Az áldozat | Gojo x reader |

7. rész

Ma reggel amint felébredtem, egyből a tegnapi nap jutott eszembe, és az este, ahogy Yuujinak meséltem róla. Most hirtelen minden olyan szépnek és jónak tűnik. Nincsen iskola, sőt, már leérettségiztem, szabad vagyok, boldog vagyok. Az érettségi időszakában rengeteget tanultam, emellett pár magánügyi probléma is fellépett ellenem. Ma már igazán felemelő érzés minden nap. Az órára ránézve elég korán volt, a többiek biztosan alszanak még, így csendesen felvettem az edzős ruhám miután megmosakodtam, aztán indultam is a házunk mögötti lévő parkba futni. Mélyen magamba szívtam a nyári friss levegőt és jólesett, hogy nem hoztam a fülesem, sem a telefonom. Most nem jönne jól a zaj, így pedig hallhatom a természeti hangokat. Már egy óra elteltével is lehetett érezni, ahogy minden jobban elkezd felébredni. Világosabb lett, több ember jött ki az utcákra, kocsik robaja suhan el itt-ott. Ezekért is döntöttem úgy, hogy mára ennyi futás és kisebb edzés elég is volt, így hazafelé indultam el. Amint beléptem a bejárati ajtónkon, anya a konyhában volt az öcsémmel, így feléjük vettem az irányt. 

- Jó reggelt! De jó, hogy megérkeztél. Apátokon kívül ha már itt vagytok, tudjátok, minden nyáron szoktak a lakók szervezni valami hangulatos programok a lakótelepen. A mostani ilyen, jövő hónap elején lesz megszervezve.  - kezdett bele, és tudom, hogy ez azt jelenti, a legtöbb házimunka ránk marad, mert ő sokszor nem lesz itthon. A mai nap délutánra kell mennem dolgozni, de menekülés gyanánt szívesen elmennék most, mondván el fogok késni. - Szeretném, hogy amíg szervezkedem én is, takarítsatok ,vásároljatok. Apátok lusta, semmit nem fog itthon csinálni, csak mások előtt mutogatja milyen szorgalmas. Pont ezért, már ti is nagyok vagytok, intézzétek el ezeket magatoknak. - hiába mondta ezt olyan aranyosan, felfordul tőle a gyomrom. Egyébként is besegítünk sok dologban, és nem hiszem el, hogy a hónap maradék napjaiban, végig szervezni fog a szomszéd asszonyokkal. Egyszer már előfordult, hogy régi ismerőseivel csavarogtak a városban vagy strandra mentek.  Ez az egész csak egy jó és kihasználható ürügy. 

- Persze, oké. Ügyesek leszünk. - mondta Itadori, és felém is nézett, hogy kontrolláljon a visszabeszélésemben. 

- Rendben. Ügyesek vagytok. - mosolygott majd elvonult a szobájába, vagy tudom is én hova. 

- Valami kérdés a mai napunkkal kapcsolatban? Mi van ha meséltem volna neki, de erre elmegy. - mérgelődtem magamban. 

- Nyárra mindig ilyen lesz. Azt hiszi most jön a nagy szabadság és bármit megtehet, kötelességek nélkül. Azt rendezzük magunknak, tudod. 

- Hát igen. nem is baj, jó amúgy önállósodni, de valamilyen szinten beszélgethetnénk többet. vagy besegíthetne nekünk. 

- Jut eszembe - váltott témát a tesóm. - beszéltél ma már vele? - kérdezte vigyorogva, miközben a konyhapulton támaszkodik. 

- Nem igazán. De megnézhetem, hogy írt-e. - mondtam, majd sietősen elfutottam a szobámba, hogy magamhoz kapjam a telefonom, amit még futás előtt hagytam itthon szándékosan. 

- Naa? - kérdezte kíváncsian a fiú és egyre izgatottabb lett, ahogy már a wifit is bekapcsoltam. 

- Igen, igen, írt. - kezdtem el majdnem örömömben ugrándozni. - Jaa, oh. 

- Mondd máár, mit írt? - rángatta meg a karom Itadori, majd a telefonom fölé hajolt. - Jaa, oh. 

- Ez szomorú, akkor ma nem látom. - konyult le mosolyom, ugyanis az áll az üzenetben, hogy ma nem kell mennie ahhoz a családhoz, szóval nem lesz ott a buszon. Visszaírtam neki, hogy nem gond, mert egyébként is délutánra megyek, mire tettetett sértődéssel magára vette, hogy nem szóltam neki. 

- Na és Getoval beszéltél mostanság? - kérdezte Yuuji. 

- Mii? Te is úgy észleled, hogy valami nem oké vele? - lepődtem meg.