Az áldozat | Gojo x reader |

3. rész

Reggel mikor felkeltem, hallottam ahogy már megy a sürgés-forgás a házban, így kimentem megnézni, mire ez a felhajtás. A hangokból ítélve biztos voltam abban, hogy többen is vannak nálunk, így először a fürdőszobába vettem az irányt és megmostam az arcom, valamint a fogamat is. Az este alatt kócossá vált hajamat kifésültem, majd hagytam a vállaimra omlani, viszont a későbbiekben kétség nem fér hozzá, hogy felgumizom, mert utálom ha belelóg a szemembe és zavar. Amikor megindultam kifelé az eddigi helyiséből, hogy még átöltözhessek, egy horribilis látvány fogadott. Meglepődve torpanok meg, és nem tud a fejembe férni, hogy mit keres a házunkban Gojo Satoru. Oldalra döntött fejjel kuncog látványomon, én pedig őt kikerülve sietek a szobámba és egyből felhívom Getot.

- Ez már nagyon ijesztő amit csinál a barátod. Itt van a házamban. Felkutatott? - kezdtem el hadarni, amint felvette a telefont a másik fél.

- Hé, lassan a testtel. Tudok róla, hogy ott van. De hidd el, jó oka van rá. Menj és fény fog derülni arra, miért volt ismerős a neve. - mesélte sejtelmesen a fekete hajú fiú, ezennel pedig le is tette a telefont. Megpróbálhatnám barátságosabban is fogadni váratlan vendégünk, így sebesen átöltözök, majd erőt véve magamon kimegyek, hogy fogadhassam őt immáron illedelmesebben. Elhagyva a szobám, szétnézve sehol nem találtam őt. Egy kevés kutakodás után követtem azt az utat, amerről a hangok jöttek. Ez nem más volt, mint Yuuji szobája. Csak nem? Ó, te jó ég. Elfelejtettem, hogy erre a nyárra tervezték átfesteni és teljesen átrendezni öcsém szobáját, de azt azért mégsem gondoltam, hogy ennyire az elején már csinálják is. Menet közben, hogy ezt megfejtettem fel is értem, mire egyedül Gojo volt, aki felém fordult és egy aranyos mosollyal köszöntött engem.
Még mindig nem fér a fejembe, hogy ennek mi köze Gojoékhoz, amiért itt vannak. Ellökve magát az ajtófélfától, felém kezdett el közeledni.

- Kipihent vagy? Csak mert nemsoká nagy munka vár ránk.- közölte energikusan.

- Ránk? De ti egyáltalán miért vagytok itt? - kérdeztem összezavarodva.

- Mint kiderült, az apukám apukád ismerőse és szoktak sokat együtt munkálkodni. Kevés olyan dolog van, amihez ne értenének, így a tesód szobáját is ők csinálják és én is besegítek nekik.

- Várj... - kezdtem bele, és ekkor leesett valami. Belegondolva a dolgokba, kezd összeállni minden. Mikor pár napja hazaértem egy találkozóról Getoval, akkor is említette anya, hogy apa elment szerelni egy régi ismerősével és annak fiával. Ezek az anonim emberek pedig most itt vannak, ami önmagában semmi extra nem lenne, de az, hogy pont a Gojo család legyen, ez nem lehet véletlen.

- Várok. - szólalt meg vigyorogva a reakciómra várva, miután perceken keresztül sokkolva meredtem magam elé.

- Miért van egy olyan érzésem, hogy te tudtad én kihez tartozok? - kérdeztem egyik szemöldököm felvonva, mivel elég sejtető viselkedése van.

- Hmm, lehet így van.

- Komolyan megvártad míg magától kiderül a dolog? Mindegy is. - legyintettem. - Emlékszem az apukáink nagyon jóban voltak, együtt végeztek az Egyetemen, viszont utána kicsit elváltak az útjaik. Mármint ezt mesélte, nyilván. Aztán mikor kicsi voltam, újra felelevenítették a barátságuk és ekkor számolt be nekem róla és hogy van neki egy fia. Mindig is ismerős voltál nekem valahonnan.

- Örülök, hogy megkönnyebbültél a felismeréstől. Valószínű azért voltam ismerős neked, mert nagyon kevés alkalommal játszottunk együtt apu kertjében mikor átjöttetek, na meg valljuk be, nem sok ilyen fickóval találkozol manapság. - mutatott végig magán. - Nem csodálom hogy örökre az emlékezetedbe égtem.

- Még jó hogy akkor nem sokat tudtam a személyiségedről, hisz akkor a mai napig agykárosodott lennék. - forgatom a szemem, majd elindultam a földszint felé.