Az áldozat | Gojo x reader |

17. rész

Amikor realizáltam, hogy az illető konkrétan felém jön, erőt véve magamon magabiztosan tettem felé én is egy lépést. Bizonyára útbaigazítást szeretne kérni, én pedig annak ellenére, hogy szintén nem ismerem jól a környéket megpróbálok segíteni neki.

- Hát időben megérkeztél. - mondja elégedett mosollyal az arcán az előttem álló, valószínűleg korombeli férfi. Megszeppenve hallgattam kijelentését és ekkor visszapörgetve az eseményeket biztosra állíthatom, hogy átvertek. Az üzeneteket nem Satoru írta nekem. - Ne aggódj, a szerelmednek semmi köze ehhez, gondolom otthon fekszik nagy nyugodtan. Ő csak a te elérésed érdekében kellett nekünk.

- Elnézést, de nem tudom miről beszél. - pedig de, kezdett leesni a tantusz, csak az nem, hogy pontosan mi folyik a háttérben.

- Nyugodj meg, hamarosan be leszel avatva. - jött már-már túl közel hozzám, és amikor a vállamra tette kezeit fekete kalapja alól kukucskalva, ezzel is dominánsabb és idősebb jellemet keltve, ellöktem magamtól.

- Semmi közöm nincs semmihez, hagyjanak békén. - feleltem azonnal pánikolva és egyből hátrálni kezdtem.

- Neked lehet nem, de az öcsédnek igen.

- Micsoda? Az lehetetlen.

- Pedig nemsoká kiderül, hogy mégis lehetséges. - ekkor pedig egy másik, idegen kocsi érkezett meg, leparkolva az előző mellé, majd szintén felém vette az irányt. Féltem menekülni nehogy mégnagyobb bajba keverjem magam, de már bánom hogy nem mozdultam. Kevesebb mint egy perc alatt hatalmas sokk ért, amikor közelebbről láthattam az új idegen arcát, és a felismerés végigcikázott a testemen. Aki előttem állt, Geto Suguru volt.

- Te mégis mit...mit keresel itt? A másik oldalon. - választ nem kaptam, csak feszülten állt mozdulatlanul, fejét lehajtva. Hát van is mi miatt szégyenkeznie. Teljesen elárulva érzem magam. Az évek alatt közösen átélt élmények, a legmeghatározóbb pillanatok, néhány veszekedések emléke lepte el a gondolataim. Sokszor csak ő volt velem, ezúttal pedig teljes mértékben ellenem. Meggondolatlanul kikaptam a telefonom a zsebemből és felhívtam Gojot. Ha üzenetet írtam volna neki, arra tuti nem lett volna időm, mert elveszik a telefonom. De így hogy a lehető leggyorsabban egy kattintással felhívtam, ha már nem is szólhatok bele, a háttérhangokból leszűrheti, hogy baj van. Ha nem is helyes belekevernem ebbe, egyszer úgyis megtudná mi történt, nekem pedig elkéne egy kis segítség. De addig is, megpróbálom lerendezni őket én magam.

*Gojo szemszöge*

A szobámat takarítottam a kedvenc zenéim társaságaban, amikor azt felváltotta a csengőhangom. Rögtön leállítottam a porszívót, hogy fogadni tudjam (Név) hívását, de a mosolyom fokozatosan hervad le, ahogy nem kaptam választ, csak sutyorgást hallok a háttérből.

- Öhm..(Név)? Itt vagyok. Mit szeretnél? - kérdezősködtem, majd a vonal hamarosan meg is szakadt. Ez most valami poénkodás akar lenni Itadorival? Nem értem a helyzetet, ez pedig nyugtalanít. Megnyitottam a beszélgetésünk, gondoltam írásban megkérdezem mi volt az előbbi. Értetlenül meredtem a kijelzőre, hiszen olyan üzenetek voltak ide leírva, még tőlem is, amiket én biztosan nem küldtem neki. Teljesen ismeretlen szövegek álltak itt. A kettő dolog biztosan összefügg, az is megeshet, hogy feltörték az oldalam. Visszaolvastam mindent, és rájöttem hogy a nevemben szerveztek meg egy talalkozót, és ez a lehető legveszélyesebb dolog ami megtörténhet az interneten keresztül. Amikor a címre kérdezett (Név), egy visszavont üzenet állt, biztosan arra az esetre, hogy én ne igen vegyem észre. A mocskok. Ha ez nem lenne ilyen jól kitervelve, simán elmehetnék a címre.
Idegesen kezdtem el fel-alá járkálni, mire minden lehetőséget kizárva Geto maradt az egyetlen reményem. Hívni kezdtem, de nem vette fel. Másodjára már foglaltat jelzett. Villámgyorsan dobtam neki egy üzit, hogy vészhelyzet van, jöjjön ide most azonnal, de nem nézi meg, akárhogy szuggerálom a legjobb barátommal lévő beszélgetést. Végül ráírtam (Név)-re is, de ő sem nézi meg, nem reagál semmire sem.

