Most az egyszer elnézték a késésem, én pedig ígéretet tettem, hogy többször ez nem lesz szükséges. Sokszor voltam maximalista magammal szemben, ami nem feltétlen előny. Mindig meg kell találni az arany középutat. Ezért is próbáltam nem azon görcsölni, hogy elkéstem és csalódniuk kell bennem. Legalább máskor lesz lehetőségem bizonyítani, hogy ez bizony nem így van, ami meg már megtörtént, nincs esély a megváltoztatására. A hibáinkon alapuló önmarcangolást felválthatjuk azzal, ha sokkal inkább a megoldással foglalkozunk, én pedig pont ezen dolgozok magamon.
Egész nap próbáltam leplezni, hogy mennyire is nyomasztó hangulatom van, de mivel csak az járt a fejemben, hogy mikkel segíthetnék Itadorin, nem könnyítette meg a helyzetem. Sőt, csak jobban kifárasztott, és előfordult, hogy sokszor elbamultam és figyelmetlenné váltam, de ezt már nem láthatta a főnök, hiszen nem volt már itt. Pont olyan, mint amikor az ellenőr sosincs ott sehol, de ha az évben egyszer elfelejtem vinni magammal a bérletem, egyből ott terem. Idegesítő pillanatok egyike. A napom fénypontja az volt, hogy Gojo írt nekem, így az el tudta terelni a figyelemem a negatív gondolataimról.
Satoru üzenete: Most végeztem. Elguruljak érted? Haza tudlak vinni munka után.
(Név) üzenete: Kedves tőled, de ne várj rám emiatt.
Satoru üzenete: Nem kell sokat várnom úgyse, mire odaérek.
(Név) üzenete: Az igazság az, hogy nem igazán szeretnék ilyen hamar hazaérni.
Satoru üzenete: Akkor ezt majd megbeszéljük. De elmegyek érted.
Szavai megmosolyogtattak, részben azért is, mert ugyanezt mondtam én is Yuujinak reggel. Már csak másfél óra maradt hátra a munkaidőmből, és bízok benne, hogy Gojo addig talál magának valami érdekes elfoglaltságot. Ahogy telt az idő, és még mindig a fehér hajú körül jártak a gondolataim, felmerült bennem a tény, miszerint még nincs kocsija. Vagy Getotól fogja elkérni a délután folyamán, vagy pedig változott azóta a helyzet. Kíváncsiságom rávezetett arra, hogy érdeklődni kezdjek, így újra írtam neki.
(Név) üzenete: Egyébként mivel fogsz értem jönni?
Úgy gondolom, egyből értette a célzást.
Satoru üzenete: Ma kész lett a kocsim, Geto elgurul hozzám vele, utána meg marad fent a városban találkozni egy ismerősével, aki majd este haza tudja vinni.
(Név) üzenete: Áh, értem.
Satoru üzenete: Izgatott vagy, hogy láthatsz majd vezetni?;)
(Név) üzenete: Inkább csak aggódtam, hogy egy buszon kell kínosan megbeszélni ezt-azt. Tudod...nem lenne olyan férfias.
Utolsó mondatom is elküldve neki, lezártam a telefonom. Hadd húzzam csak az agyát. Ezek után már csak 10 percem volt hátra, amit az óra folytonos nézegetésével töltöttem. Amint végeztem, átöltöztem, majd elhagytam a kávézó területét. Megnéztem a telefonomon a legújabb értesítéseket, miszerint Gojo pár perc múlva megérkezik, és az út szélén megállva fog felkapni. Már nem válaszoltam, hiszen mire elolvastam az üzenetét, addigra ideért, én pedig nagy mosollyal ülök be mellé, egy köszönés mellett. Tágas, tiszta és kényelmes a kocsija, és amikor látta, hogy megvizsgálom az autóját, egy nagy vigyor kúszott az arcára.
- Hova szeretnéd, hogy menjünk? - érdeklődött némi sürgető arckifejezéssel, ugyanis már indult is tovább, hiszen nem volt lehetőség parkolásra, ahol ő volt.
- Nem vágyom nagy kiruccanásra. Nekem elég ha elmegyünk a város szélére és a kocsiban maradunk beszélgetni. - rántottam vállat.
- Biztosan ezt szeretnéd?
- Igen, biztosan.
