Az áldozat | Gojo x reader |

24. rész

Nagyon aggódtam, hogy le fognak szidni amiért kések, mert volt már egyszer erre példa, de akkor elnézték nekem. Nem kivételezhetnek velem semmilyen okból, így elhatároztam magamban, hogy jobban odafigyelek arra, hogy időben legyek. És ezt nem csak a munkára értem, hanem minden hétköznapi dologra is akár. Sajnos mindent az utolsó pillanatra hagyok, így rádöbbentem, hogy itt az ideje ezen is változtatni.

- Köszi a fuvart. - hálálkodtam Satorunak, aki volt olyan kedves hogy elhozzon. Egy gyors csókkal köszöntünk el egymástól, ami jólesett, de csak összezavart és kérdéseket vetett fel bennem. Nem tudtam mi van pontosan köztünk, mert egyértelmű volt, hogy mindketten mit akarunk a másiktól és hogy komolyan gondoljuk a dolgot, de semmi nem volt kimondva és hivatalossá téve. Mindennap azzal nyugtatom magam, hogy nincs elég időnk egymásra és ezért nem teljesedett ki még semmi. Csak pár nap választ el minket attól, hogy minden megoldódjon, a helyére kerüljön és arra fókuszáljunk amire szeretnénk. Legalábbis remélem, hogy ez a dolog pár nap alatt el fog tudni tűnni az életünkből, hogy megszabaduljunk az aggodalmas napoktól. Mindenesetre most a munkámmal kell törődni, és ekkora már rég az öltözőben találtam magam, hiszen Satoru közvetlen a kávézó előtt állt meg. Fogalmam sincs ő mit fog csinálni a mai nap, de remélem nem stresszeli magát a reggeli beszélgetés miatt. Bár a férfiak nem gondolják túl a dolgokat úgyse, nem de?
Nagyobb gondom az volt inkább, hogy a főnököm bent volt, így könnyen értesült késésemről.

- Esküszöm, tényleg nem fordul elő többször.

- Egy alkalom nem lenne nagy gond, tényleg nem a világ vége, de egy kollégád beszámolt egy másik ilyen esetről is. - nézett rám miközben megemelte szemöldökeit is a hatás kedvéért. Most komolyan képes volt valaki belekotnyeleskedni a saját életembe? Milyen hiányában lehet része amiért kényszert érzett arra, hogy mást is lehúzzon?

- Elnézést, tényleg.

- Vegyük úgy nem tudok az előző alkalomról, ezt pedig mint utolsó alkalom, elnézem. - veregette meg a vállam, majd egy másik dolgozójához ment, nekem pedig időm sem volt köszönetet mondani. Nem vesztegettem tovább az időm, be is álltam dolgozni és szerencsémre Nobarával voltam egy műszakban. Máris jobb lett a hangulatom, és a munka is könnyebben ment ha vele voltam.

- Ugye nem cseszett le nagyon? - érdeklődött a lány.

- Neem. Szerencsére elnézte most ezt nekem. De képzeld - kezdtem bele egyből a lányos kibeszélésnek. - Előzőleg is volt hogy egyszer egy nagyon kicsit késtem, de arról nem tudott. Na, mostmár tud, mert elvileg valaki beköpött. - meséltem.

- Istenem. - fújtatott a lány. - Kiderítjük ki az, és gondoskodok róla, hogy visszakapja.

- Hagyd. Nem számít. - legyintettem megmosolyogva szavait, miközben valakinek átnyújtottam egy szalvétát, mert kért plusszba még. A következő vásárló egy konkrét modellnek akaró kinéző csaj volt. Nem akarok rosszindulatú lenni, de valami nagyon különlegeset akart alkotni magából, de inkább egy utcasarkinak sikerült kinéznie.

- Nem vásárolni szeretnék. - jelentette ki kerek perec, mintha amúgy egy plázában lenne, nem is egy kávézóban.

- Szia. Oh, akkoor miben segíthetünk? - kérdeztem kedvesen az ő flegma kisugárzásával ellentétben. Ekkor nem szólt semmit, csak felmutatta...Gojo Satoru Instagram profilját, azon is belül messze az egyik legjobb róla készült képét.

- Láttam már párszor itt ezt a férfit. És úgy vélem te ismered. Ugye nem a barátnője vagy? - számonkérő hangon beszélt hozzám, ami hamar felidegesített.

- Miért kérdezed? - tettem fel a kérdést, miközben megnéztem nem tartjuk-e fel a sort, de szerencsére most kevesen voltak, így senki nem állt a nő után.

- Nyugi, nem csapom le a kezedről.

