Az áldozat | Gojo x reader |

15. rész

Lehet nem szép dolog követni egy barátunk. Mindenki mondja, hogy fő a bizalom és a többi sablonszöveg, de mi van ha az ő érdekében cselekszünk? Tudjuk, hogy valami van a háttérben és mivel nem kényszeríthetjük beszédre, ehhez folyamodtunk.
Az utunk egyenesen Geto házahoz vezetett, és ott fel is ment a lakásába, így tanácstalanul álltunk egy darabig.

- Lehet csak elkészül oda, ahova mennie kell. Várjunk egy kicsit. - tanácsolja Gojo, és inkább messzebb mentünk egy fa mögé, hogy ha kijönne, tuti ne vegyen észre minket.

- Srácok, nem tudom eldönteni milyen hangulata van ennek az egésznek. Gyerekes vagy inkább veszélyes. Vagy leginkább felesleges. - jelenti mi bizonytalanul.

- Figyu, beavattunk a dolgokba, igaz? - kérdeztem a szemébe nézve, mire bólintott. - Mi a véleményed?

- Geto annyira jólelkű és ártatlan, tuti nem keveredett semmi rosszba. Emellett van is olyan jó a kapcsolatotok, hogy biztosan el merné mondani, ha lenne valami.

- Kétség sem fér hozzá, hogy el meri mondani. A kérdés, hogy szabad e neki.

- Ne ijesztgess. - mondja előre eső válakkal Yuuji. Kicsit átgondoltam jó ötlet volt e, hogy beavattuk ebbe, így hamar hoztam egy döntést, ami által kimaradhat ebből a fiatal fiú.

- Ha gondolod hazamehetsz. Gépezz a barátaiddal, vagy csinalj valamit amit szeretsz. Nem kell ezzel foglalkoznod. - mondtam neki és nagyon reméltem, hogy így fog cselekedni, ám ekkor Geto jelent meg ahogy a kocsija felé kezdett el sietni.
Itadori is hamar felfigyelt erre, majd közölte, hogy nem fog nyugodtan lazulni, amikor a barátja lehet bajban van. Ez kedves tőle, viszont az idő szorított és muszájak voltunk dönteni.

- Ez reménytelen így. - mondja nagy sóhaj mellett Gojo. Igaza van, semmink sincs itt jelnleg amivel felvehetnénk a tempót vele.

- Sose fogunk a végére járni. - közlöm egy lemondó sóhajjal, hasonlóan ahogy az előbb a férfi tette.

- Dehogynem. Viszont majd máskor jobban összehozzuk ezt. Most az lesz a legjobb ha visszamegyünk.

Megfogadva Gojo szavait, hamar újra otthon talaltuk magunkat. Az öcsém kicsit beszélgetett velünk, direkt mellőzve most a Getoval kapcsolatos témákat, majd elvonult a szobájába egy barátjával beszélgetni és játszani. Őszintén nagyon izgatott voltam, hogy újra kettesben tölthetem az időt Satoruval. Éreztem ahogy lassan, de biztosan alakul kettőnk kapcsolata, és az, hogy megkért Satorunak szólítsam, közelebb visz hozzá, hiába szokatlan még.
Ez alkalommal a szobámba jöttünk mi is, így ez az első alkalom hogy a fehér hajú tüzetesebben át tudja vizslatni a saját kis területem.

- Szép kis szobád van. Jó sok ékszered van. Miért nem hordod őket? - téved a tekintete az ékszeres dobozomra, amely megannyi arany és ezüst nyakláncot, gyűrűt tartalmaz. Közelebb sétáltam hozzá, majd mielőtt megszólaltam volna, megérintettem párat.

- Fontos személytől kaptam néhányat és nem akarom, hogy bajuk essen. Csak különleges alkalmakkor hordom.