- Istenem, mi a franc folyik itt? - túrtam idegesen a hajamba, hiszen be kell valljam nem egy szokványos eset ez, valamint féltem a lányt, én pedig teljesen tehetetlen vagyok információk nélkül.

*(Név) szemszöge*

- Tegye le a telefont. Nem is. Dobja el és meg ne merjen szólalni- közli az idegen, bár jelen pillanatban Geto is annak érződik.

- Rendben, jól van. - láttam ekkor már Satoru felvette, de csak a hangjai rezgését éreztem a hangszóróból, ahogy a combom mellett tartottam a telefont. Direkt kinéztem egy helyet, ahol újra könnyen elérem a készüléket ha ügyes leszek, így a mögöttem lévő erdő egyik fa tövéhez dobtam, miután megszakítottam a kapcsolatot a szúrós tekintetek miatt.

- Rendben. Most pedig sajnos telefon nélkül, így ahogy vagy, el kell vezetned hozzátok. Pontosabban az öcsédhez. Vagy mi csaljuk ide. Na melyik okoz kevesebb lelki megerőltetést? - kérdezi hízelgő hangon, nekem pedig hányingerem lett ettől a színészkedéstől.

- Nektek közötök van a régi társasághoz akikkel dolgunk volt régen.

- Eltaláltad. Az öcsédnek pedig tartozásai vannak. 

- Ezt azért nem tudom elhinni.

- Hívd ide. Hidd el, minden ki fog derülni.

Nagyon tanácstalannak éreztem magam. Mármint..az egyértelmű, hogy nem hívom ide a saját öcsém, viszont egyedül, úgy hogy jelenleg Geto is ellenem van, Gojo meg valószínűleg csak sejti mi történt, elég gyengének érzem magam.

- Geto, miért nem állítod már le? . - könyörögtem kétségbeesetten az állítólagos legjobb barátomnak. - Mivel érdemeljük mi ezt ki? - lépkedtem közelebb felé, de amikor végre elérhettem volna, az idegen férfi a karomnál fogva elrántott előle. Egyből ráléptem a lábára, majd különböző technikákkal akartam kibújni a kezei közül, főleg amikor a kocsijához vezetett.

- Segíts már, ne csak szerencsétlenül állj ott! - ordított Getora az idegen, mire fájdalmasan elhúztam a fejem a hirtelen nagy hang miatt. Láttam, ahogy Geto lassan el is indul, talán húzva az időt, hogy ne kelljen hozzámérnie. - Innentől átveszed. Fogd már meg! - utasította újra.
- Majd kövess a kocsival. - utolsó szavai után egyenesen az autójahoz ment, én pedig kihasználva az alkalmat, hogy Geto úgysem tudna bántani, futásnak eredtem. Elég naív voltam, ugyanis még így is képes volt elkapni engem, majd hátulról mellkasom elé kulcsolva karjait, kezdett el ő is a kocsihoz szállítani.

- Ne haragudj rám. - suttogja a fülembe, majd betuszkol a hátsó ülések egyikére.

- Kinek hiszed magad? Szerinted bármiféle magyarázatot bárki is el fog hinni? - szidtam le amikor már elindította az autót és lassan kigurult az útra, szigorúan követve a másik férfit.
- Mégis mibe keverted magad? Mibe kevertél minket? - kérdeztem könnyes szemekkel, de miután nem kaptam semmire sem választ, a hideg ablaknak dőlve néztem a tájat, időnként pedig dühöm közepette Suguru ülésébe rúgtam.