- Rendben. Egyébként indíthatsz zenét, ha szeretnél. - jelentette be, én pedig kapva a lehetőségen egyből választottam a kedvenceim közül. Nem tudom mit gondolhat a zenei ízlésemről, ugyanis nem igazán mutatott semmiféle reakciót. Néha elbizonytalanodtam, hogy mi van ha neki egyáltalán nem tetszik, ezáltal kínosan is éreztem magam, de idővel ez a hangulat is oldódott. Amikor útközben már elfogytak a házak is, a fehér hajú lekanyarodott egy földutas helyre, majd hamar meg is állt. Mögöttünk rengeteg napraforgó foglalt helyet, az égen pedig egyetlen felhő sem volt. Mivel még bőven délután van, sűrűn látunk pár elsuhanó autót, de ki tudjuk zárni őket annyira, hogy ne zavarjanak minket.
- Úgy veszem észre, minden a feje tetejére állt. - szólal meg végül Gojo, mire keserűen elmosolyodom.
- Nekem mondod? Előre félek a holnaptól.
- Hallgatlak. - fordul felém az ülésben, miután kikötötte magát, majd én is így tettem.
- Csak egy két magánügyi, családügyi dolog. Hosszú lenne elmesélni.
- Rengeteg időm van ma délután. Szóval ha csak ez akadályoz meg téged abban, hogy beszélj róla, akkor ezt ne is vedd számításba. - mondja nyugtatóan.
- Egyelőre annyit mondok, hogy volt közös ügyem Itadorival, és egy apró része visszatért a napokban. Pár emlék eszembe jutott, azért bambultam el a buszon is.
- Áh, értem. Azért remélem nem kell újra átélnetek, bármi is legyen az. - látszik rajta, hogy őszintén gondolja.
- Köszi. - felelem halkan, ugyanis nem tudom mi mást mondhatnék. - Nem kellene túlreagálnom. Találnom kell valami figyelemelterelést. - gondolkozom hangosan.
- Talán nekem van egy jó ötletem erre. - suttogja, majd közelebb hajolva lágyan az állam alá fogva ajka az enyémet súrolja. - Tereld el a figyelmed velem. - mondja, mikor elválik tőlem. Érzem, hogy az arcom forró, és eléggé meg is lepődtem. Nem tudom ezek után hogyan reagáljak, mit kéne tennem, így ha már a mosolyom elfojtása sikertelen, inkább visszahúzódtam az ülésembe.
- (Név), én tényleg komolynak gondolom a terveim veled kapcsolatban. Remélem viszonzott, vagyis én annak látom. - éreztem a tekintetét magamon, és mire én is megszólaltam, végre én is ránéztem.
- Igazából...ha nem is mutatom a jelét még, de én is komolynak gondolom.
- Ennek örülök. Kicsit megkönnyebbültem most. - vette lazára a figurát és megvakarta a tarkóját. - Bátrabban és magabiztosabban állok a dologhoz így.
- Csak nehogy átess a ló túloldalára. A végén az ellenkezőjét éred el. - figyelmesztettem, de persze mókás értelemben. Azt már ő tudja, hogy szükséges e magára vennie.
- Nem esnék ilyen hibába. - jelentette ki magabiztosan.
- Így legyen.
Miután megtörtént az a bizonyos csók, sokkal felszabadultabban tudtunk kommunikálni és a témák is szélesebb körben mozogtak. Emiatt örülök, hogy megtörtént, és önmagában is tetszett. Miután hazahozott Gojo, végig vigyorogtam, és féltem hogy ez a boldogság el fog múlni, amikor beszélnem kell Itadorival. Viszont a szerelem sosem fog az öcsém elé lépni. Ezt megígérem magamnak.
- Mire ez a nagy boldogság? - jön apa az előszobába, amikor még a cipőm húzom le.
- Mindjárt elmesélem.
- Vele voltál? Tuti vele voltál.
- Hogyne.
- Jesszus, mi történt? Azért nem romtott meg teljesen, ugye? - fogta a fejét apa, én pedig elnevettem magam.
- Mesélek mindjárt, de előtte felmehyek Itadorihoz.
- Már alszik. - jelenti ki.
- Nem szokott még ilyenkor. - vonom fel a szemöldököm gyanúsan.
- Tartottunk fiús napot, hidd el jól van. Kifáradt a mai nap.
- Hát rendben. Akkor majd holnap. - fogadtam el a helyzetem. Lehet tényleg így van, lehet nem akarják most erőltetni ezt a témát. Mindenesetre szeretnék törődni Itadorival, és fogok is, mert nem szeretném ha úgy gondolná, megfeledkeztem róla.
YOU ARE READING
Az áldozat | Gojo x reader |
Fanfiction(Név) belecsöppent egy látszólag tipikusnak tűnő ismerkedési formába, de vajon a következmények is ennyire átlagosak lesznek? Akarva, akaratlanul is megismeri legjobb barátjának ismerősét, akivel mint kiderül több a közös bennük mint gondolnák. Kett...
