Az áldozat | Gojo x reader |

6. rész

Másnap reggel újra a buszra vártam, és  azon gondolkodtam vajon Gojo is itt lesz e ma is. Viszont ahogy ez eszembe juttott, beugrott az a gondolat, hogy ha van jogsija, miért nem kocsival jár? Ezt tuti meg fogom kérdezni tőle. Amint felszálltam a buszra, le is ültem egy szabad helyre, ami talán az utolsó is volt egyben, mivel egy középkorú nő egyből helyet foglalt mellettem. Ez a szokatlan tömeg miatt már biztos volt, hogy nem Gojo lesz az "utastársam". Amikor a fehér hajú megallójához értünk, láttam a meglepettséget az arcán, a tömeg miatt. Tekintetével engem keresett, így megkönnyítve dolgát írtam neki merre ülök. Üzenetem segítségével könnyen észrevett. A helyzet miatt kialakult egy gondolatom, amire nagy kényszert éreztem, hogy közöljem vele, így pötyögni is kezdtem.

(Név): Azt hittem elég magas vagy ahhoz, hogy könnyedén megtalálj.

Gojo Satoru: Csak megjátszottam magam. Tudatni akartam veled, hogy érdekel hol vagy, annak ellenére, hogy nem tudok odamenni hozzád.

Elmosolyodtam üzenete láttán, így inkább az ablakon kezdtem el kifelé bámulni, miközben átöleltem az ölemben pihenő hátizsákom. Próbáltam kissé elbújni előle, hiszen az egész út alatt engem néz. Érzem. Sajnos hamarosan le kell szállnom, így egy távoli intéssel köszönök el Gojotól...de valamiért egy másik ajtónal ő is leszállt. Értetlen tekintettel kajtatok felé a mindenféle irányba siető emberek között, és mire odaérek hozzá, szóvá is teszem tudatlanságom.

- Későbbre kell ma mennem, de jöttem ezzel a busszal, mert tudtam, hogy ezen leszel.

- Oh, okés. - válaszoltam kissé meglepődötten. Nem igazán tudom mit mondhatnék, de mindenesetre kedves dolog tőle. Ezután elindultam a kávézó felé, mire jött utánam, de nem zavart, mert minden egyes pillanatban bármilyen témát fel tud hozni, így sosincs kínos csönd. Amikor már beértünk, szétváltunk arra az időre, míg átöltözöm abba, amit a munkahelyem megkövetel. Amikor végeztem és a holmijaim is lepakoltam, meglepődve konstatáltam, hogy a tegnapi lány, aki Getoról értesített, hogy a parkolóban vár, most a fehér hajúval beszélget. Kicsit megálltam figyelni őket, és egyre inkább azt tapasztalom, hogy nem túl felemelő érzés ezt látni. A lány, aki szintén új egyébként, és még a nevét sem tudom, belülről a pultnak támaszkodva egyik lábáról a másikra állt, és folyamatosan kérdezősködött. Amikor láttam, hogy Gojo már nagyon szenved, odamentem kisegíteni őt, de ezzel egyidőben meg is jelentek az első vásárlók. Ekkor láttam, ahogy elköszöntek egymástól, Gojo pedig nekem a telefonjára mutogatva leült egy szabad helyen, a lehető legtávolabb a pulttól. Vettem az adást, így miután kiszolgáltam az első vendégünk, meg is néztem a telefonom, amin egy üzenet állt Gojotól:

"Még van egy órám maradni, gyere ki hozzám, ha tudsz."

Üzenete megmosolyogtatott és elég hosszasan is bámultam, de mire válaszolni szerettem volna, egy mérgesen fújtató pár nézett velem szembe.

- Elnézést.  - motyogtam, miközben elsüllyesztettem a telefonom a zsebembe.

Gojo mindvégig abban a bizonyos sarokban ült, és hol telefonozott, hol az embereket vizslatta, hol pedig engem nézett, amikor pedig tekintetünk találkozott, aranyosan intett felém. Nem igazán tudtam kilépni a pult mögül, hiszen attól mert nincsenek vásárlók, bármikor jöhet bárki, és ha pont Kazumi - lelestem a nő nevét a névjegykártyájáról - sincs itt, nem várattathatjuk meg az embereket, az pedig nem lenne valami fényes, ha emiatt pár ingerült ember lepontozna minket. Elég jól müködő, híres kávézó vagyunk, így nem ronthatja ezt el pár fiatal a szerelmi élete miatt.

"Mennem kell, de délután jövök vissza, és ha végzel ne menj el. Találkozzunk itt."

Ezt az üzenetet kaptam hirtelen Gojotól, mire hevesen dobogó szívvel válaszoltam, hogy benne vagyok és menjen nyugodtan. Így már lesz értelme lelkesen végigcsinálni a napom, bár eleve nincs gondom vele, így mindig jókedvűen jövök ide dolgozni.

