Az áldozat | Gojo x reader |

30. fejezet

Az ősz már beköszöntött, a mi életünkben pedig újra lezárult egy korszak, mely nem a legjobb időszakokat tartogatta nekünk. Yuujival nagyon sokat beszélgettem kettesben is és négyesben a fiúkkal. Vele rengeteget javult az eleve jó viszonyom, így most egy hihetetlenül szoros köteléket érzek kettőnk között. Geto azóta is túl csendes, magába van burkolózva minden egyes nap. Gojo mint mindig, most is hozza a formáját és tartja a lelket bennünk. Én úgy döntöttem kihagyok egy évet az Egyetem előtt, így több időt fordíthatok a könyvem írására de ezzel együtt a munkámat is folytatnom kell a kávézóban. Például ma munka után Satoru várt a parkolóban, és a kocsiba beülve vettem észre hogy nem vagyunk egyedül. Geto az öcsémmel üldögélt együtt hátul. Köszöntöttem őket is, majd Satoru egyből indította volna be a kocsi motorját, amikor Nobarát láttam kisétálni a mostanra őszi hangulatot felvett kávézóból és eszembe jutott amit ma mondott nekem.

- Várj! - szóltam hirtelen. - Egyik barátnőm nem vihetnénk haza? Szegény kicsit messze lakik és csak nagyon későn fog most busz jönni.

- Dehogynem. Szólj neki, pattanjon be.

Nem kellett kétszer mondani, odasiettem hozzá majd végighallgatva hálálkodását közösen tértünk vissza a Satoru kocsijához. Szerencsére egy új, méghozzá tágas járgányról beszélünk így könnyedén elfért mindenki benne.

- Meg van mindenki? Hova is lesz az út, Kisasszony? - intézte kérdését Nobarához. Csodálkoztam, hogyan tudja a hangulatát ennyire könnyedén megváltoztazni. Pontosabban elrejteni az érzelmeit. Hiszen biztos vagyok benne, hogy a tegnap esti után nem jött teljesen rendbe. Satoru tegnap este kissé összeomlott, rátört a komoly, bús és érzelmes énje. Nagyon ritkán történik ez, de akkor intenzíven és utána mindig képes úgy viselkedni mások előtt mintha minden rendben lenne. Ez borzasztóan fárasztó lehet. Ilyen sokáig ennyire megjátszani magunk. Még szerencse, hogy itt vagyok én mellette, ha már ő nem figyelne magára, én megteszem helyette. Tudtam milyen terve van délutánra, hiszen most elég korán végeztem, de azt is tudtam hogy ezt meg fogom cáfolni.

Mire Nobara lediktálta a címet észre se vettem hogy milyen hamar odaértünk. Feleszmélve a gondolataimból búcsúztam el tőle kipattanva a kocsiból hogy egy gyors ölelést adhassak a lánynak.

Mint gondoltam, Gojo magához vitt mindannyiunkat és már készült bejelenteni a nagy partyt ma délutánra amikor én közbevágtam.

- Sajnálom fiúk, de rossz hírem van...

- Úristen?! - fogta a fejét Satoru. - Micsoda? - csodálkozott nagyokat.

- Satoru és én nagyon fáradtak vagyunk és közbe jött egy közös ügyünk amit jó lenne megbeszélni, így mint mindannyian tudjuk, hogy mit akart most Gojo, az nem fog összejönni. Sajnálom.

- Oh, semmi baj. Úgyis a közelben lakunk, simán hazasétálunk. - legyintett Itadori, Geto pedig vele együtt helyeselt.

- Ez egyáltalán nem igaz. - akadt ki a barátom én pedig egy önelégült vigyorral kezdtem el búcsúzkodni a többiektől.

- Ez most miért kellett? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal Satoru amikor már a lakásában voltunk.

- Ülj csak le. - szóltam kedves, mosolygós hangon hozzá és igaz hogy durcázva, de tette amit kértem. - Ugye tudod hogy nem muszáj ennyire megjátszanod magad? Ők a barátaid és egyáltalán nem szégyen pont előttük gyengének tűnni. Sőt, ez nekik visszajelzés, hogy megbízol bennük. - simogattam meg az arcát.

- Te is mindig ezt csinálod. Még előttem is. Megkérdezem mi a baj és annyi a válasz, hogy "semmi".

- Ohh. - nevettem fel. - Az nagyon más.