Az áldozat | Gojo x reader |

5. rész

Nem igaz, hogy még a reggeli buszos útjaim sem telhetnek magányosan és békésen. Gojo az a fajta ember, aki bármikor és bárhol ódákat tud zengeni, így előre félek, hogy ezentúl hallgathatom a sok okosságát reggelente. Én is barátságos és közvetlen vagyok akár idegenekkel is, de azért így hétfő reggel a buszmegállóban állva elkezdtem a nyugodt, békés reggeleim gyászolni.
Hamarosan meg is érkezett a számomra megfelelő busz, és felszállva rá még volt ülőhely, így kapva az alkalmon el is foglaltam azt. Gojo két megállóval arrébb fog elvileg megjelenni, ezt a kis távot pedig elég hamar megtettük, így kíváncsian nyújtogattam a nyakam és igen, tényleg itt volt.

- Ennél szebb reggeleket nem is kívánhatnék magamnak. - huppant le mellém nagy mosollyal. Már ilyenkor tele van energiával.

- Legalább egyikünknek jó. - mosolyodtam el halványan, de egyből meg is bántam az előbbi kijelentésem, hiszem kissé érzéketlenre sikeredett.

- Majd megszoksz. - rántott vállat jókedvűen, miután oldalra lepillantott rám.

- Bocsánat. - nyögtem ki. Nem is én lennék, ha nem kezdődne ez ilyen szerencsétlenül. Szeretném megkérdezni, hogy ő merre megy és mi okból, de aztán beugrik amit Geto mondott. Egy családhoz megy a gyerekekre vigyázni. Az ablak mellett ülve a házakat, embereket kémlelem, néha pedig a mellettem ülő felé nézve rámosolygok.

- Hol szállsz le? - törte meg a csendet.

- A következőnél. De az még úgyis odébb van.

- Ééés miért jössz erre? - érdeklődött tovább.

- Igazából nem nagy dolog. Egy hónapig egy kávézóban fogok dolgozni. - szerénykedtem.

- Pedig az tök jó. A kávézóknak jó a hangulata. Szoktál kávézni?

- Utálom, ha őszinte szeretnék lenni.

- És te mégis oda fogsz menni dolgozni. Úgy körülbelül tíz perc múlva. - nézett rám furcsán mosolyogva.

- Igen. - nevettem el magam.

- Én kiskoromban utáltam, de még az illatát is. Mostanság meg már rászoktam, képzeld el.

- Idővel lehet én is rá fogok. Sose lehet tudni.

- Addigra legalább tökéletesen fogsz tudni kávét főzni. - vetette fel az előnyöket Gojo. Egy kicsit még beszélgettünk, majd kiengedett maga mellől, majd le is szálltam a járműről. Csak pár percet kellett még sétálnom, hogy megérkezzek a kávézóhoz, ahova egyébként rendszeresen eljárunk Getoval. Tavaly nyáron is dolgoztam itt, és jól ismerem a főnököt, így egy rövidke bevezető és magyarázás után engedett is önállósodni, hiszen tudta, hogy már tudom a dolgom. Amikor kevesebb embert kellett kiszolgálni, sokat gondolkoztam a fehér hajún. Úgy érzem a gondolataim szanaszét vannak, így kicsit rendeznem kell az érzéseim, hiszen nem szeretném azzal összezavarni vagy megbántani Gojot, hogy mindig máshogy viszonyulok hozzá. Először is érdekesnek és aranyosnak tartom, hogy régen ismertük egymást, most pedig újra egymásra találhattunk. Ez a tény valahogy jobban felszabadultabbá tesz. Egyébként humorosnak, jófejnek tűnik. Az utóbbi pár alkalom segített, hogy közvetlenebb legyek vele. Úgy döntöttem, nem gyerekeskedek a visszaszólásaimmal. Rendes leszek vele, hiszen látszik a pillantásain, hogy azért próbálkozik valami érett közeget kialakítani, legyen akármennyire is bolondos. Ha a kinézetét vesszük...vennénk, ugyanis miután rosszul kínáltam fel a rendelést egy vendégnek, inkább alább hagytam az álmodozással, majd erősen koncentrálva próbáltam, ismétlem, csak próbáltam a munkámra figyelni. Viszonylag sokan voltak a mai napon. Sokak akár olvasni vagy szimplán beszélgetni is bejönnek ide, és őszintén jó volt régi és új arcokat is látni egyaránt.