A mai napom további része egyhangú volt, de ott lobogott a szemem előtt, hogy mi vár rám a műszakom vége után. Le is vettem  eredeti öltözékemről, - ami egészen egyszerű, fehér feliratos póló volt egy fekete rövidnadrággal - az itteni megkövetelt ruházatot. Nem igazán szoktam ide kiöltözni, hiszen úgyis rá kell venni a kávézó logójával és színeível ellátott köpenyszerűséget.

A mostani alkalommal újra egy átlagos vendégként foglalok helyet azon a helyen, ahol reggel Gojo is ült. Írt, hogy úton van, addig keressek egy helyet magunknak. Nem telt el ezután sok idő, és hamarosan meg is érkezett a fehér hajú, majd egy fáradt mosollyal lehuppant velem szembe.

- Hello. Mi volt ma, hogy ilyen kókadt vagy? - kérdeztem oldalra döntött fejjel.

- Kókadt? Dehogy vagyok az. - legyintett, és egy perc alatt feljebb is ült, kihúzta magát és újra a réginek látszódott. Látszódott. - Igazából csak fárasztó volt ma a kislánnyal, ahova szoktam járni, tudod. Geto biztos mondta. Aztán otthon rendbe tettem a lakást, befizettem ezt-azt, készültem és jöttem ide vissza. - mesélte el a napját futtában. Mondanám a tipikus sablonszöveget, hogy "Ha ilyen sűrű napod volt, nem kellett volna még ezt is beszervezni", de végülis ő maga ajánlotta, sőt, jelentette ki a tényt, hogy itt talalkozzunk, így ez neki biztosan nem megterhelő.

- Na és, ha van autód, hogyhogy nem azzal jársz? - érdeklődtem afelől, ami már régóta itt volt a nyelvem hegyén, hogy kimondjam.

- Getonak kölcsön adtam egyszer, de egy aprócskát összetörte, így szerelőnél van. Cserébe az övét szoktam használni, ha neki nagyon nem kell, csak az a baj amíg én odavagyok vele, lehet közbe neki kéne ha valami közbejön, így nem mindig tudja ideadni. De nem is várom el - tette gyorsan hozzá, kezeit maga elé emelve a nyomatékosítás érdekében. - Viszont kedves tőle.

- Most komolyan az a te kocsid volt? Hallottam az esetről, de nem mondta, hogy amúgy a legjobb barátjáé volt. - lepődtem meg. Mielőtt megismertem volna Gojot, egyik este Geto éppen hazafelé tartott, de közben telefonált. Miután azzal végzett, picit oldalra hajolt, hogy eltegye a készüléket, de emiatt kiesett egyensúlyából, majd a kormányt elrántva ment neki egy táblának. Szerencsére nem ment gyorsan egyáltalán, de azért a kocsi eleje eléggé sérült lett.

- Akkor még nem ismertél, felesleges lett volna bármi konkrétat mondania, hogy kié a kocsi. - mondta, majd kis szünetet után folytatta. - Rólad igazából sokat mesélt nekem. Nagyon sokat. Az elején felmerült bennem, hogy talán azért mert szerelmes beléd, de egy idő után levettem a beszédstílúsából, hogy valószínűleg kettőnket szeretne megismertetni egymással. Én nagyon izgatott voltam, hiszen...eh.. eléggé szimpatikus lettél már csak Geto szavai alapján is. - vallotta be. Igen, sejtettem, hogy ez így alakulhatott ki. Jólesett, hogy ezt elmondta nekem, és úgy érzem egyre myitottabb vagyok a férfi felé. Sőt, szeretnék vele több időt eltölteni. Viszont ez a gondolatmenet hatására akaratlanul is Geto jut eszembe.

- Te beszéltél ma Getoval? - lehet kissé bunkósag, hogy semmit nem válaszoltam az előbbi témájara, de remélem érezte, hogy a lelkem örült neki. Majd máskor bepótolom.

- Nem igazán. Miért?

- Én sem. És tegnap este, mikor hazjöttünk, elég csüggedt volt. Lehet történt vele valami. - kezdtem el aggódni.

- Lehet szimplán így jött ki a lépés. Velünk sokszor van, hogy nem mindennap beszélünk. Sőt, nem is elvárás mert elegünk lesz egymásból egy idő után. Magamon nem is lepődök meg. - nevetett, mire apró mosolyt csalt az arcomra, pedig még annyira nem ismerem a mókásabb énjét.

Ezeken kívül még tipikus kezdő dolgokról beszéltünk. Különösen jól éreztem magam vele. Amikor végeztünk, a leghamarabbi nekünk megfelelő buszra felszálltunk, és neki hiába kellett volna hamarabb leszallnia, eljött velem, hogy hazakísérjen.

- Köszönöm, hogy eljöttél idáig velem. Meg úgy a mai napot is. - mondtam kissé szerénykedve.

- Ugyan. Örülök, ha jól érezted magad. Akkor majd beszélünk. Jó éjt. - simított végig karomon, majd végleg elsétált. Jó éjt. Nem is vettem észre, hogy így eltelt az idő. Mindenesetre muszáj vagyok beszámolni ezekről az öcsémnek. Örülni fog neki.