- Tehát, ha elhívlak randizni, oda fel fogod venni? - kérdezi felém pillantva egy vigyor mellett, de valahol mégis megbújt az az őszinte mosoly is, ami azt jelenthette, hogy ténylegesen alig várja, hogy szépen kiöltözve és felékszerezve láthasson. Nem sokkal később ki is választott egy számára tetszőleges darabot a nyakláncok közül, ezért autómatikusan megfordultam és a hajamat is felfogtam, hogy ne zavarjon. Mindezek ellenére a mögöttem álló férfi végigsimított a tarkómon, mintha csak arrébb seperne pár kimarad hajszálat, de biztos vagyok benne, hogy ez csak álca arra, hogy megérinthessen. Láttam ahogy a nyakamhoz helyezi hátulról az arany láncot, amit ügyesen össze is kapcsol. Folytatva a kutakodást, ezután egy szintén arany gyűrűt húzott az egyik ujjamra, amit végig figyelemmel kísértem, és amikor mindennel végzett, felnéztem a szemébe.

- Gyönyörűen mutat rajtad. Sűrűbben kéne hordanod ékszereket. - suttogja viszonozva pillantásom, olyan mélyen elmerülve szemeimben, hogy szinte öntudatlanul hajol közelebb felém. Ajkaink hamar egymásra találnak, én pedig mihamarabb átölelem a nyakát, ezzel egyidőben ő pedig a derekam köré kulcsolja karjait. Érzem, ahogy elméjíti a csókot, miközben cirógatni próbál ujjaival egy leheletnyit a felsőm alá nyúlva. Nagyon vágytam már rá, így nagyon hálás voltam a szüleimnek, hogy iderendelték őt a mai nap. Pontosabban apa, de részletkérdés.

- (Név) szerinted lehetséges hogy... - hallottam meg a semmiből az öcsém hangját, mire reflexből eltoltam magamtól Satorut. - Uh, bocsi. Nem tudtam, hogy itt vagytok. - szeppent meg hirtelen Itadori, majd felvéve egy sejtelmes mosolyt már készült is elhagyni a helyiséget, de megszólalva maradásra késztettem, hiszen nem akartam, hogy úgy érezze Satoru fontosabb lenne. A mostani időben így is sokszor figyelmetlen voltam vele. Ideje helyrehozni ezt a helyzetet.

- Egyáltalán nem zavarsz. Mondd csak. - bíztattam és ezzel együtt közelebb is mentem hozzá, ezzel véglegesen eltávolodva a fehér hajú férfitől.

- Oh, oké. Csak annyit szerettem volna, hogy lehetséges e, hogy holnap elmenjek moziba egy barátommal, de olyanra, amit anya tuti nem engedne, szóval mi lenne ha valamit behazudnál neki?

- Áh, ismerem én ezt. Mármint, én egyke vagyok, de Suguruval nagyon összenőttünk már kisebb korunkban, és mi is csináltunk hasonlókat, főleg hogy jól ismerjük egymás családját is. - mondja vigyorogva Satoru, majd közelebb jön ő is hozzánk.

- Tudok segíteni, ha tudom milyen filmre mész. De lehet én is elmegyek akkor valahova és azt mondjuk együtt megyünk mozizni.

- És mi lenne ha egyszerűen egy másik film címét mondod, hogy arra mész? - veti fel az egyszerű ötletet Satoru.

- Nem baj, (Név) amúgy is tartozik pár dologgal, hadd dolgozza le. - neveti el magát az öcsém, mire megilletem egy megjátszott rosszalló tekintettel. - Na de nektek további jó szórakozást, már itt sem vagyok. - dob puszit felénk, majd kisiet a szobából, mire lassan becsukom utána az ajtót.

- Gyógyegér. - legyintek a fejem rázva az öcsém játékosságán, de nem tagadhatom mennyire szeretem ezt az énjét.

- Azért elég kedves jókívánsággal látott el minket. Megfogadhatnánk. - húzott újra közel magához, mire megadtam magam és újra csak az ölelésére és csókjaira fókuszáltam.