Az áldozat | Gojo x reader |

26. rész

Elég frusztrált és heves hangulatomban voltam, így alig tudtam aludni. Az egész éjszakám eddig csak forgolódásból állt. Legszívesebben futottam volna hat kört az egész háztömb körül. Feladva a próbálkozást, a kezembe vettem a telefonom, majd megnéztem nem írt-e véletlen valaki olyan, aki hasonló helyzetben van mint én. Szerencsétlenségemre nem, de láttam, hogy Geto elérhető. Egyből gyorsabban kezdett dobogni a szívem, és minden maradék álmosság ami az erölködéstől rámjött, azon nyomban eltűnt. Gondolkodás nélkül üzenetet küldtem neki, amire egyből válaszolt.

Geto üzenete: Miért vagy még fent? Hajnali 3 óra.

(Név) üzenete: Anya felcseszett és nem tudok aludni

Geto üzenete: Éppen Satoruval beszélek. Most épp rólad mesél;)

(Név) üzenete: Légyszi ne szivass... tényleg?

Geto üzenete: Tényleg

(Név) üzenete: Muti máár mit ír

Geto üzenete: Álmos vagyok, szerintem alszok. Jó éjt. És kérlek aludj!

(Név) üzenete: Nemár...ne csináld ezt

(Név) üzenete: Na jól van, majd meglátod mit kapsz ezért ;) joeejt

***

Reggel arra ébredtem, hogy valaki csenget és anya fújtatva siet ajtót nyitni váratlan vendégünknek. Kíváncsi voltam ki keres ilyenkor minket, ezért kikukucskáltam az ajtómon hallgatózásképpen, de amikor megtudtam, hogy ki is az illető, egyből visszazárkóztam a szobámba. Nem láthat ennyire kialvatlan, reggeli fejjel Satoru.
Ha időben elaludtam volna, akkor most láthatná a kipihent, hidratált, cuki-féle reggeli fejem, de nyilván ma kellett hajnali ötig éjszakai baglyot játszani, majd kilenckor felkelni.

- Kopp-kopp. Tudom, hogy nem alszol. - hallottam az ismerős hangot az ajtóm túloldaláról.

- Egy pillanat. - kiáltottam ki, majd az ablakot már-már kirántva a helyéről szívtam mélyen a reggeli friss levegőbe, majd gyorsan megdörzsöltem a szemem. Ámde a férfi nem volt valami engedelmes, így engedély nélkül nem zavartatva magát benyitott a szobámba.

- Most keltél? Jó reggelt. - jött közelebb hozzám majd magához szorítva kaptam egy puszit a fejem búbjára. - Cuki vagy ahogy próbálsz elbújni előlem pont úgy, hogy én vagyok a menedéked. - közölte, meglepettsétemben pedig elvörösödtem, miközben széles mosolyom próbáltam leplezni. Eszembe jutott, hogy elvileg Getonak mesélt rólam, pontosabban hogy milyen véleménnyel áll hozzám. Gondoltam megemlítem neki, de ha véletlen nem lenne igaz, elég kellemetlen szituáció alakulhatna ki. De mivel sosem tudom mikor kéne csendben maradnom, és túlságosan hajt a  kíváncsiság, mégis felhozom témának, de csak olyan poénos stílusban.

- Miket hallottam Getotól. - váltam el tőle, hogy felnézhessek az arcára és egymás szemébe tudjunk nézni. Így már mindjárt nehezebb bármit is mondani, így megvárom először reagáljon erre valamit.

- Hm? - tűrt egy kócos tincset a fülem mögé, ami eszembe juttatta reggeli fejem, ami miatt méginkább elment minden önbizalmam. - Miket mondott? Kiderült valami?

- Ja nem, semmi komoly. Csak említette, hogy nem tudod abbahagyni az áradozást rólam. - jelentettem ki határozottan, mosolyogva. Legalábbis próbáltam.