Abban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már késő délutánra járt, amikor Tete Szöulba érkezett. A központi buszpályaudvarról megintcsak buszoznia kellett, újabb órára volt szüksége ahhoz, hogy a kollégiumba érjen. A portán átvette a kulcsát, és felment az ötödikre. Tudta, hogy új szobatársa lesz, a régi ugyanis a családjával együtt külföldre költözött, és csak reménykedhetett abban, hogy nem egy olyan unalmas, teljesen érdektelen fiút sodor mellé az élet, mint akivel az első évet töltötte összezárva. Vele nem nagyon jöttek ki, eléggé különböztek egymástól, de szerencsére ott voltak a barátai is.
Barátok alatt egy kis hatfős társaságot kell érteni, ahová egymást hozták a tagok, de végül mindannyian jól összecsiszolódtak. Őt Jimin mutatta be a többieknek, akivel ugyanabba a daegui általános iskolába jártak annak idején, de Jimin eggyel felette és a művészeti szakközépben is táncszakos lett. Első évben igazából vele barátkozott össze leginkább, a régi szobatársa egyáltalán nem volt hajlandó együtt lógni velük. Tete azt feltételezte róla, hogy ő abszolút nem is lóg. Annyira magábaforduló fiú volt, nem tudott megnyílni, pedig azt gondolhatná az ember, hogy ez a képesség elengedhetetlen, ha valaki előadóművészettel akar foglalkozni. Dehát sokfélék vagyunk.
Tete énekszakon tanult, Namjoon, Jin, Yoongi mind felette jártak. Jimin és Hoseok a táncosok voltak a csapatban. Vokalistának valójában csak ő es Jin készült, a másik kettő a rap irányába ment el. Más évfolyamokon, más órarend szerint haladtak, és a szobáik sem estek túl közel egymáshoz, de a koleszon kívül szinte mindig együtt járkáltak. Együtt ettek, együtt sportoltak, együtt mentek szórakozni. Tete volt a legfiatalabb közöttük. Talán emiatt is babusgatta őt mindenki, vagy lehet, hogy azért, mert alapvetően olyan babusgatnivalónak tűnt. Finom, szinte nőies szépségéhez jóindulatú, barátkozó kedvesség társult, a belsejét emésztő tűzből és kétségekből nem látszódott semmi. Tete jóban volt mindegyikőjükkel, de annyira nem, hogy bárkit is közülük beavasson a titkaiba. A harcait egyedül kellett megvívnia.
Túl sok reményt nem fűzött az új szobatárshoz sem, már azzal is megelégedett volna, ha csak nem zavarják egymás köreit. Amikor benyitott a szobájába, a fiú már ott pakolászott. Háttal az ajtónak, de éppen előre hajolva, a táskájából vett ki valamit, Tete a fenekét látta meg elsőként. Később azért nevetve gondolt vissza erre az első képre, de akkor csak felrántotta a szemöldökét. A nyíló ajtó zajára az ismeretlen fiú magas, vékonyka alakja feleegyenesedett és feléje fordult. Hatalmas, kerek szemekkel és rémültnek tűnő tekintettel nézett rá. Az arca annyira kisfiús volt és ártatlan, hogy Tete el sem hitte, hogy vele kábé egykorú.
Szakadt farmerjába törölte a tenyerét, és odament hozzá. - Szia, Jeon Jungkook vagyok, az új szobatársad - nyújtotta kezét. A gesztus férfias volt és határozott, de azok a szemek melléje! Tete álmélkodva vigyorgott. Nagyon döbbenetesnek találta ezt a kettősséget. - Kim Taehyung - mutatkozott be ő is. Valószínűleg jobban vigyoroghatott a kelleténél, mert a másik fiú zavartan elfordult. Tete nem akart tolakodó lenni, és sajnálta, hogy ennyire hülyén reagált, de azok a szemek! Teljesen a hatásuk alá került. Igyekezett helyrehozni hát a félreértést, hiszen nem kinevette az új fiút. Egyébként sem nevetett ki soha senkit, az nem az ő stílusa volt.
