fiatal fiú a szüleinkkel való beszámolóval, benyitott a szobámba, mire látva vigyorgását kimásztam Satoru öléből.

- Gyere be, ülj csak le. - hívtam bentebb köreinkbe, mire ekkor még egész vidáman maga mögött becsukva az ajtóm leült közénk. Máris bűntudatot érzek, amiért pillanatokon belül le kell törölnöm a gyönyörű mosolyát az arcáról.