- Nem vagyok a barátnője. - ezt elég hülyeség volt kimondani, hiszen lehet mindvégig erre várt.

- Hmm, akkor nem bánod ha elbeszélgetek vele egy kicsit ha következőnek is erre jár, ugye? - kérdezte egy gonosz vigyor mellett azzal a rózsaszín rúzsos, lenéző tekintetével.

- Csináld csak nyugodtan. Majd meglátod a következményeket. Most pedig, ha lehet, ne tartsd fel a sort. - ribanc..tettem hozzá magamban.
Nem tudom ki ez és mi célja van Gojoval, de felidegesített annyira, hogy figyelemmel tartsam az elkövetkezendő itt töltött idejét. Az egyik sarokba ült le egyedül és csak a telefonját nyomkodta.

- Tök véletlen hallottam a beszélgetésetek. - jött oda hozzám Nobara. - Elég szarul akar ismerkedni a csaj... ha az a célja. - tette hozzá. - Láttam már itt párszor. Akkor is csak ott hátul ücsörgött és megfigyelgette az embereket.

- Figyu, nem hibáztatom. Gojo tényleg elég ellenállhatatlan.

- Gojo? Akiről mutogatta a képeket?

- Ó, jaj, igen. - magyaráztam meg gyorsan. Nem is értem miért beszéltem úgy róla, mintha egy sztár lenne akit alap, hogy mindenki ismer.

- Egyszer fussunk össze, és mesélj róla nyugodtan bővebben. Kibeszelünk majd minden csajos dolgot. - hozta fel Nobara. Őszintén, nagyon vártam, hogy valaki elhívjon egy talira, vagy hogy legyen intenzívebb szociális életem, de most, hogy meg is van rá a lehetőségem, egészen elment tőle a kedvem.

- Benne vagyok. - jelentettem ki végül, hiszen fontos, hogy újra barátokat szerezzek. Bízok benne, hogy jól fogom érezni magam a lánnyal.

- Szupeer. Majd írok a részletekkel kapcsolatban. - dobódott fel egyből újdonsült barátnőm.
A nap további része nyugisan telt, számos kedves emberrel volt szerencsénk, emellett a hangulaton a sok-sok zene is segített, ami körbejárta az egész kis helyiséget.
A nap végén ásítva léptem ki a kávézóból, és nagy csalódásomra Satoru most nem tudott értem jönni. Természetesen nem is vártam ezt el tőle mindennap, de szomorúsággal öntött el, hogy ma már nem láthatom.
Amikor hazaértem minél gyorsabban elintéztem a lehető legtöbb teendőm amit még kitűztem magamnak az estére, majd egy gyors beszámoló után a családnak, írni kezdtem. Rengeteg motivációt kaptam, és jó kikapcsolódás volt elmerülni a történetemben. Lezárásként olvastam is pár fejezetet egy új könyvből, viszont ekkora már olyan fáradt lettem, hogy TV segítsége nélkül is hamar sikerült álomra hajtanom a fejem.

Másnap reggel a ház üres volt, mivel anyáék vásárolni mentek, és Itadorit is magukkal vitték. Kicsit felüdülő érzés volt teljesen egyedül itthon lenni, így a kedvenc zenéimet hallgatva kezdtem neki a napomnak. Amíg nem kell újra dolgozni mennen, megpróbáltam hasznosan tölteni az időm, de csak annyit lett belőle, hogy zenékre ugrálgattam és különböző editekre fangörcsöltem. Nem baj, ezt se tudnám olyan felszabadultan csinálni, ha itthon lenne a családom, így szükségem volt erre. Eközben Nobarával is hívásoztam, és mint kiderült, sokkal vadabb a lány, mint gondoltam volna. Bulikról és lányos tervekről, programokról kezdett el beszélni, terveket szövögetni. Mára ez nagyon új volt nekem, de tetszett. Mintha egy teljesen új és színesebb világ nyílt volna meg előttem.

- Szerintem jót tenne neked, ha eljönnél abba a buliba. Annyira nem vészes, meg hát ott leszek most én is. Szépen kicsípjük magunk meg miegymás.

- Akkor ezt még ma délután megbeszéljük. Fogunk találkozni hamarosan úgyis. - rendeztem le a dolgot ennyivel, hiszen így időt nyerek magamnak, valamint valóban kényelmesebb lenne ezt nekem élőben megvitatni. Mindenesetre a Nobarával való beszélgetésünk elvette a figyelmem a Satorutól érkezett üzenetekről, így el is dőlt, hogy mi lesz a buszon a programom.