Az áldozat | Gojo x reader |

2. rész

A tegnapi nap nem sikerült rosszul. Sőt, sikerült nem egymásba kötnünk, pedig hasonló szituációkra készültem. Bár lehet ha közvetlenebbek tudunk lenni egymással, ez mindjárt az ellentettjére fordul. Viszont még mindig nem hagy nyugodni, hogy honnan olyan ismerős ez az ember. Mintha régen hallottam volna ezt a nevet, de kitől? Valamint a megjelenése...valahogy egyből elgondolkoztam azon, hogy valószínűleg egy régen látott ember hasonmása.
A találkozó után késő este értem haza, amikor Geto volt olyan kedves, hogy hazakísért, mondván sötétben ne mászkáljak egyedül. Hálás voltam, amiért Getot tudhatom legjobb barátomnak. Van pár jó barátom gimiből, de közel sem ilyen mély a kapcsolatunk mint a fiúval.

Már éppen ebédeltem és gyanús volt, hogy Geto még nem írt, ugyanis az utóbbi időben folyton küld valamit. Legyen az üzenet, videó, bármi. Ám nem kellett sokat várnom arra, hogy ez bekövetkezzen, mert rá 10 percre fel is villant a kijelzőn a neve, viszont ebben az esetben éppen hívott. Ekkor már a szobámban voltam, így gondolkodás nélkül fogadtam hívását.

- Szia. - köszöntem neki kedvesen.

- Szia. Arra gondoltam, hogy ma kibeszélhetnénk a tegnap történteket.

- Rosszabb vagy mint egy lány. - nevettem fel.

A férfiak sokkal pletykásabbak, mint a nők.

- Nem. Csak te vagy ettől elszokva. Nem vagy az a fajta, aki sikongatva és ugrálva számol be mindenkinek mindenről. - közölte az igazságot.

- Ismersz. - mosolyodtam el. - Viszont szerintem ez valahol jó dolog.

- Ezzel egyetértek. De azért nekem csak elmondhatod, hogy hogyan érezted magad. Hogy tetszett a fickó?

- Ha mára nincs programod és véletlenül unatkozással tervezted eltölteni a mai napot, akkor személyesen is megbeszélhetnénk ezt. - vetettem fel ötletem.

- Így van. De ha neked így jobb-

- Találkozzunk. Szokásos helyen? - vágtam szavába. Ezután megállapodtunk, a közeli parkos részén, ahova minden kisebb-nagyobb összefutásunk idején megyünk. Sok dolgot inkább személyesen beszélünk meg, így bármi sztori van, ide szoktunk jönni.
Hamar el is készültem, és a kedvenc nyári szettemben vártam legjobb barátomra, aki ez alkalommal viszonylag pontos volt.

- Szia, ismét. - köszönt, én pedig egy gyors öleléssel köszöntöttem őt.

- Szóval...Gojo Satoru vélemény kell? Megkapod. Szóval - köszörültem meg a torkom, majd tettetett komolysággal sorolni kezdtem észrevételeim. - Totálisan beképzelt. Olyan ember, aki egy idegen vagy új ember láttára méginkább előveszi ezt az énjét és megjátsza magát. Biztos van komoly oldala, mert nem tűnik flúgosnak, inkább gyerekesnek. Tipikus. Szerintem minden második csajnak mutogatja magát, hátha valamelyik a karjaiba hullik. - mondtam el véleményem úgy, hogy tudtam mindez a fehér hajú fülébe fog jutni rövid időn belül. Legalább kicsit megsértjük az egóját.

- Te is tudsz aztán beképzelt lenni, csak nem hozod nyilvánosságra, max előttem párszor. De amúgy az vagy. Arról ne is beszéljünk, hogy megjegyzések helyett milyen arcokat szoktál vágni, direkt hogy a másik fél is láthassa.

- Megesik. - vontam vállat.

- Nem akarok tulságosan is előre haladni, de annyira vicces lenne elképzelni titeket civakodni, mire már ti is jóban lesztek és tudunk közösen lógni. Mindketten baromi fontosak vagytok nekem, és tudom mennyire jól ki tudnátok jönni egymással. Így ennek a baráti körnek csak örülni tudnék.

- Meglátjuk, hogy alakul. Mindenesetre megpróbálok nyitott és kedves lenni vele szemben.

***