Abban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Jungkook már régóta nem hitt a csodákban, még karácsonykor sem. Talán ezért sem volt oda annyira ezért az ünnepért. Amikor megtudta, hogy azon a fantasztikus téli éjszakán nem a Mikulás szakálla csikizte meg az arcát, hanem az édesapja jelmezéhez tartozó műszakáll, csalódott lett. Értette, de csalódott. Amiatt pedig, hogy a karácsonyi időszakban mindenhonnan a béke, a szeretet és a tökéletes boldogság sugárzott, hazugságszagot kezdett érezni. Aztán, ahogy nőtt, a gyanakvást a bizonyosság váltotta fel. Azzal pedig abszolút nem értett egyet, hogy legalább karácsonykor legyen mindenki megértőbb és kedvesebb. Szerinte ezeknek a mindennapi gyakorlatban lenne a helye. Legrosszabb pillanataiban a karácsonyt mindössze álszent komédiának tekintette.
Keserűsége azonban csak kicsit vont le abból, hogy otthon, szűk családi körben szerette az együtt töltött időt. Az évek alatt úgy alakult, hogy édesanyja legfőbb segédje lett a konyhában. Azzal kezdődött, hogy "Kisfiam, tegyél fel vizet főni!", de lassanként a szakács társa lett. Jungkook szeretett enni és ebből fakadóan szeretett készíteni is jó ételeket. Édesanyja nagy örömére igazán érdemes és hálás tanítványnak bizonyult. Az ilyen főzőcskéző, sütögető karácsonyok a kedvére voltak, azt sem bánta, ha közben girlandok lógtak a szájába. Amiről azonban le tudott volna mondani, azok a wellness karácsonyok voltak.
Körülbelül kétévente ugyanis a Jeon család az ünnepekre egy-egy felkapott wellness hotelbe zárta el magát a világtól, de egyben sajnos más emberek közé is be. Napokon keresztül csak masszázsszoba és az uszoda koordinátarendszerében mozogtak, és a fénypont a kollektív karácsonyesti vacsora volt. Másik száz emberrel együtt elköltve. (Persze nem egy asztalnál.) A dekoráció persze mindig kifogástalan volt, és a szülők is pihenhettek, de pont az együtt fogalma tágult ki annyira, hogy el is vesztette a varázsát. Kookie általában a szállodák edzőtermeiben vígasztalta magát.
Egy szó mint száz, a karácsony Jungkook számára felesleges és túlzó körítés volt a semmire. A fények, az illatok, a fűtött lakás és a kinti hideg kontrasztja tetszett neki benne, de az erkölcsi magaslat, nem. Mégis néha karácsony éjjeleken jól esett neki is elképzelni a csodákat, de csak úgy a saját számlájára, magányosan. Az össznépi fennköltségben soha nem tudott részt venni.
Ezúttal azt a csodát képzelte el, hogy Taehyunggal boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Már a telefont is letették kedvesével, az éjszaka mélyén jártak. Daeguból akkorra értek oda az első hópelyhek. Jungkook a szobája ablaka mögött üldögélt a sötétben, és a holdvilágot nézte, amikor feltűnt neki az első hókristály. Az ablak üvegére tapadt, ő pedig közel hajolt hozzá, hogy jobban szemügyre vehesse. Olyan volt, mint egy szabálytalan, töredezett virág. Nagyon sok sebből vérzett szegény, de Jungkook szépnek találta. Egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy a széphez nem is kell mindennek tökéletesnek lennie. Elég nehéznek tűnt elhinni, de ott volt az a hópehely. Végül annyiban maradt magával, hogy csak a távolból nem látszanak a hibái, azért tűnik tökéletesnek. Közelről csak szép.
